Egy hifis kalandjai a tárgyak világában

Este Deodatoval

Este Deodatoval

A ma esti koncert volt a rendkívül tökéletes hakni. Az a majdnem két óra, amit minden vendéglátóipari zenész szeretne egyszer az életben elkövetni.

Kezdjük az elején. Egy kedves, talán cseppet elfogódott úr Brazíliából, nevezett Eumir Deodato leült Yamaha Motif8 nevű zenegépe elé, kicsit bohóckodott a kottával és a szemüvegével, majd leütött egy akkordot a billentyűkön. És megszólat a hang. A tökéletes vendéglátós sound. A mindig kellemes, baráti, de érezhetően imitált Hammond hangzás. Semmi vadság, semmi szúrós magas. Csak kellem és lendület.

És brutális ritmusszekció. Marcelo Mariano Rióból, basszusgitáron, Stefano Paolini a bolongnai konzervatórium porfesszora a dobok mögött. Kotta kiterít, a főnök, Deodato beszámol, zene indul.

A teremben ülők átlagéletkora legalább 40 év, mégis beindulnak a lábak. A ritmusszekció hibátlanul pontosan dübörög, szólózik és szórakoztat. Közben Deodato alkot. Mondom: vendéglátós zene ez, de a legmagasabb fokon. Hibátlanul redukál mindent fülkényeztető dallamokra, futamokra. Zsírprofi. A közönség vevő rájuk, Deodátóékat pedig tüzeli az örömünk.

Két szám azért más kaliber. A főműsor záró darabja, az Imigyen szóla Zarathustra és az első ráadászám. Itt nem redukció van, itt alkotás és formálás.

Egy este volt, a nagyon megérte elmenni kategóriából. Aki lemaradt, március 10-én Bécsben még elcsípheti a mestert.




%d blogger ezt szereti: