Rétegmodell – Heed Enigma 5 hangdoboz

Amíg ezt a posztot írtam, egy jó jelzőt, egy címet kerestem a fejemben az Enigmának. Underground csemegének nem lehet hívni, hiszen évek, évtizedek óta  a piacon van. Úttörő sem lehet, hiszen vannak legalábbis inspirálói, múzsái. Egyedi különcnek sem titulálhatjuk, hiszen vannak hasonló dobozok, mást ne mondjak a nagy tesó, a Grand Enigma, és unokatesók is léteznek más néven. Rétegmodell – ez a tökéletes jelző az Enigma dobozra, ugrott be, amikor felidéződött hifis életemnek egy mókás epizódja. Pisti, közepesen képzett hifista barátom még az előszobába ezt a kérdést szegezte nekem, miközben sanda pillantásokat vetett a nagyszobában várakozó Heed Enigma hangdobozokra: -Akkor ezen most hogy is lesz a sztereó?

Mielőtt bármit is mondtam volna, egész mélyről törtek fel az emlékek. A jegyszedő már nagyon sandán nézett rám, és éreztem, tovább nem feszíthetem a húrt. A székemnek ott kell maradni, ahol van, a jobb oldalon, nem húzhatom be a terem közepére, akár hogy is szeretném. Pedig fontos lett volna, hogy meglegyen a végső, a teljesen utolsó, az abszolút próbája annak, hogy nem hallok jól. Vagy jól hallok, de akkor a hifi világának a jó része átverés. Aztán bejött a dobos, a bőgős, a gitáros fiú és végül a szaxofonos. A taps utáni pillanatnyi szünetben érezni lehetett a feszült várakozást. 299 ember azért izgult, hogy milyen formában vannak ma  a zenészek, mennyire segíti meg őket az imporvizáció múzsája és tulajdonképpen mit is fogunk hallani. Az a maradék egy, vagyis én pedig azon izgultam, hogy HONNAN fog megszólalni a zenekar.

Jó persze, a színpadról, de azon belül? Itt van velem majdnem szemben négy akusztikus hangszer és vajon olyan szépen a térben kicentizve fog szólni, mint egyik-másik hifi láncon? Tudja azt a térbeli felbontást hozni ez a négy zenész, mint amit sok nagyra tartott lemez? Vagy mindez becsapás? Jó, ekkor már tudtam, hogy becsapás, én legalábbis akkor és azóta sem jártam olyan koncerten, ahol ezt éreztem volna. Mindegy, hogy komolyzene, Müpa vagy Barbican, Erkel vagy Opera. És jazz koncerten sem, legyen az a Nyitott Műhely pincéje, a MoM tetőtere vagy a helyi tavunk partja. És akkor sem éreztem ezt, amikor épp egy felvételt készítő szimfonikus zenekar közepén ügyködtem, mint segítő. Nem, nem és nem. Még a szemüvegemet is levettem, amitől ugyan kicsit nőtt a színpadkép, de akkor sem tudtam volna a szaxofon hangját képzeletben körülrajzolni. Ami nem megy, hát azt nem kell erőltetni. Addig sem én voltam, aki egy hifi kiállításon tigrisbukfenccel támadta be a hirtelen megürülő középső széket, aki lézerrel lőtte be a dobozai párhuzamosságát. Nem gyúrtam soha csodás teret rajzoló hangdobozokra.

Ezek után akár közvetlen utam is lehetett volna a Heed Enigma 5-höz, hiszen aki ránéz, pont úgy mint Pisti, az rögtön látja, hogy itt, a döntött előlapra szerelt hangszórók miatt a plafonra sugárzás a lényeg és az onnan visszaverődött hang az asztán jól ellátja a zenével az egész szobát ha kell. Van ennek szakirodalma, csináltak már ilyet sokan, lásd, Bose, Sonab, Pöhler… Ez viszont tévedés. A Heed Enigma nem mindenfelé sugárzó doboz, hanem nem közvetlensugárzó. Az előlap döntése nem csak a szobaenergizálásban segít, de a frekvenciaátvitelre is jó hatással lehet.

Az ős Enigma konstrukció a Hang és Technika újságban jelent meg, mint egy minden hangfal építőnek elérhető, különleges és technikai részleteiben is tanulságos konstrukció, amin remekül lehet demonstrálni a transmission line és a reflexdobozok jellemzőit. Aztán a sors, néhány asztalos műhely és a hangszóró gyártók talán túlságosan is dinamikusan változó kínálata miatt most már Enigma 5-nek hívják az éppen aktuális konstrukciót. Ebben a kényszeredett evolúcióban aztán tényleg volt minden, szerelem és halál, árulás és természeti katasztrófa, talán csak csókjelenet az erkélyen nem.

Az éppen aktuális végeredmény viszont jó ideje biztos pont a nappaliban. Olyan, mint egy jól nevelt családi eb. Panasz sosincs rá, szépen el van a sarokban, nem kívánkozik a szoba közepére, nem kell milliméter pontosan belőni a helyét, csak néha kicsit kitörölgetni a port a vacka az állványa alól. Ha kell, csendesen elmorog a sarokba, de ha úgy alakul, telekiabálja a házat, meg a fél udvart. Nem válogatós, barátkozik cicával meg nyúllal csöves erősítővel meg tranzisztorossal.

És van térhatása, ahogy Pisit barátom is megtapasztalta. Megvannak a jobbra-balra, le-föl irányok, de az előre-hátra az tényleg más, mint a hagyományos konstrukcióknál. Olyan mint az LGT dala, a Kinn is vagyok, benn is vagyok.

A zenészek ugyan helyet foglalnak a hátsó falnál, az Enigmák közötti térben, de nem csak ott. Mert tele van velük a szoba. Pontosabban a hangszereikkel. Illetve nem is azokkal, hanem az abból származó energiákkal. Na jó, ez így nagyon kusza, ellentétben az Enigma hangépével. Az stabil, kiegyenlített, egyedi, de minden szobában ahol volt hozzá szerencsém hasonló.

Az Enigmánál talán nem is tudok megosztóbb hifi eszközt. Vagy rögtön megszeretik, vagy nem tudnak mit kezdeni vele. Kicsit szívszorító látni a Zsolt Audiós bemutatókon, ahogy a hallgatóság egy része próbálja begyömöszölni a hallottakat a megszokott skatulyákba, de nem megy. Én minden hifi iránt érdeklődőnek kötelezővé tenném, hogy egy hónapig éljen együtt egy Enigmával. Legalább olyan tanulságos, mint az első megpördülés az autónkkal a tanpályán, vagy az első sorozatunk lőlapja a lőtéren.

Meg azért is, hogy mindenki megtudja, mire képes egy nem spórolós, nem olcsónak tervezett hangdoboz. Tudom, az árkategóriák nem megkérdőjelezhetetlen támpontok a hifiben, vannak meglepően jól sikerült olcsó produktumok, és tűzre való méregdrága termékek, de most mégis erre kell hivatkoznom. Mert van az az ár, ahol nem a beépítésre kerülő hangszórók árcédulája az elsődleges, hanem a tulajdonságaik, valami olyan paraméter, ami beindítja a tervező fantáziáját. Nem az elektronikai nagyker turkálós dobozából származnak a keresztváltó alkatrészei. A famunka nem csak szép lehet, hanem már trükkösen összetett is. A végellenőrzés nem annyit jelent, hogy jó alaposan megnézik, hogy minden csavar a helyén van, hanem a doboz elkészülte után egyedi bejáratást, meghallgatást, esetleg műszeres ellenőrzést. Az Enigma pedig ilyen. Rétegmodell.