1+1=?

1+1=?

Nézem a képet. Idefelé, a galériába menet már láttam vagy tucatszor, mert ez van a kiállítás plakátján. A fura fejű nő az undok macskával. Azért élőben más mint egy háromszor két méteres zászlón lobogva. Nagyon kicsi, mindössze egy füzetlapnyi. És tényleg béna. Ez a furán torz fejű nő, nagy szemek, nagy orr, nagy száj, a többi meg…, nem tudom. Ilyet egy jó kezű hatodikos is megfest, igaz, a rajztanára jól le is szúrná érte, hogy miért nem ügyelt az arányokra, mi ez az aránytalan izé, de hát ez egy korai Lucian Freud főmű, és biztos annyiba kerül, mint a fél Rózsadomb.

Azért közelebb lépek. Még közelebb. Hűazannya. Innen már látom, hogy minden egyes szempilla őrülten részletes, látom, hogy melyik ragadt össze a szemfestéktől. Látom a végletekig kidolgozott fényt a szemben, az osztott, fehér keretes ablak tükröződését. És a macska szemeiben is ott az ablak, tökéletesen. Meg a bajsza. Na és a nő száján a finom ráncok? Elképesztő. Minden részlet a végletekig kidolgozva.  Döbbenetes, igazi hiperrealista mű, egészen apró méretben. Tíz centiről. De hátralépve összedől a varázs, megint marad a csálé fejű nő, meg az unott macska. Nem értem. Hol a trükk? Miért nem áll össze a végtelen sok részletből az egész? Hol veszik el a részletekben az egész?

Zavarban vagyok. Közel lépek és minden stimmel. Egyet hátra, és botrány az egész. Közel, és megvannak a részletek. Messze, és csak a torz alakokat látom. Közelitek és megint belemerülök a végtelen finomságba. Egy lépés hátra, és hagyom az egészet, mert már nagyon türelmetlenül  nézik az én ide-oda hintázásom a kép előtt.

Már hazafelé sétálok, amikor ráébredek, hogy Lucian Freud megfestette a hifit. Ó, hányan és hányszor cizellálják a részleteket, állítanak be jobb felbontású eszközt, ámuldoznak a korábban sose hallott részleteken – aztán egy lépéssel hátrább az egész kép mégsem áll össze. A kábelek a macskát fojtogatják, az erősítő meg jól hozza szempillákat egyenként, de valahogy olyan idegen, fura az egész. Vagy csak az a gond, hogy nem ezt vártuk? A nőt akarjuk, meg a macskát, torzítatlanul? De lehet azt? Lehet deformálás nélkül berakni a nőt és a macskát a képre, a nagyzenekart, a sportcsarnok színpadát, vagy éppen egy szólóhegedűt berakni a hangszórókba? Freud tudta. Mi tudjuk?



3 thoughts on “1+1=?”

  • Jó👍 írás ,gondolatfuttatás. Persze minden sorával lehet vitatkozni .Ha torz akkor holvan ez pl Salvador Dalihoz ,Picassohoz .A hifiben viszont a 0.0002%feletti torzítás már bünnek számít .A sportcsarnokok betonteknőinek zenegyilkolását meg jobb lenne elfelejteni.

    • Nem veled kötekedem, hanem egy lényegi jelenségre hívnám fel a figyelmet – itt a mű művészeti mondanivalója “torzított”! Hogy miért – szándékosan valamiért vagy egyszerűen csak így sikerült – az nem derül ki! Viszont a Te példáidban – Dalinál, Picasso-nál – a mondanivaló nem “torzított”, csak az ehhez használt kifejezés módban fordulnak elő torz alakok és egyéb nem naturalista részletek. Itt a képen a részletek nagyon naturalisták viszont ettől még a mű egysége torznak tűnik!
      Ugyanez lehet a hifiben is – teljesen pontos, naturalista részletek, viszont a mű egysége (a zene) mégsem áll össze! Ez persze lehet a zene mint hibája is, de nagyon pontos, részletező nagy felbontású rendszer esetén is előállhat ilyen – a részletek meg vannak, a zene mégsem szólal meg! Sztem erre akarta kifuttatni ear a mondanivalóját!

  • Ez jó. Az örök hifi probléma megoldva. Univerzális.

    1+1=1 a négyzeten, de lehet túlzunk 🙂 1+1 ≥ = 1négyzet

Hozzászólás a(z) Béres József bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..