Túlmérnökösködve?

Hifi cuccokon már nem igazán tudok meglepődni, de japán oldalakat böngészve azért még sikerül. Most például az itthon a Darumákról elhíresült, de ma inkább a fül meg fejhallgatóiról ismert Final Lab elődcégének, a Takai Labnak az egyik lemezjátszóját szeretném megfejteni.

Cég? Ez is olyan egyszemélyes vállalkozás volt, amikor 1974-ben megalapította Takai Kanamori, és sokkal nagyobbra nem is nőtt. Ambíció és egyéni ötletek viszont voltak bőven, elég csak erre a lemezjátszóra nézni. Az hogy nehéz dög, az rendben van, a rezgéscsillapításra már akkor is odafigyeltek, a fém is plexi együttes alkalmazása kifejezetten harmonikus. Kíváncsi lennék, ebben ki volt az első, a Takai vagy a Basis, vagy valaki más? A tányér réz, ahogy az a legfelső ligában szeretett és elvárt, ahogy a két hangkarnak kényelmes elhelyezhetősége is jó pontot érdemel. A hajtás szíj, a motor nagy és külön van, és persze a lemezjátszóról lekerült a tápegység. Ami így néz ki:

Van rajta szinusz meg koszinusz hullám bemenet, egy pár RCA, meg valami négytűs csatlakozó, atya ég mi ez? Mire gondolhatott a szerző, akarom mondani Takai szan? Persze, arra, hogy atomstabil legyen a jel, amivel a motort vezérli, hajtja, meg arra, hogy valami különleges legyen a hifi lánc lemezjátszójában is, ami egy 50 millió yenes, 800 kilós polírozott rozsdamenetes acélból készült tölcséres hangsugárzóban, az OPUS204-ben végződik. Gondolom. Talán.

Szóval nem értem a cuccot, de imádom. A Google fordítója szerint kell egy legalább 30 wattos erősítő, amit rá kell dugni a lemezjátszó tápjára, ami aztán ettől életre kel. A lenti videón egy Crown-t használnak erre a célra. Lent bekapcsol, megteker, fent megteker, elindul. Imádom. Lehet ennél szertartásosabbá tenni egy lemezjátszó kezelését? Ja igen, most épp eladó ez a szépség, 1 200 000 yen a kikiáltási ár, ami nem is olyan sok ezért a több mint 70 kilós alkotásért az analógozás aranykorából