Mütyürök – Altmann DA és erősítő

Charles Altmann különös figura. Főállásban mindenféle vezérlő áramkörök tervezésével meg programozásával foglakozik. Szabadidejében meg motorbuzerál, zenél és hifizik. Például kikotyvasztott egy lakkféleséget, a Tube-O-latort. Vicces egy név, úgy hangzik, mintha egy Douglas Adams műből származna, és nagyjából úgy is működik. Ez egy lakkféleség, amivel be kell kenni egy tranzisztort vagy IC-t, és az jobban fog szólni. Miért? Mert valahogy jót tesz a rezgésekkel. Aztán Charles addig forrasztott, lakkozott és asztaloskodott, amíg el nem készült a BYOB. A Hozd a Saját Akkud nevű erősítője. Egy kis darab fára csavarozta az apró áramköri lapot, jóóól lelakkozta, az egészből kihagyta a tápegységet, helyette ugye egy izmos akkumulátorra bízta a táplálást, és meg is született a hifi világának egyik legbizarrabb alkotmánya. A falap és az akkus táplálás annyira bejött, hogy Charles összehozott még két szerkezetet. Az Attraction digitális-analóg átalakítót és a Creation analóg-digitális elektronikát. Jó, meg van neki az akusztikus panele, na de az csak darab fa, jól lelakkozva. Igaz, senki más nem tud pont ilyen fát, pont ilyen lakkal jól összekenni. Na és van egy hangszórórendszere is, de az annyira ronda házi barkácsolmány kinézetű, hogy csak félve linkelem be. Meg egy lemezjátszója, ami egy jól sikerült vicc egy olyan embertől, aki igazán baráti viszonyban van a mechanikával és elektronikával.

Én kedvelem az aprócska hifikészülékeket, így az Altmannok is nagyon szimpatikusnak tűntek. Apró kis papírdobozban érkeztek, manapság már egy csúcshifi távirányítója is nagyobb meg nehezebb ezeknél a mütyüröknél. Persze a dögnehéz akku azért kijózanítólag hatott, amikor Charles kreálmányait az emeletre kellett telepítenem. Az összeállítás is okozott nehézségeket. Az én szeretve imádott Kondo kábeleim egyszerűen túl merevnek bizonyultak, hogy a három aprócska fa talpukon maradjanak az elektronikák. Szerencsére a KSL változat könnyebben veszi be a kanyarokat, és ilyen is van itthon, így segítségével ki tudtam sakkozni, hogy minden csatlakozó a helyén, az Altmannok pedig az asztalkáimon legyenek. Egy kicsit besegítettem a Pennásoktól kapott különleges vattával. Attól nem hétköznapi, hogy tiszta gyapjú, és ha a csatlakozók köré tesszük, vagy éppen arra a helyre, ahol a drót falhoz, földhöz érne, akkor jobban fog szólni a hifirendszerünk, mint nélküle. Persze, hogy japán agylövés, de működik.

A képen látszik, hogy Charles valóban alaposan bekente az egész kütyüjét a csodalakkal, és az is, hogy a kondenzátorokat is megszabadította műanyag ruhájuktól, pucér alumínium házban szolgálnak tovább. Ez nem új ötlet, sokan tesznek így, főleg japán mesterek. Az Altamann mütyürök a szememben valahogy a felkelő nap országából származónak tűntek, de aztán hazajött a párom és megmondta a tutit: – Nem, ezek sokkal bénábban néznek ki, mint a többi vackod. Pedig én ekkor már nagyon lelkesült voltam az Altmannok hangjától. Merthogy éppen akkor az ideiglenesen nálam állomásozó Zu Druiddal lehengerlően jó párost alkottak. Tudom, hogy most a hifikészülékekről szóló írások hagyományai szerint olyasvalamiket kéne írnom, hogy döbbenetes eszköztelenség, meg nyílt, dinamikus megszólalás, de juszt se.

A kezdeti lelkesedést aztán követte a kíváncsiság: tényleg ennyire jók az Altmannok? Tényleg össze kéne spórolni rá a pénzt? Mivel akkoriban a leghevesebb hifilánc-próbálgatás időpontjában voltam, kiderült, hogy Charles elektronikái szinte mindenféle hangdobozhoz jól illeszkednek. És az is, hogy a digitális-analóg átalakító önmagában izgalmasabb, szerintem jobb, mint az erősítő. Már az is izgalmas, hogy az Attraction annyira sokoldalú. Tud hagyományos RCA-csatlakozón át fogadni digitális jelet, és optikai szálon át is, Toslink csatlakozóval. Aztán ott van a 192 kHz-es mintavételi frekvencia és az egyedi jittercsökkentő elektronika. Ráadásul mindezeket csak akkor kell megvennünk, ha tényleg szükségünk van rá, mindez opcionális extra. Hosszas fontolgatás után úgy gondoltam, megéri. Aztán közbejött egy lehengerlő szépségű csöves erősítő, amivel egyáltalán nem akart jól működni az Altmann konverter. A hangzás teljesen felborult. Az akkumulátoros táplálás valahogy nem akart párosodni a földelés nélküli japán csöves tápegységgel. Pech. Szóval visszakoztam, mert nekem már évek óta épül regényes lassúsággal egy előfok, amiben bizony sötétben olyan szépen világító alkatrészek dolgoznak majd. Szóval az Altmann egyelőre maradt titkos tipp, és néha ellátogat hozzám egy-egy példány, hogy a barátság ne szakadjon meg, és kicsit pózolni a fényképezőgépem elé. Legutóbb az derült ki, hogy az Attraction remek párost alkot az Audio Innovations erősítőmmel. Izgatottan várom a jövőt.