Lógok a hálón (SOtM, Holo Spring Kitsune, Pink Faun)

Valahogy nem élvezem a zenéket a Tidal-ról hallgatva. Azt hiszem ezzel az ártatlannak tűnő mondattal indult ez a kaland. És tényleg így volt. Sokat szolgált MacMinimen ott van bregebbelve vagy 2000 CD, és mindig azon kaptam magam, hogy inkább ezeket hallgatom, mint a Tidal-t vagy a Spotify-t, ahol kalandozni ugyan szeretek, de egy idő után valahogy unalomba fullad nálam az előadásuk.

Szóval elejtettem a fenti mondatot egy-két helyen, és elkezdtek érkezni az eszközök, amik mások szerint biztosan kiemelnek ebből a punnyadságból. Hirtelen túl sokan is lettek, de végül is így lett jó, összeállt bennem egy kép a zűrzavarból miközben, egy olyan láncon át hallgattam jó pár napon át zenét, amit önszántából, tesztek alapján, kereskedői tanácsra soha sem állítana össze senki. Én sem, de pont ettől volt ennyire tanulságos ez a pár hét.

Elsőként érkezett egy SOtM sMS 200.

(Nem, nem a Caps Lock ragadt be, tényleg ez a neve.) A cég koreai, a név egy betűszó, a Soul Of the Music (A zene lelke)-ból jön. A nálam járt kis mütyűrke a kínálat abszolút belépő darabja, csinálnak ők sok ezer dolláros erősítőket, streamereket, órajelgenerátorokat, szűrőket, még állványokat is. A szép új számtek alapú hifi világ igazán jellegzetes képviselője a cég.

Az eszköz maga cuki kis fém dobozka, elején ráccsal, a hátulján néhány csatlakozóval. Egyenfeszültség, LAN csatlakozó, USB portok és ennyi. Odabenn is folytatótik a rend és fegyelem. Az egyedi, fehér alaplapon egy Arm processzor dolgozik. Valamilyen Linux-ot futtat, ami kifejezetten a SOtM cuccokra van szabva. A specifikációja igazán rendben van, tud Roon, HQplayer vagy DLNA eszközként működni, tudja a Shairport-ot, a Squeezelite-ot, ismeri a MPD szabványt, a Logitech Medai Szervert, a Minim Servert, BubbkeUPnP-t és valamit még tuti kihagytam. PCM jelet 32bit/768kHz felbontásban tud kezelni, továbbítani, a DSD-t 512-ig tudja.

SOtM sMS 200 hátulról

Az sMS 200-at könnyű volt üzembe helyezni. Meg kellett keresni a hálózaton, majd egy böngészőn keresztül frissíteni, beállítani pár dolgot. A gyári leírás ehhez tökéletes, a beállító honlap kicsit fapados, de minden érthető rajta, és hát az ember amúgy sem ezt nézegeti naphosszat.

 

És hogy mire való? A rá dugott USB merevlemezekről küld zenét a felspécizett USB kimeneten át egy D/A konverter felé. Na ezt nem próbáltam, de a hálózatra felfűzve ez lett a Roon végpontom, és ezzel etettem eleinte a TMP Ant DA-t, a MacMini helyett. Ez tökéletesen szembe megy a jel jobb marad, ha kevesebb dolgon megy át filozófiájával, meg amúgy is hogy néz az már ki, hogy a számítógép elküldi a jelet a hálózaton, drótok, switch, megnt drótok, majd a kiindulási helyétől tíz centire megérkezik egy másik dobozba és majd abból jobban szól? Igen, jobban szól. A kis SOtM csendje csendesebb, a tere teresebb, a lendülete lendületesebbek, mint a Mac-é. Na nem annyival, hogy a becsülettel szolgáló Apple gépemet rögtön nyugdíjba küldje, de megmutatta, hogy mi az, amit ebben a műfajban ügyesebben lehet csinálni. Azt pedig csak zárójelben jegyzem meg, hogy jobban szólt, mint a nálam járt audió PC-k, vagy legalábbis sokkal egységesebb teljesítményt nyújtott.

Aztán egyszer csak ott álltam a l’Auditeur kapujában, és a tulajtól búcsúzkodtam, a hónom alatt egy Holo Spring 2 Kitsune Edition D/A-val meg egy Pink Faun USB kábellel és Lan szűrővel.

 

A Holo Spring Kitsune Edition sem jöhetett volna létre 10-15 évvel ezelőtt. Az alap egy jó kinai D/A. De tényleg jó, nem innen-onnan összeszedett részek egymásba pakolása, meg gyári alapkapcsolás szép dobozba pakolása. Az egyetlen béna dolog rajta a logó, ami Mikrobi találkozását meséli el az ufók rajzolta gabonakörökkel. Az ellenálláslétrás D/A részt FPGA-ba égetett egyedi program vezérli, a nagy durranás az, hogy DSD 1024-et is PCM-é konvertálás nélkül kezel. Lehet benne választani, hogy használjon-e túlmintavételezést, és azt hol, de a tervezője szerint is jobb ezt elfelejteni, és szerencsére egy gombnyomással meg lehet győződni róla, hogy igaza van. A szimmetrikus kimenete az igazi a Holonak, minden áramköre erre van optimalizálva, de a kimentre ráakasztottak két kis műveleti erősítőt, és tessék, nesze, ott a jel az RCA csatikon ha asszimetrikus kimenetre van kárhoztatva az ember.

Mikrobi találkozása az ufók rajzolta gabonakörökkel

A Kitsune tuning meg ilyen New Age boszorkányság. Már a nevet sem értem, egy kínai elektronikát miért a japán mondavilág kedves róka szelleme fog jobbá tenni. A jobbátevés közben kiszervezték belőle a hangerőszabályzót, ami nagyon praktikus tudott volna lenni, kapott egy tuning biztosítékot és tápcsatlakozót, meg mindenhová ezüst kábelt, még a spéci hálózati trafóba is, meg a fontos helyekre Jensen kondikat és vicces kis műanyag félbuborékokat a talpára.

Ja igen, a tervező elég érdekeseket mond arról, miértis ne mintavételeztessünk túl semmilyen eszközzel, akit érdekel és olvas angolul, az kattintson ide.

Meg tele bizonytalansággal, hogy most jó lesz ez így? Tényleg egy 3000 eurós D/A meg egy 750 eurós USB kábel hozza el nekem a hálózati lejátszós Nirvánát, amikor most egy még 200 000 forintba sem kerülő nagyratörő fejes erősítő egy TMP Ant SE szolgáltatja a wattokat a Heed Enigmákba? Mennyire kiegyensúlyozatlan lesz ez a rendszer? Ki tudja majd szolgálni a kis elektronika a sokkal drágább frontendet?

Otthon gyorsan átrendeztem a hifi állványt, hogy helyet csináljak a Holonak. Addigra még sokkal jobban tudtam, hogy nem lesz ez így jó, mert ez a D/A kifejezetten a szimmetrikus kimenetre lett kihegyezve, honnan fogok én olyat szerezni, jaj, annyi baj van ezzel a digitális zenelejátszással, kell ez nekem?

192k, maradhat?

Bedugtam, megszólalt, hát szól. Kicsi mosoly. Nem rossz, valamit tényleg mutat abból a rengetek lelkendező tesztből, amit olvastam róla. Tényleg csinál úgy, mint a klasszis lemezjátszók, hogy ott van a basszusritmika külön, a felbontás mellett az egységesség, de ezt most még keresni kell. Nem hengerel le, nem nyűgöz le, nem ragad magával. Na jó, járassuk, aztán majd kuncsorgok valami jobb erősítőt, hátha azzal…

Aztán eszembe jutott, hogy ezt így a koronavírus járvány kellős közepén nem lesz olyan egyszerű megejteni, pláne ha szimmetrikus valamit szeretnék. Egye fene, ugorjunk kettőt, bebújtam a hifiállvány mögé és bedugtam a Pink Faun USB kábelt is. Ez egy brutális teremtmény, egy szála vastagabb, mint az addig használt AudioQuest madzagomé. A csatlakozók olyan nagyok, hogy két USB portnyi szélességet foglalnak el a MacMini hátulján. Az a sejtésem, hogy apró leválasztó trafók rejtőznek a méretes csatlakozókban, a vezetők meg mindenféle árnyékolást megkaptak, ami csak a holland szülőműhelyükben elérhető volt.

 

A Pink Faun holland cég. Nem ma kezdték a szakmát, hanem a ’90-es évek közepén, csövekkel meg hifi tuninggal. Elég hamar belekezdtek a számítógépes lejátszásba, ma már a termékvonaluk nagyon kifinomult és letisztult, látszik, hogy tudják, mit miért csinálnak.

 

És láss csodát, ez a kábelkígyó meghozta a…., mit is? Csodát, azt azért nem, a MJQ azért nem állt ki a nagyszobámba egy hétvégi koncertre. A zenehallgatási kedvet, sőt többet, a felfedezési vágyat azt nagyon is. Nem nyúlt bele nagyon a hangba, csak épp inden részletet a helyére tolt. A pontos helyére. Végre nem untam bele a Tidal hallgatásba, hagytam hogy ajánljon, kínáljon fel zenéket nekem. A Holo kijelzőjén pedig lelkesen váltogatták egymást a feliratok, a 44.1 kHz-től a DSD 512-ig. És tulajdonképpen mindegy volt. Igen a nagyobb felbontású felvételek többet adtak tudtak több részletet mutatni, de őszintén szólva ez érdektelenné vált ezen a láncon. Olyan Heuréka hangulatba kerültem, éreztem, hogy ez most hűha, és ilyenkor jó, ha más is hallja ezt hűhát, hátha neki nem annyira hűha a dolog. Szóval óvatosan, fal mellett hívtam barátot, és neki is hűha volt. Megnyugodtam.

Aztán amikor megszoktam a tutit, elkezdtem az ellenpróbákat. Maradt a SOtM és a Pink Faun USB, de a Holo helyére betettem a TMP Ant DA-t, és jó volt. Nem annyira jó, mint korábban, de amikor azon kaptam magam, hogy furmányosan megszabadultam a családomtól jó pár órára, hogy nyugodtan hifizhessek, akkor nem csak arra jöttem rá, hogy ez undok dolog volt, de arra is, hogy ez a rendszer is zenét akar velem hallgattatni. Aztán kiszerveztem a SOtM-ot. Úgy is jó volt nekem, és azt is észrevettem, hogy valami énbennem átkapcsolódott. Nem egy régi hangot keresek, nem a cédéimet akarom visszahallani a Tidalról, hanem elfogadom, sőt egyre gyakrabban élvezem a másként szólását.

A végén eljött a szörnyű pillanat, visszautazott a SOtM, (jaj és juj), a Holo Spring Kitsune (jaj, jaj), meg a Pink Faun USB kábel (nagyon-nagyon jaj, jaj és jaj) és itt maradtam a MacMinimmel, meg az Antjaimmal. Lehet ez így jó? Száműztem az addigi USB, mélyre túrtam a kábeles dobozba, variáltam itt-ott, és megoldottam, hogy jó legyen. Erre is hívtam kontroll személyt és szerinte is jó lett, sokkal jobb, mint volt, de tulajdonképpen mit csináltam? Átlöktem a tudatomban egy kapcsolót egy USB kábel cserével?

Ezen töprengtem napokig, miközben írtam ezt a bejegyzést, és csak ekkor döbbentem rá, hogy a legfontosabb főszereplőt, a Roont kihagytam, de erről majd legközelebb.

2 thoughts on “Lógok a hálón (SOtM, Holo Spring Kitsune, Pink Faun)

  1. Hát ezekkel én is szívesen lógnék a hálón, egyébként remek írás.

    1. Köszönöm! Valóban kellemes és tanulságos ismerkedési hét volt a kölcsön eszközökkel.

Hozzászólás:

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .