Rezesbanda – Zu kábelek

A sors időnként igencsak genya, például akkor, amikor az ember megrögzött ideáinak, mondhatni dogmáinak csúnya cáfolatát dörgöli az orra alá. Én például meglehetősen biztos voltam abban, hogy a Kondo féle KSL réz drótnál ebben a műfajban és nekem nem nagyon akad jobb. Közepesen heves kisérleteket is tettem arra, hogy szerezzek belőle, mert amióta otthon a csövezés helyett a tranzisztorizálás az irány, kéne. Ugye az Uniti is furcsálotta az AN ezüstömet, a 47 Labs Shigaraki ugyan barátkozott vele, de nem volt az igazi. Szóval kellett otthonra rézdrót, és nem csak az, ami a falba be van húzva. KSL nem akadt akkoriban...

HátShow, avagy hifikiállítás a másik székből

Szóval a ledobált hifilánc megszólal. És meglepetést okoz. Hiába ugyan az a szoba, mint mondjuk egy évvel korábban, mégis más. Az új tapéta teszi, vagy hogy teljesen átrendezték sokkal nehezebb bútorokkal a felette levő szintet, vagy éppen a bárszekrény lecserélt készlete, ki tudja. Mindenesetre szól valahogy. Már itt el lehet bukni a jó hangot a teljes kiállításra. Már itt érdemes kitalálni, hogy melyik doboz fog igazán illeni ide, milyen kábelekkel, mi szóljon, komolyzene inkább vagy langymeleg pop.
Aztán jöhet a finomhangolás.

Lemenni Heedba I.

Most meg itt ülök Zsoltnál, és azt mondom neki, hogy kápráztasson el. Erre nagyon szelíden csúnyán néz rám és azt mondja: tudok hozni nagyszerű teát mézzel. És kimegy, és hoz, és nagyszerű, és el vagyok kápráztatva.
Közben pedig Heedazunk.

Háttérzenegép – Naim Uniti

Szóval minden elrakva biztonságban, egy dolgot kivéve – egy Naim Unitit. Ez egy nagyon modern termék, a klasszikus angol hifi és a modern számítástechnika találkozása egy dögnehéz fém dobozban. Szemből nagyon Naim, két szélein kicsit kidülledő, lapos, és ami világít rajta, az zöld. Van rajta fiókszerűen kézzel nyitható CD mechanika, ami régi hagyomány a cégnél, és Wifi antenna és Ethernet csatlakozó, ami meg a modern kor biztos jele.

A mágikus Hetes

Az ember egy amerikaitól sokat tanulhat. Például azt, hogy kell röpke két óra alatt egy ország csodálatát elfelejtetni valakivel. Ezt Herb Reichert tette meg velem, a Sound Practices egykori, ma inkább a Stereophile-ból ismert, jónevű erősítő-tervező, író, ilyen okosan-alternatívan kinéző művészfazon, az ember, aki Staten Island-i volt tűzoltóállomáson lakott, és ott rendezte be abban az időben az Audio Note kereskedését is. Herb valahogy idekveredett a Budapest High End Showra, és valahogy nekem kellett őt városnézetni. Persze örültem, hogy egy ilyen neves vendéget hurcolászhatok István 190-es Mercijével, és büszkén mutogattam a megszokott turistalátványosságokat. Éppen  a Hősök terét autóztuk körbe, és annyit...

Háromra – a Voyd lemezjátszó

Az lesz a tiéd, ott a tetején – mutatott P.Q. egy nagy rakás Audio Note dolog tetejére, és majd ki bújtam a bőrömből az izgalomtól. Hogyisne, hiszen az egykori Merlin Audióba szállításra váró készülékhalmazban az én Voydom is útra készülődött! Egy igazi hamisítatlan Voyd+. Eredetileg kétmotoros Valdit akartam, de aztán azt mondták, hogy azért a hárommotoros Voyd komolyabb, majd egy színen vacilláló és egy rendelést visszamondó úr jóvoltából a jobb csapágyas + változat lehetett az enyém, amúgy nagyon jó, másfelől nézve hallatlanul magas áron. Egy használt közepes kocsi ára egy dologért, ami percenként 33 1/3 vagy 45 perc fordulattal forgatja...

A tökéletesség útján I. – Így készül a csúcs autóhifi

Lehet-e elsőre olyan autóhifirendszert szerelni egy kocsiba, ami rögtön olyan jó, hogy az ember nem építi át rögtön? A témához csak egy kicsit is konyítók persze rögtön vágják rá a választ, hogy nem, és csendben mosolyogva a fejüket ingatják hozzá, miközben végiggondolják, ők maguk mennyit is küzdöttek a jelenlegi helyzet eléréséért. Ami persze nem végleges. Úgy fekszenek, hogy majd megálmodják a csipogó tökéletes pozícióját, és úgy kelnek, hogy az álommanó azt ugyan nem, de a mélyközép ideális vágási frekvenciáját azért megsúgta, és alig ért le a kávé, már ülnek a kocsiba és nyomkodják ezerrel a mindentudó távirányítót. Miután nálam kevesebben...

Minimál II – 47 Labs Shigaraki erősítő

Van nekem ugye egy imádnivaló és tagadhatatlanul japán CD-játszóm, és hozzá D/A-átalakítóm. A múltkor egy kicsit gyengélkedett, ezért átesett egy komplett mechanikacserén. Egész vicces összegbe került a belevaló Sanyo szerkezet, amit már a híres Lampizator, Lukasz Fikus is felfedezett magának. Akinek van kedve a lengyel csövesítőhöz hasonlóan ilyen deszka CD-futóművet építeni, annak csak ajánlani tudom, három komolyabb hamburgeres menü árából megvan a hozzávaló. És van úgy, hogy az embernek szerencséje van. Nem is kicsi. Valaki ugyanis megkeresett, hogy ő vett egy 47 Lab Shigaraki erősítőt, de nem ilyenre gondolt, na és képzeljem el, hogy ott ráadásul 110 volt jön a...
Minden jog fenntartva. | The Words - By Themesarray.