Techno és jazz, ambientes gitárszólók – nyári zeneajánló

A Darkside zenekar eredetileg Nicolás Jaar és Dave Harrington side projekje volt. Első lemezüket Psychic címmel rögzítették még 2013-ban és izgalmas, stílusokat elegyítő, azokat átlépő zenei anyag volt, amelyen hol a furcsa és eklektikus gépi hangok, zörejek kerültek előtérbe, hol pedig a gitáron előadott dallamok. Akkor ez annyira új volt még – a Jaar által kikevert –, szellős, üres tereket megidéző, de mégis izgalmas és kifejezetten élvezhető hangzás, hogy sok év végi legjobb megjelenések listára is felkerült. A „zenekar” aztán annak rendje és módja szerint két év múlva feloszlott, és egészen idáig nem úgy tűnt, hogy bármi lesz belőle. Aztán...

Lemezajánló helyett – hűsítő zenék a hőségben

Időről-időre belefutok olyan, számomra érdekes mixekbe, youtube live-okba, podcastekbe, amelyeket érdemes megosztani, hátha másiknak is képesek örömet okozni. Apropó podcast, jó ideje ez lett a mostani trendi hívószó. Manapság minden magára valamit is adó influenszer – de utálom ezt a kifejezést – építi magát az online platformokon, hogy ilyen nyakatekert szóhasználattal jellemezzen a trendeket. És hát mint majdnem minden, ez is ilyen jánusz arcú dologgá vált: egyrészt divat a hagyományos rádiózást temetni, mert minden, ami nem az internetből nő ki, az már idejétmúlt, dohos szagot árasztó dologgá vált, szól a dogma. Másrészt meg minden platform igyekszik magának minél többet bevásárolni...

A nagy MQA svindli – 2

Megjött az MQA válasza a korábbi videóra. Tök jó. Azt hiszem ez a részlet mindent megmagyaráz: Ugyan mi lehet jobb, mint ami a legjobb? Mindkét kép az MQA hivatlos honlapjáról van, ahol a kérdésre a válasz, miszerint az MQA veszteségmentes-e, a válasz igen. A második kép a fenti videó után átírt honlapról készült, ahol a kérdésre a válasz már az, hogy jobb mint a veszteségmentes! A PR csapat láthatóan mindent megtett, de ez azért egy izzadságszagú kettesnél jobbra nem igen értékelném. Az ember rádöbben, hogy milyen gazdag a magyar nyelv akkor, ha ezt a választ szeretné jellemezni. Kamuzás. Mellébeszélés. Elsikálás....

Északi szél* – friss lemezek, jó zenék

A mostani lemez ajánló egy tetemes részét – utólag vettem észre – többségében északi, mondhatni nordic zenék teszik ki, ami persze nem azért van, mert idén áprilisban jött meg a havazás, hanem egyszerűen így alakult. Már nem emlékszem, hogyan bukkantam a pompás dán kiadóra, az ilkmusicra, vagyis pontosítok: Thomas Stronen norvég dobosra kerestem rá éppen egy lemezajánló miatt, és mivel a közreműködők között szerepelt egy itt megjelent lemezen, így nyilvánvaló volt, hogy mélyebben is utána kell néznem.  Szóval az Ilkmusic egy többnyire kortárs improvizatív és szabad jazzt propagáló kiadó, tele nagyon jó zenésszel és így lemezekkel is. A legtöbb kiadványból...

Lemezek mint menekülési útvonal – lemezajánló Audiolife Attilától

Ugyan a covid mindent hazavágott, ami kultúra – ide most direkt nem említem meg az online közvetítéseket, mert az minden, csak nem kultúra, bár kényszerűségből olykor ez is megteszi –, de ha már esélyünk sincs élőben bárkit is meghallgatni és már csömört kaptál a sok fészbúk meg jutyúb live-tól, mint én, akkor talán találsz pár érdekes zenét ebbe a posztban. A WeWeb német jazz/afro/ethno zenekar lemezeit már sokszor ajánlottam. Tavaly került fel két szám a netre, amit a kortárs német hip hop beatmakerei dolgoztak meg, vagy inkább dolgoztak át, és ami annyira jól sikerült, hogy a zenekar az összes lemezének...

Merre is lovagolnak az apokalipszis lovasai?

Kedves olvasóim, meg vagytok dicsérve a részemről. Jó nagyot futott Audiolife Attilának az írása, amiben felvázolta a világvégét, hogy aztán arra kérjen benneteket, hogy ha túlélitek, azért menjetek utána lemezboltba is, mert ő nagyon szeret ott lenni, és rossz lenne, ha becsuknának. Meg azért is, mert válaszoltatok, vitáztatok vele. Tulajdonképpen ez a poszt az ő bejegyzése után illene, mint hozzászólás, de mivel én vagyok itt az admin, úgy gondoltam, megéri ez a főoldalt. A dőlt betűs részek idézetek az írásából, alatta meg az én gondolataim. Vigyázat, ezek sem kevésbé provokatívak. Jó szórakozást hozzá!

Az elkövetkezett apokalipszis

Az apokalipszis lovasai száguldanak, ezúttal nem lovon, nem helikopteren, hanem inkább bitként a világhálón, hogy a mindent profitmaximalizáló Világvállalatot ahhoz segítsék, hogy a kultúrát végérvényesen áruvá silányítsa és jól keressen rajta. Audiolife Attila vészkiáltása következik: Mi audiofilek ugye egyben arról is vagyunk híresek – szerintem ez az egyetlen valódi pozitív oldala a hobbinak –, hogy a fáradtságosan kiépített lejátszó rendszerhez szintén fáradtságosan összegyűjtött fizikai zenehordozókat halmozunk fel. A nehezebb időszakokban, és leginkább a digitális korszak hajnalán ez segítette át a haldoklásra ítélt vinyl lemezt mint formátumot a teszthalálból az újjáéledésre.  Magyarul: a cd korszak kezdetekor és berobbanása után két réteg,...

A bűn

Bé bűnözni indult. Direkt, készakarva, előre megfontolt szándékkal. Életében másodszor. Az elsőt tizenegy évesen követte el, amikor az áruház játék osztályáról csórt el egy sárga Humbrol festéket, mert attól tartott, hogy másnapra már nem lesz  meg, és neki nagyon kellett befejezni a makett-tank festéséhez, de épp nem volt nála pénz. Majdnem belehalt az izgalomba, és még évtizedek távlatából is kicsit rettegve meséli, néha, keveseknek. De ez most más. Semmi hirtelen felindulás. Hónapok, évek óta gyűlik benne a vágy, hogy kiadja magából. Az ismeretlen számos hívások, hogy ECC82 vagy 5687, a hosszú csetelések, hogy annyira tetszett a Thorens, ezért vettem egy...

Sheila Jordan: Portrait of Sheila

Eredetileg azzal akartam kezdeni ezt a posztot, hogy egy audiofil teszt lemeznek is használható kiadványról írok, hátha ez rögtön felkelti az érdeklődést, de mivel nem vagyok híve az ilyesfajta click boost felütéseknek, így mellőzöm a hatásvadász és persze csak félig igaz állítást. Sheila Jordan: Portrait of Sheila című lemeze ugyanis amellett, hogy pompásan szól és szinte minden rendszer tesztelésére alkalmas, sokkal több, mint egy vevőcsalogató hangkulissza. https://youtu.be/NeU5tS7DFmw A Blue Note stúdiójában Rudy Van Del Gelder rögzítette és Alfred Lion producerelte lemezt 1962 szeptember 19-én és október 12-én vették fel. A kiadó önmaga számára lefektetett koncepcióból több dolog miatt is kilógott....

BÉCSI KLASSZICIZMUS ÉS KÍNAI SUTTOGÁS: HOGYAN ÉRTSÜK FÉLRE BEETHOVENT – kérdezik a Qubiten.

Ritkán szoktam komplett cikket belinkelni máshonnan, de most megteszem. Tessék ide kattintani és olvasni. Hogy miért? Mert benne van egy csomó minden, nagyon ügyesen összeszedve, amiről én is zoktam írni, beszélni. Hogy a zenereprodukcióban több a kérdés, mint a válasz. Hogy a zenélésben is így van. Hogy nincs olyan, hogy a nagybetűs hangszerhang amit a hifinek pontosan kell reprodukálni. Ez a hobbi a kompromisszumok megkötésének sorozatáról szól, amiben nincs a legjobb, csak közelítés, de ez így van a mikrofon túloldalán, meg a hifista és a zenekar között is.