Másvilág

Kortárs zene, de tényleg

“Elkezdődik egy kromatikus skála, és utána hatvan skálát kell eljátszani úgy, hogy kimarad egyre több hang. Aztán megyünk vissza, ugyanabban a sorrendben, de közben preparálnak az asszisztensek, méghozzá három szinten. Hangmagassági szinten, vagyis fémeszközöket tesznek a zongora húrjai közé, általában facsavarokat, amelyek a zongora hangját dúsítják és megváltoztatják a hangmagasságot. Ezután következik a papírozás és tiplizés, amikor a zenei hang változik a magasság szempontjából értékelhetetlen hanggá, fehér zajjá, végül következik a szivacs, amely elnémít mindent, még a billentyű moraját is. A néző azt látja, hogy a zongorista ugyanazzal a lendülettel játszik, de már nem hallani semmit.”

Másvilág,Otthoni hifi

HátShow, avagy hifikiállítás a másik székből

Szóval a ledobált hifilánc megszólal. És meglepetést okoz. Hiába ugyan az a szoba, mint mondjuk egy évvel korábban, mégis más. Az új tapéta teszi, vagy hogy teljesen átrendezték sokkal nehezebb bútorokkal a felette levő szintet, vagy éppen a bárszekrény lecserélt készlete, ki tudja. Mindenesetre szól valahogy. Már itt el lehet bukni a jó hangot a teljes kiállításra. Már itt érdemes kitalálni, hogy melyik doboz fog igazán illeni ide, milyen kábelekkel, mi szóljon, komolyzene inkább vagy langymeleg pop.
Aztán jöhet a finomhangolás.

Másvilág,Otthoni hifi

Csak aktí­van! – előerősítők

Azt hiszed, hogy a Gaku On szól ilyen jól? - szegezte nekem a kérdést István a bizonyos-dolgokat-bizony- sokkal-jobban-tudok fölényességével, mikor már vagy huszadszorra játszottam végig a lemezét a Budapest High End Show közönségének. Igen, én azt hittem, hogy az az elbűvölően angyali hegedűhang, ami Ruggiero Ricci lemezéről szól, az jórészt a legendás és mázsás végfoknak köszönhető, amiben több ezüst van, mint amit valaha láttak a pénzverdében. Hát nem - jött a súlyos figyelmeztetés Istvántól. Az előfoktól ilyen jó. Majd egyszer megtanulod. Megtanultam. Egy jó aktív előfok birtoklásánál nem is tudom, mi kellemesebb dolog fordulhat elő egy hifistával? Az analóg lemezjátszók...
Másvilág

Hallgassunk a csajokra

A hifisták igazán rémisztőek tudnak lenni. Az a fajta, amelyik becsukott szemmel, láthatóan valamire rettentően koncentrálva hallgat zenét. Ennek súlyosbított formája az, amikor hifi kiállításon teszi, és közben jól hallhatóan gyűrögeti a kezében a nejlonzacskóját. Aztán valami végtelenül elcsépelt zeneszám milliószor hallott frenetikus részénél felpillant és megjegyzi - Ez igen! Ugyanez a reakciója arra is, ha egy szubbasszus sugárzó jól meglengeti a szobában a levegőt, és érzéki könnyeket csal a szemébe egy finoman csilingelő magashangszóró trillázása is. Attól tartok, ezek az emberek nem hallják a zenét. Csak részleteket belőle. Egyszerre nem tudják befogadni, hol erre, hol arra koncentrálnak: - Óh,...
Másvilág

Este Deodatoval

A ma esti koncert volt a rendkívül tökéletes hakni. Az a majdnem két óra, amit minden vendéglátóipari zenész szeretne egyszer az életben elkövetni. Kezdjük az elején. Egy kedves, talán cseppet elfogódott úr Brazíliából, nevezett Eumir Deodato leült Yamaha Motif8 nevű zenegépe elé, kicsit bohóckodott a kottával és a szemüvegével, majd leütött egy akkordot a billentyűkön. És megszólat a hang. A tökéletes vendéglátós sound. A mindig kellemes, baráti, de érezhetően imitált Hammond hangzás. Semmi vadság, semmi szúrós magas. Csak kellem és lendület. És brutális ritmusszekció. Marcelo Mariano Rióból, basszusgitáron, Stefano Paolini a bolongnai konzervatórium porfesszora a dobok mögött. Kotta kiterít, a...