Egy hifis kalandjai a tárgyak világában

Címke: 47 Labs

Mütyürt bírod? – Sparkler Audio

Mütyürt bírod? – Sparkler Audio

“Azon hifisták közé tartozom, akik nemcsak magát a zenét és annak hallgatását élvezik, de maguknak a készülékeknek a birtoklása és azok beszerzése is örömmel tölt el. A 47Laboratory márka már nagyon régen érdekelt. Követve az eseményeket figyeltem fel a 47Treasure-re mint a 47Laboratory készülékek KIT […]

Mindennapi fétiseim

Mindennapi fétiseim

A zenerajongók nagy többségének nyűg kezelni a hifit. Az a sok gomb meg izébaszkura, és nahát, cserélni kell a tűt a lemezjátszóban? Hát a hifisták nem ilyenek és ÉN hifista vagyok! Vagy fetisiszta? Nem tudom pontosan, de most mesélek róla. Ifjú Hifi Magazin-fanként is meg-megtetszett […]

Paradigmaváltás – avagy mi marad a nagyon egyszerűből a 47 Labnál?

Paradigmaváltás – avagy mi marad a nagyon egyszerűből a 47 Labnál?

A 47 Labs a szívem csücske, így vadszok róla minden információt. Azt megkönnyeztem, hogy vége a Shigaraki sorozatnak, kicsit izgultam, amikor kiderült, hogy az új CD mechanika egy számítógépbe való, módosított Teac lesz még a referencia sorozatban is. (…”Flatfish MKIII and 4735 MB are both using modified TEAC mechanism. TEAC seems committed to continue production of their drive mechanisms and that was the primary reason to decide to use their drives, plus the fact that, at the moment, their reliability is much higher than anything else on the market”…)

De az igazi meglepetés itt van ebben a videóban, az új referencia erősítők. Nagy, vagyis hát 47 Labhoz képest nagy dobozok, meg Led-es kijelző, meg sok kiálló kis dudor – azt hiszem az Only the simplest can accomodate the most complex szlogent át kell majd írni valami másra…

 

Messze a minimáltól?

 

 

 

Kimura a tévében

Kimura a tévében

Ugyan japánul van, de akkor is érdemes megnézni, mert szerepel benne a világ egyik legfurább lemezjátszója, a világ egyik legfurább CD játszója, na meg Junji Kimura, aki maga a 47 Labs.  

Kalapácslakk szimfónia – 47 Labs Treasure és Midnight Blue

Kalapácslakk szimfónia – 47 Labs Treasure és Midnight Blue

Kalapácslakk, te csodás Azt hittem Sead viccel, amikor az egyik levelében azt írta, hogy tucatnyi új 47 Labs szerkezetet mutatnak be a holland kiállításon. Ez nagyjából a termékpaletta megduplázása, ami azért egy nagyjából egyszemélyes vállalkozástól nem kis feladat, még ha Junji Kimura szorgalmas fickónak is […]

Minimál II – 47 Labs Shigaraki erősítő

Minimál II – 47 Labs Shigaraki erősítő

Van nekem ugye egy imádnivaló és tagadhatatlanul japán CD-játszóm, és hozzá D/A-átalakítóm. A múltkor egy kicsit gyengélkedett, ezért átesett egy komplett mechanikacserén. Egész vicces összegbe került a belevaló Sanyo szerkezet, amit már a híres Lampizator, Lukasz Fikus is felfedezett magának. Akinek van kedve a lengyel csövesítőhöz hasonlóan ilyen deszka CD-futóművet építeni, annak csak ajánlani tudom, három komolyabb hamburgeres menü árából megvan a hozzávaló.

model 4717
model 4717

És van úgy, hogy az embernek szerencséje van. Nem is kicsi. Valaki ugyanis megkeresett, hogy ő vett egy 47 Lab Shigaraki erősítőt, de nem ilyenre gondolt, na és képzeljem el, hogy ott ráadásul 110 volt jön a konnektorokból, micsoda pofátlanság, neki ez így nem jó, nem kell-e nekem. És mondott hozzá egy olyan árat, hogy csak csuklottam hozzá. Az angol erre azt mondja, hogy szinte lopás megvenni, hát majdnem az volt.

 

Egy hírhedt erősítő kistestvére
Egy hírhedt erősítő kistestvére

Szóval most nekem van egy különösen hírhedt erősítőm. Pontosabban a különösen hírhedt erősítő kistestvére. Merthogy micsoda dolog egy 15 dolláros IC-re építeni egy 3000 dolláros erősítőcskét, micsoda ár-érték aránytalanság, micsoda lehúzás. Ezek után a Gaincard elektronikával foglakozók ezreit késztette arra, hogy megépítsék a saját Gainclone másolatukat. Ez világszerte kedvelt elfoglaltság lett. Nekem is volt szerencsém hazai változatokhoz. És egyáltalán nem értettem. Kimura mester eredeti darabja ugyanis zseniálisan egyszerű. Egy fém dobozka, aprócska csatlakozók, odabenn egy körömnyi áramköri lapon egy IC, meg valami minimális alkatrészek. Na de a hazai másolatok drabális óriások voltak, nem ilyen szép minimál, lábtól lábig szerelt szerkezetek. Furán is szóltak, egyik sem jutott közelébe az eredetinek, mindenféle különös felrakódások gerjedeztek a hangjukban.

Ez minden
Ez minden

Szóval én meg pofátlanul olsón megszereztem egy Shigaraki erősítőt. Ez az első hifiberendezésem, amire a feleségem azt mondta: de legalább jól néz ki. Tényleg. Egy elegáns kis fém doboz, mintha egy különleges kiadású CD-tok lenne. Az elején fenn két kapcsoló, amiket úgy szeretek. Ha mindkettő felfelé áll, akkor az egyes bemenetre kötött forrás szól, ha a fentit lefelé kapcsoljuk, akkor a második, és ha mindhárom a padló felé néz, akkor a harmadik. Alatta a hangerőszabályzó. Ez egy olyan tolópotméter, ami inkább keverőasztalokban, DJ-pultokban megszokott, nem hifitermékekben. Alul még egy kétállású kapcsoló, azzal lehet bekapcsolni a Shigarakit. Hátul három pár RCA-bemenet, egy pár kimenet, mert lehet csak előfokként is használni a szerkezetet, meg szorítós banán csatlakozók a hangszóróknak.

Ide jönnek a kábelek
Ide jönnek a kábelek

De ez csak az erősítő fele. Mert jár hozzá egy sokkal nagyobb, dögnehéz fémdoboz is. Ez a tápegység. Pontosabban egy hálózati trafó meg egy led. Nehéz, mint a sózsák, de igen bizalomgerjesztő kívül-belül.

A trafó nehéz, mint a sózsák
A trafó nehéz, mint a sózsák

Na és akkor lessünk be a Shigaraki belsejébe. Teljesen duál monó a felépítése. Egy csatorna egy-egy nyomtatott áramköri lapra van szerelve. Pontosabban felprütykölve, ráügyeskedve, odavarázsolva. Merthogy a körömnyi áramköri lapon van egy szintén népszerű LM 1875 IC, három ellenállás meg négy kondenzátor.

Ez egy csatorna, a pucér kondenzátorokkal
Ez egy csatorna, a pucér kondenzátorokkal

Ezek közül az egyik Wima-gyártmány, a másik három pedig illegalitásba vonult, ugyanis a gyártás során levágták róluk azt a kis műanyag ruhát, amiről kiderült volna, milyen az értékük és hol készültek. Igazán ez nem az álcázást, az áramkör reprodukálhatatlanságát szolgálja, hanem a hangminőséget. Ugyanis egyre többen tesznek így. A magyarázat az lenne, hogy ezeknek a kondenzátoroknak jól hallható saját rezonanciájuk van, és ezt lehet csökkenteni a pucérrá tétellel. Aztán van még némi drót is a Shigarakiban, szigorúan egyeres, viszonylag merev réz, ugyanolyan a tápellátásnak meg a jeleknek. És ennyi. Sehol nincsenek gigászi pufferkondik, asztallapnyi áramköri lapok. Csak durva egyszerűség.

Három ellenállás
Három ellenállás

Miután otthon fel vagyok készülve 110 voltos szerkezetek üzemeltetésére, gyorsan a helyérre tettem az erősítőt, összedrótoztam Audio Note ezüstökkel, és feltettem egy Sade lemezt.

Nem kicsit kerekedett el a szám, amikor meghallottam az első hangokat. A Shigaraki szinte teljes antitézise az Audio Innovations 300-as erősítőmnek. Itt aztán nincs semmi csövezés. Nincs semmi lila köd. Semmi túlbuzgalom. Viszont van egy olyan letisztult, lényegre törő hangzás, ami akkor is magába von, ha elsőre nem tetszik. De közben nem jegesen hideg a tónus, nem arról van szó, hogy ez a Sade csaj idejön, azt’ megmondja a tutit nagy hangerőn, mint ahogy sok-sok, igazán csak a hangerejével hódító erősítő csinálja, hanem szépen kiteszi egy egyedi hangulatú színpadra, és utána eltüntet egy csomó, zavarónak tűnő dolgot, ami miatt nem lehetne tökéletesen koncentrálni erre a remek énekes csajra.

A hangerőszabályzó
A hangerőszabályzó

Fura mód pont azt csinálta, mint a Yamamoto erősítő. Egyszerűen arra kényszerített, hogy újra hallgassam a lemezeim. Mert megváltoztatja a zenék arányait, a zenészek helyzetét, a hangsúlyokat, a finomságokat. És ez remek dolog. Hogy aztán igaza van-e a Shigarakinak, nem tudom. Az biztos, hogy az AI 300-as egy csalós, de remekül trükköző erősítő. Szerintem a Shigaraki is. A Klonedo is ámít, van jól érezhető karaktere, egyénisége. Én meg pokoli szerencsés fickó vagyok, mert esténként cserélgethetek közöttük. Hiszen milyen izgalmas lenne egyszer meghallgatni Slash-t, ha egyszer nem egy ilyen Les Paul-szerű gitáron játszana, hanem valami Stratocasteren, Alex Van Halen nem Ludwig dobokon nyomná egyszer, hanem mondjuk Gretsch-en, ha Rolla János nem Guarnerin húzná, hanem Stradivarin?

Csitt-csatt mondja a kapcsoló
Csitt-csatt – mondja a kapcsoló
Minimál – 47 Labs Shigaraki CD játszó

Minimál – 47 Labs Shigaraki CD játszó

István a plafonon volt, mert már egy napja be lehetett pakolni az éppen aktuális Budapest High End Show-ra, de a fő attrakciónak szánt mütyürök még nem jöttek ki a vámról. Aztán az utolsó pillanatban valahogy mégis, és valaki beállított egy közepes méretű kartonnal. Gyorsan-gyorsan, dugjuk […]


%d blogger ezt szereti: