Hifis kalandok

Címke: Audio Note

Miafene? – MCS vagy Audio Note autóhifi hangszóró

Miafene? – MCS vagy Audio Note autóhifi hangszóró

Na most írtam én az MCS autóhifis cuccairól már itt, mint Kondo san kedvenc márkájáról, meg írtam arról, hogy az AN Japan maga is csinált őrülten ezoterkius hangszórókat autóba is. Nagyjából sikerült is összeraknom a történetet, hogy annó ki-kivel volt, de most megláttam a neten […]

Kincs ami nincs II – Audio Note Japan autóhifi hangszórók (meg sose látott otthoni szerkezetek)

Írtam korábban az MCS autóhifi erősítőkről, amik bekerültek az ország legháklisabb autóhifi megrendelőjének a Mercijébe, és nagyon jók voltak. Viszont a kalaptartóba beeszkábált angol AN doboz hangszórókészlet nem elégítette ki István minden igényét – kellett valami előre is. Ez a valami egy kis kekszes dobozban […]

Rokker csávó és az Audio Note Kit 1

16 percnyi forrasztáspornó, avagy egy Audio Note Kit 1 születése a kidobozolástól az utolsó csavar becsavarásáig.

Audio Note Kit One from Gökhan ÖZER on Vimeo.

Klonedo tartós kiküldetésbe ment

Elregéltem már, milyen volt a carboncopy bloggerénél, most pedig ő írta meg, hogy milyen az, amikor vödörbepislős Sziámival, meg korai James Bond filmzenékkel teszi próbára a Klonedo képességeit, és a végén arra jut: “Az életszerű jó szó lenne.”

HátShow, avagy hifikiállítás a másik székből

Hifit kiállítani jó, de szörnyű – mesél az egykorvolt demonstrátor . Történetek arról, hogy semmi értelme az ilyen show-nak, mgis pótolhatatlanok, a közönégnek egyszerre van igaza, és gondol totális marhaságokat.

Egy lépés vissza – Kondo kábelek

Eladom a hangszóródrótom. Pedig annyira jó. Pillanatnyilag nem ismerek nála jobbat. Csak egy gond van vele – túl jó. Még tavaly sikerült szereznem Kondo Audio Note KSL SPz-t, vagy hat méternyit. Nagyjából egy igényesebb Neotech kinézetű kicsit lilás-pirosas-bordós műanyag házba húzott öregített, egyenként szigetelt ezüst drótokból szövött valamit. Pokoli jó kábel. Hirtelen olyan mélyek kerültek elő a rendszeremből, mintha két szupergyors szubot kötöttem volna be. Rettentően háromdimenziós lett a hangkép, rengeteg részlettel, nagyon finom arányokkal. Na és a dinamika!

A Zu-m és én egy darabig csak álmélkodtunk, aztán mozgásba lendültünk. Én a dobozokat húzkodtam, azok meg próbáltak mindent kiadni magukból, ami megérkezett az új kábeleken. Nem ment. A Zu leírásában benne van, hogy úgy kezdjük a beállítását, hogy előbb azt a pozíciót keressük meg, ahol a mélyek jók. Hát ez a szoba közepén volt, akkor is alaposan felemelt tüskékkel, ami azt jelenti, hogy a lefelé dolgozó reflexnyílás csak nagyon-nagyon kicsit segít be ilyenkor brummogni a hangszórónak. És még így sem volt az igazi. Ahogy kezdtem a fal felé tolni a két hangszórót, valamelyik tartomány felkeményedett, búgott, kenődött. Nem volt jó.

Persze jöttek a tippek. Kábelezzem át a Zu-kat is Kondo ezüstre. Így mondjuk könnyen meg lehet duplázni az értéküket, de eszem ágában sem volt ezt megtenni. Annyira radikális lenne ez az átalakítás, hogy alighanem teljesen felborítaná a doboz hangolását. Nem is a két hangszóróét, hiszen a mélyközép az úgy működik, mint egy szélessávú, nincs előtte semmi, a magas illesztése sem túl bonyolult dolog. Viszont egész biztos, hogy megjönnének a dobozhangok. A Zu saját kábele nagyon nyugodt, semmit sem csináló, bár kissé lassú és egyszínű hangú drót. ez jól kijön az én régi SP drótommal. Az SPz túl sok neki, és ha mindez a rengeteg dolog eljut magukig a hangszórókig akkor ebben a dobozkonstrukcióban végképp túl sok lenne a jóból.

Kedves olvasóm, kérem nyugodjon meg és ne bombázzon hirtelen ajánlatokkal, miszerint azon nyomban megvenné tőlem ezt a drótot. Már nincs meg. Vettem a telefonom, hívtam az egyik barátom, és mondtam, van eladó KSL SPz-m. Nem kellett többet telefonálnom ebben az ügyben, az ő rendszerében ugyanis parádésan szerepel. Könnyű neki. Nagy, tölcséres hangszórókon a dobozhang ismeretlen fogalom.

Szóval a remek kis KSL Spz-t elcsomagoltam és visszatettem az Sp-t. A harmadik taktus után arra gondoltam, hogy mekkora csalás ez az egész, miközben rettenetesen mosolyogtam és jól éreztem magam. A hangzás művibb volt, édeskésebb, a térhatás nem annyira sziklaszilárd, és a dinamika is visszafogottabb. Szóval rosszabb, illetve dehogy is. Megszűnt a kényszer, hogy azon gondolkodjak, mit kéne a helyére húznom, kötnöm, tolnom kábeleznem, hogy végre minden egyensúlyba kerüljön. Semmit. Ez így jó. Persze most a hifisták egy része jól megköpködhet, hogy miért nem dolgozok meg a természetesebb, igazibb hangzásért, amikor ennek a hobbinak az a célja, hogy a valóságot a szobánkba hozzuk.

A túrót. Amint rájövünk, hogy ez lehetetlen, igazi reprodukció már csak fizikai korlátokból adódóan sem lehetséges otthon, és amit mi keresünk az egy élvezetes interpretáció, vagyis előadás, sokkal könnyebb dolgunk lesz a hifiben. Nem fogunk elérhetetlen célokat hajkurászni, referenciákat kitűzni és űzni, egyszerűen a saját komfortérzetünkre kell figyelnünk. Meg arra, hogy rendesen gyarapodjon a zenegyűjteményünk otthon.

Guru way – Az interneten nyomunk marad

Csetepaté az interneten? Mindennapos dolog, pláne az hifis fórumokon. Én is belekeveredtem már párszor, és most ide másolom a leggrandiózusabbat, meg elmélkedek egy kicsit azon, ki és miért lehet guru?

Bedrótozva – Audio Note Japan kábelek

Az embereket annyira fura dolgok tudják összehozni. Hifistákat például egy nagy darab drót. Mert az könnyű kölcsönadni, vinni tesztelgetni, és ha két ember egyszerre hallja meg, milyen kis csodára képes az a pár gramm ezüst, amit Kondo mester és tanítványai húztak be műanyag szigetelésbe. Jobban […]


%d blogger ezt szereti: