Címke: kábelek

Bitek vagy sem – avagy mi megy abban a drótban I.

Kaptam egy levelet Oláh Attilától, a Heed Audió digitális gurujától, hogy mit is gondol erről az USB kábeles mizériáról. Szóval most a más tollával ékeskedés esete forog fenn, de talán még érdekesebb is olvasni mint az én légbőlkapott fejtegetéseim: Tanulságos az a logoutos topic… Igazából…

A biteknek sem mindegy- LaCie, Locus Polestar, ValhallA, Oyaide USB kábelek

Ott kezdődött a dolog, hogy egy laza mozdulattal átgurítottam az irodai széket az ötméteres USB-kábelen, amitől a szkenner, ami éppen a másik végén volt, hirtelen megtorpant, majd méla semmittevésbe révedt. Aha, kontakthiba – ismertem fel a baj okát egy pillanat alatt, és a drót célzatos…

Egy lépés vissza – Kondo kábelek

Eladom a hangszóródrótom. Pedig annyira jó. Pillanatnyilag nem ismerek nála jobbat. Csak egy gond van vele – túl jó. Még tavaly sikerült szereznem Kondo Audio Note KSL SPz-t, vagy hat méternyit. Nagyjából egy igényesebb Neotech kinézetű kicsit lilás-pirosas-bordós műanyag házba húzott öregített, egyenként szigetelt ezüst drótokból szövött valamit. Pokoli jó kábel. Hirtelen olyan mélyek kerültek elő a rendszeremből, mintha két szupergyors szubot kötöttem volna be. Rettentően háromdimenziós lett a hangkép, rengeteg részlettel, nagyon finom arányokkal. Na és a dinamika!

A Zu-m és én egy darabig csak álmélkodtunk, aztán mozgásba lendültünk. Én a dobozokat húzkodtam, azok meg próbáltak mindent kiadni magukból, ami megérkezett az új kábeleken. Nem ment. A Zu leírásában benne van, hogy úgy kezdjük a beállítását, hogy előbb azt a pozíciót keressük meg, ahol a mélyek jók. Hát ez a szoba közepén volt, akkor is alaposan felemelt tüskékkel, ami azt jelenti, hogy a lefelé dolgozó reflexnyílás csak nagyon-nagyon kicsit segít be ilyenkor brummogni a hangszórónak. És még így sem volt az igazi. Ahogy kezdtem a fal felé tolni a két hangszórót, valamelyik tartomány felkeményedett, búgott, kenődött. Nem volt jó.

Persze jöttek a tippek. Kábelezzem át a Zu-kat is Kondo ezüstre. Így mondjuk könnyen meg lehet duplázni az értéküket, de eszem ágában sem volt ezt megtenni. Annyira radikális lenne ez az átalakítás, hogy alighanem teljesen felborítaná a doboz hangolását. Nem is a két hangszóróét, hiszen a mélyközép az úgy működik, mint egy szélessávú, nincs előtte semmi, a magas illesztése sem túl bonyolult dolog. Viszont egész biztos, hogy megjönnének a dobozhangok. A Zu saját kábele nagyon nyugodt, semmit sem csináló, bár kissé lassú és egyszínű hangú drót. ez jól kijön az én régi SP drótommal. Az SPz túl sok neki, és ha mindez a rengeteg dolog eljut magukig a hangszórókig akkor ebben a dobozkonstrukcióban végképp túl sok lenne a jóból.

Kedves olvasóm, kérem nyugodjon meg és ne bombázzon hirtelen ajánlatokkal, miszerint azon nyomban megvenné tőlem ezt a drótot. Már nincs meg. Vettem a telefonom, hívtam az egyik barátom, és mondtam, van eladó KSL SPz-m. Nem kellett többet telefonálnom ebben az ügyben, az ő rendszerében ugyanis parádésan szerepel. Könnyű neki. Nagy, tölcséres hangszórókon a dobozhang ismeretlen fogalom.

Szóval a remek kis KSL Spz-t elcsomagoltam és visszatettem az Sp-t. A harmadik taktus után arra gondoltam, hogy mekkora csalás ez az egész, miközben rettenetesen mosolyogtam és jól éreztem magam. A hangzás művibb volt, édeskésebb, a térhatás nem annyira sziklaszilárd, és a dinamika is visszafogottabb. Szóval rosszabb, illetve dehogy is. Megszűnt a kényszer, hogy azon gondolkodjak, mit kéne a helyére húznom, kötnöm, tolnom kábeleznem, hogy végre minden egyensúlyba kerüljön. Semmit. Ez így jó. Persze most a hifisták egy része jól megköpködhet, hogy miért nem dolgozok meg a természetesebb, igazibb hangzásért, amikor ennek a hobbinak az a célja, hogy a valóságot a szobánkba hozzuk.

A túrót. Amint rájövünk, hogy ez lehetetlen, igazi reprodukció már csak fizikai korlátokból adódóan sem lehetséges otthon, és amit mi keresünk az egy élvezetes interpretáció, vagyis előadás, sokkal könnyebb dolgunk lesz a hifiben. Nem fogunk elérhetetlen célokat hajkurászni, referenciákat kitűzni és űzni, egyszerűen a saját komfortérzetünkre kell figyelnünk. Meg arra, hogy rendesen gyarapodjon a zenegyűjteményünk otthon.

Mások okossága – így szereljünk autóhifit

A generátorzaj elkerülése, a jó földelés megtalálása az autóhifi-beszerelések alfája és omegája, és nem is annyira egyszerű feladat. Most két szakember ad tanácsot, hogy NE csináljuk kalamajkát.

Bedrótozva – Audio Note Japan kábelek

Az embereket annyira fura dolgok tudják összehozni. Hifistákat például egy nagy darab drót. Mert az könnyű kölcsönadni, vinni tesztelgetni, és ha két ember egyszerre hallja meg, milyen kis csodára képes az a pár gramm ezüst, amit Kondo mester és tanítványai húztak be műanyag szigetelésbe. Jobban…

Vigyázat, hamis! – Kamu AN ezüst kábelek

Valami egész mást kerestem, amikor rábukkantam ezekre a képekre. Egy igazi bűnügy bizonyítékai. Úgy alakult a dolog, hogy egy kedves barátom, a hifijére jelentős összegeket áldozó, de amúgy pénzügyi téren igen megfontolt férfiember rendelt valahonnan Hongkong környékéről Audio Note Sp hangfalkábelt. Erről azt kell tudni, hogy nekem is ilyen van, és imádom. Sikerrel beszéltem rá másokat is, és ők is imádják. A jó árú, de azért nem gyanúsan olcsó szállítmány meg is érkezett. Barátom boldogan bekötötte, majd csoportos meghallgatást szervezett az új AN Sp drótnak. Végül is tetszett a muzsika, de valami mégsem volt kerek.

A két alsó, lilább kábel a hamis

A két alsó, lilább kábel a hamis. A mágia, azok a finomságok, amelyek miatt igazán érdemes áldozni erre a drótra, valahogy nem jöttek elő.

Tippelgettünk AN Sp-tulajok. Túl rövid lenne? Azt már tudtuk, hogy a finom ezüstszálakból összerakott drót három méteres darabban jobban szól, mint két méteresben. Még a kétszer két méteres bikábelezésnél is. Az öt méteres meg sokkal jobban, mint a három. És minél öregebb, annál finomabb. Kondo mester Japánban egy igen különleges technikát talált ki ugyanis, hogy megakadályozza az oxidációt, amely például az átlátszó csőbe húzott van den Hul ezüstdrótokat pár év múlva randa zöld réteggel tudja bevonni, és rossz hatással van a hangra. Az AN Japánban készült kábeleinek ezüstszálát egy gyémántszerszámon húzzák át először, amely eltávolítja a felületi oxidációt róla, majd rögtön, folyadékban, oxigént kizárva egyenként szigetelésbe is bújtatják őket. Ezekből fognak össze többet-kevesebbet a végső összeállítás során. Az elemi szál azonos, csak a drágább drótban több ilyen kis szálacska van.

Nagyobb pöttyökel írták ki a feliratot
Nagyobb pöttyökkel írták ki a feliratot.

Nos, mint kiderült, a barátom által vettbe egy sem került. Ugyanis ügyes hamisítvány volt. Az eredeti AN kábel mellé téve már észre lehetett venni apró eltéréseket. A külső szigetelés színe egy kicsit lilásabb volt. Fogásra egy cseppet keményebb, sprődebb. A felirat rajta rosszabb felbontású, egyszerűen nagyobb pontokból írták ki a betűket. Aztán amikor előkerült a páka, végképp lebukott a hamisítvány. Forrasztásnál egészen más szaga volt, maró büdössel terítette be a szobát. Az igazi AN kábel egészen más illatfelhőt ereget magából. Ráadásul a belső szigetelés rendkívül kemény, alig vágható anyagból készült, ellentétben az eredetivel. Persze rögtön írtunk Peter Qvortrupnak, aki éles szemmel felügyelte és talán még ma is felügyeli az Audio Note cég termékeinek utóéletét. Igaz, ekkor már különvált az ő angliai és Kondo mester japán vállalkozása, de Peter akkor sem akarja megtagadni a múltat. Mind a mai napig csak szuperlatívuszokban mesél a sajnos már elhunyt mester jó néhány termékéről, és ahol lehet, próbálja helyreigazítani a tévedéseket és – nem utolsósorban – útját állni a hamisításnak. Kiderült, hogy Hongkongban nem ez az egyetlen kamu termék, Vx összekötő kábelből is az utcára és az internetre kerül jó pár darab.
Tanulság? Kettő is akad. Az első, hogy csak óvatosan a használt holmik vásárlásával. A második, hogy a barátom azóta nem ezüst, hanem barna színű szigetelésbe húzott kábelt használ. A fentit.

Kemény és büdös. Na meg hamis.
Kemény és büdös. Na meg hamis.