Hifis kalandok

Címke: Kondo

Miafene? – MCS vagy Audio Note autóhifi hangszóró

Miafene? – MCS vagy Audio Note autóhifi hangszóró

Na most írtam én az MCS autóhifis cuccairól már itt, mint Kondo san kedvenc márkájáról, meg írtam arról, hogy az AN Japan maga is csinált őrülten ezoterkius hangszórókat autóba is. Nagyjából sikerült is összeraknom a történetet, hogy annó ki-kivel volt, de most megláttam a neten […]

Cső előtt

Cső előtt

Felkerült az ebay-re egy nagyon korai Audio Note Japan M7 előfok. Egyszer már alaposan kiveséztem ezt, és ott írtam arról is, hogy az első változatok nem végig csövesek voltak, hanem az erősítés egy részét FET-ek végezték. És mivel a FET modern alkatrész, az lett a […]

Kincs ami nincs II – Audio Note Japan autóhifi hangszórók (meg sose látott otthoni szerkezetek)

Kincs ami nincs II – Audio Note Japan autóhifi hangszórók (meg sose látott otthoni szerkezetek)

Írtam korábban az MCS autóhifi erősítőkről, amik bekerültek az ország legháklisabb autóhifi megrendelőjének a Mercijébe, és nagyon jók voltak. Viszont a kalaptartóba beeszkábált angol AN doboz hangszórókészlet nem elégítette ki István minden igényét – kellett valami előre is. Ez a valami egy kis kekszes dobozban érkezett valamelyik BHES-re, maga Sibazaki úr és Kondo mester mutatta meg. A dobozkában ott feküdt két, Sokol rádióból kioperált kis vacaknak tűnő valami. Lapos volt, alufólia színű 8 centis és egyáltalán nem emlékeztetett semmire, amit korábban jó hangszórónak tartottam. Hogy lehet az, hogy a membránján ez az alufólia össze van gyűrve? Ja, hogy ez ezüst fólia és kézzel hajtogatják a formába és nem baj? Mi ez a membránszél? Hogy ez szarvasbőr? És ezek a csumpi kis mágnesek? Ja, hogy ez AlNiCo, attól ilyen nehéz? Hát jó. Nem voltam meggyőzve.

A beszerelésnél sem voltam jelen, így csak akkor hallottam az AN hangszórókat a kocsiban, amikor István megkért, ugorjak már el vele Berlinbe, mert ott lesz valami. Nem lehetett nem észrevenni, hogy megváltozott a hifi. A kalaptartóból nem szólt semmi, csak a műszerfalba süllyesztett kis résekből a két 8 centis mütyűr. És ezekből a szemre semmi vacakokból operát hallgattunk kazettás autórádióról Budapest-Drezda távon, onnan meg elborult kisérleti elektronikus zenét Berlinig. Meg lettem győzve.

Viszont a japán AN hangszórókról később sem tudtam meg sokkal többet, mint amit egy maréknyi katalógusból ki tudtam silabizálni. Például azt, hogy az SM-6, ami István autójában olyan bódítóan jól szólt, a kínálat legkisebb darabja. Meg azt, hogy az Audio Note Japan és később a Kondo készülékeken mi volt az a fura logó. A Yoshimura Lab-é, ami remek hangszórókat és tölcséres  dobozokhoz drivereket gyártott. Aztán ez a cég megszűnt, de Kondo mester úgy gondolta, kár lenne a feledés homályába veszni az addig ott felhamlozott tudást, meg termékeket, és átvette-megvette a cég szerszámait, készleteit, sőt tisztelete jeléül még a logót is, és így folytatta a gyártást.

AN home speaker system

Vagy nem. Ugyanis még a hatvanas években Yoshimura mester meghívta Seiya Goto-t, hogy együtt készítsék extra érzékeny hangszóróikat, tölcséres meghajtóikat.  Na és Goto hangszórók, driverek készültek, készülnek manapság is, saját márkanév alatt is. Hogy ott ki kivel volt, innen kibogozni már lehetetlen, talán ha lett volna már akkor egy Linkedin…

Mindegy is, volt ahogy volt, de innentől egy szintet ugrott Kondo mester hangprobléma megoldó műhelyének a mozgástere. A nyugatinak mondott világban ugyanis úgy tekintünk a kis szériás japán hifi csodabogarakra, mint kész termékekre. A korai Audio Note Japan dolgoknál ez nem így működött. Ott ugyanis bejött a kuncsaft, felmutatott egy szemmel igen jól látható összeget, majd Kondo sannal szépen kitalálták, mi lenne a legjobb oda, abba a szobába. Így születhettek Push-Pull Ongakuk, sose halott értékű ezüst kondenzátorok, mert éppen olyan kellett az egyedi tölcséres rendszer keresztváltójába és egyéb csodák. Valahogy így:

AN home setup
Igen, az a képen ott lenn egy Push-Pull 211 Ongaku helyett Kinsen néven. Mert az oda kellett és azzal, meg a rengeteg egyedi cuccal lett jó. Rendszerépítés a’la Audio Note Japan.

De most térjünk vissza a földre az Audio Note Japan hangszórókhoz. Otthoni változatot kettőt sikerült hallanom. Az egyik egy súlyos sérülést szenvedett darab volt, a Merlinben is állt sokáig a sarokban. Az hűha, milyen jó lenne, ha jó lenne hangot adott. Aztán volt szerencsém egy Ruthy-hoz, az jelentősen nem evilági élmény volt.

Autósat viszont egyet sem Istvánén kívül. Igazából még csak olyan emberrel sem találkoztam, aki hallott volna ilyet. Valaki esetleg a kedves olvasók közül?

 

 

 

 

 

 

Ongaku régen és ma, avagy így lesz hang tíz kiló ezüstből

Ongaku régen és ma, avagy így lesz hang tíz kiló ezüstből

Masaki Ashizawa, Kondo mester tanítványa és most a Kondo cég főnöke mesél a régi és az új Ongakuról, de nem is ez az érdekes, hanem közben rengeteg ezüstből készítenek trafót, kondenzátort meg hangszedőt.

Sárkányölőben – avagy lehet-e dróttal meg alátéttel javítani azt az akusztikát, ami az erősítőben romlott el?

Sárkányölőben – avagy lehet-e dróttal meg alátéttel javítani azt az akusztikát, ami az erősítőben romlott el?

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ember, aki azt gondolta, hogy vesz egy hifiláncot, hogy a zenéi jobban szóljanak. Így is tett. Boldog volt, de a kisördög nem hagyta nyugodni, hiszen valahogyan megtudta, hogy vannak szebb és drágább hifidolgok is, mint amelyek az ő, kifejezetten […]

Klonedo II – Audio Note M7 Tube előfok másolat

Klonedo II – Audio Note M7 Tube előfok másolat

Na ezt nem adom, ez a feliratok sablonja, ez még kellhet nekem – mondta Gyuri bácsi, amikor kezembe nyomta az előerősítőm dokumentációját. Nem egészen értettem a dolgot, gravírozáshoz, lézeres betűbeégetéshez minek ilyen, kartonból kivágott alkalmatosság, de aztán megkaptam a választ is. Tussal rajzoltam fel a feliratokat, ahhoz kell. Nesze neked számítógéppel vezérelt feliratozó masinák, itt és most a csőtoll meg a betűsablon nyert. Eddig is ámulattal néztem a Klonedo II-re, az az Audio Note Japan M7 inspirálta előfokra, de ez még inkább megerősített abban, hogy valami nagyon különleges darabhoz jutottam.

 

Gombok, mint idegen testek, avagy a kínai CNC bosszúja

Na nem egy Kondó féle erősítőhöz potom áron, arról szó sincs. Nem is várható el ettől a doboztól, sokkal kevesebb egzotikus alkatrész van benne, mint akár a végfok párjában, akár a japán tesóban. Persze azért kapott Elna Cerafine kondikat, meg tantál ellenállásokat, olcsó, csattogós hangerőszabályzó az E-Bayről

Alkatrészre simán el lehetett volna költeni még ötször ennyit, de akkor se lett volna belőle igazi M7, ezt már rég tudom, de titkon és más is akartam. Valami olyasmit, mint az angol Audio Note M3-as előfoka. Emlékeimben nagyon erősen él az a szerkezet. Valamelyik BHES nyitása után pár órával érkezett meg Peter Qvortrup egyik Mercijének a csomagtartójában, azon frissiben, hidegében kellett bedugni a demó láncba, ami nagy hülyeség és igen rizikós dolog. Mert ilyenkor minden nyűg előjön és minden erény félősen a sarokba szokott húzódni, hogy csak akkor jöjjön elő amikor minden látogató már elment. Ilyenkor jönnek a bennfentes beírások a fórumokba, hogy debezzeg éjfélkor aaaaakorát zenéltünk.

 

Azért akadnak igencsak jó alkatrészek is a Klonedo M7-ben

Na az M3-nak nem kellett az este, nem volt szégyellős, a sarokba küldte az M2-őt, átvette a hatalmat, kiosztotta minden darabnak a feladatát a láncban, pont mint egy karmester. Vége lett a bizonytalankodásnak, minden lemez, CD egyforma biztonsággal szólalt meg, még a lemezzaj is megadóan elfogadta, hogy csak a bevezető barázdán juthat szóhoz, utána  a háttérbe kell vonulnia. Ráadásul mindezt nem abban a fura, hosszúkás, műanyag előlapos, másfél lépésre egy hobbiprojekttől dobozban tette, hanem szép nagy fémházba, elegáns alumínium előlappal, kézre álló kapcsolókkal. Rögtön beleszerettem az M3-ba, tudtam, hogy valami nagyszerű produktumot tekergetek reggeltől-estig.

 

Gyuri bácsi érti a dolgát

Azóta nem kevésszer találkoztam már ezzel az előfokkal, és mai eszemmel sem mondok róla más. Egy rettentő kiforrott és meglepően univerzális eszköz, ami alapját adhatja egy nem akármilyen hifi láncnak és itt nem csak AN és Kondo dolgokban kell gondolkodni. Az M3 már annyira jó, hogy szinte mindenen átjön a klasszisa, de annyira még nem kifinomult az alkatrészkészlete, hogy igazán csak márkatársaival fussa ki magát igazán.

 

Az a fránya tus

Titkon azt reméltem, hogy az én M7 klónom is valami ilyesmit tud majd. A kapcsolása persze egész más, de az alkatrészekben van rokonság. Izgatottan vártam a találkozást, már szinte éreztem a kezemet a kínai CNC esztergák gyártotta tekerőgombokon, amikor beléptem Gyuri bácsi szobájába. Az én M7 klónom járódott és Gyuri bácsi csak annyit mondott – piszok jól szól.

 

Nem géniusz, csak dolgos mester

És tényleg. Az másodpercek alatt kiderült, hogy nem Kondo féle magasságokba repíti a rendszert, ahhoz hiányzik valami egész mélyről jövő, könnyed, de mégis megfellebbezhetetlen megszólalás. A Klonedo M7 ehhez nem elég gyors, levegős, dinamikus, sokszínű. Csak egy jó mester egy zseni mellett. Mondjuk Hummel kontra Mozart. Na jó, azért ennyire nem. Mint mondjuk Constable kontra Turner. vagy leginkább Andy Grove kontra Kondo san. Szóval Gyuri bácsinál hallgatgattam, csattogtattam  a Klonedo M7-et és kifejezetten elégedett voltam vele. Tisztára úgy viselkedett, mint egy M3 -és én nem is akartam mást. Most itthon van, ismerkedünk egymással, Klonedo II olyan fura dolgokkal, mint a tranzisztoros végfok, amivel a szülőhelyén nem találkozhatott, de nem tűnik nagyon háklis zeneszerszámnak. Szerintem jó barátok leszünk.

 

Fent a cső, lent a szorgos kondenzátor meg ellenállás

 


%d blogger ezt szereti: