Az ősz nem az én kedvenc évszakom, így pont jól esett, hogy egy hifi kiállításon egy kicsit le tudom csendesíteni a fejemben zakatoló minden mást. Szombat délután felkerekedtem, megnéztem és jó volt. Azt nem mondom, hogy végignéztem. Azt sem hogy őrült figyelemmel járkáltam végig a szobákat. Ami tetszett, ott elücsörögtem egy kicsit, váltottam pár szót ismerősökkel, akikkel összefutottam - te jó ég, egyre több az ismerősöm - szóval helyrerázódtam. Jó volt. Illetve volt egy stand, amit szégyenszemre csak most fedeztem fel, és jó sok időt töltöttem ott. Ez volt a Vintage 52 standja. A kakukktojás. Ott nem hifit árulnak, hanem...

Talán öt perccel tíz előtt lehetett, amikor kinéztem az ablakon és meglepődve láttam, hogy Zsolték éppen leparkolnak a házunk elé, a garázsokkal szemben. Éppen annyi időm maradt, hogy gyorsan magamra kapjak valamit és a cipőmet felvegyem. Innentől aztán beindultak az események és egész nap ez a kicsit sietős, de a végére belassuló – a söröknek van egy ilyen természetes hatása – jó kis kaland lett az a gyönyörű, napsütéses késő őszi nap, ahol a jubileumi huszadik Pozsonyi Hifi show és az én privát hifi show-m zajlott.  Egy rövid stratégiai kávézás után a közeli kis kávézóban, ahol kaptunk egy capuccinót is,...