Hifis kalandok

Címke: lemezjátszó

Black Power – 72audio MC trafó és phono elektronika

Black Power – 72audio MC trafó és phono elektronika

Odaadnám neked ezt a trafót kipróbálni – mondta Bodnár Zsolt, vagyis a 72audio maga. Hifista énem rögtön helyeselt, hogy perszepersze, hozzuk el, dugjuk be, teszteljünk és füleljünk. A blogger énem viszont hevesen tiltakozott. Egy MC trafót? Az olvasóid közül minden tizediket érdekelne egy ilyen izé, […]

Fából faragott királyfi – Soulines Dostoyevsky DCX lemezjátszó

Fából faragott királyfi – Soulines Dostoyevsky DCX lemezjátszó

Aki olvas, annak nem lehet meglepetés, hogy nekem a Soulines Kubrick a lemezjátszó. A hangja, felépítése, kinézete egyaránt bejön. Viszont nekem hiába esztétikai remekmű, ami még a frankfurti Mozimúzeum tárlatára is eljutott Stabley Kubrick 2001 Űrodüsszeia bemutatójának ötven éves évfordulóján, sokaknak nem elég lemezjátszószerű. Mert nincs […]

Mindennapi fétiseim

Mindennapi fétiseim

A zenerajongók nagy többségének nyűg kezelni a hifit. Az a sok gomb meg izébaszkura, és nahát, cserélni kell a tűt a lemezjátszóban? Hát a hifisták nem ilyenek és ÉN hifista vagyok! Vagy fetisiszta? Nem tudom pontosan, de most mesélek róla.

Ifjú Hifi Magazin-fanként is meg-megtetszett néhány cucc az újságból, még az egészen borzalmas retusálás és papírminőség ellenére is, de azt nem mondhatnám, hogy csak úgy nyüzsögtek körülöttem a valós hús-vér fém-üveg-műanyag-fa-papír hangkeltő eszközök. Akkoriban simán plátói alapon lelkesedtem, anyagi(asult) háttér nélkül. Aztán valahogy bedolgoztam magam ebbe a közegbe. (Az ábrándos tekintetű, fiúsan rövid frizurás alternatív-művészféle csajok közé viszont sose sikerült, talán mert nem tudtam rájönni, hol lehet azokat a csodásan gyűrött, kicsit répa fazonú, hanyagul eső pasztellszínű vászonnadrágokat kapni, amit az ilyen lányok fiúi hordtak akkoriban.) És jöttek az első nagyon-nagyon megkívánások. Ami rendben is lenne, hiszen így szóltak meg úgy szóltak, de nem erről volt szó. Hanem a vasról magáról. A tárgyról ott a polcon. Tudom, hülyeség, de elmagyarázom.

Nézzük az ARC-t.

Audio Research Corporation SP-6 előfok

Tessék csak megnézni a fenti képen ott a fekete sávban azokat a kétállású kapcsolókat! Jaj! Azokkal a barátságosan ellapított végekkel, a tökéletesen ujjbegyre simuló alakjukkal, a kellemesen hűvös valódi fémségükkel! Juj! Na és fenn azok az ellapított szélű többállású kapcsolók. Ó, az a finomság, ahogy kapcsolnak! Az a gondolat, hogy ez a forma kényelmesebb, mint a tök kerek gomb. Ó! A két ujj közé fogható ergonómia maga! Én tökéletesen a padlóra kerültem az első ARC-kapcsolgatásom során. Ez volt az első hifikészülék, amivel rendszeresen álmodtam. Őszintén szólva mind a mai napig nagyon szívesen tudnék magaménak egy ilyen előfokot ebből a korszakból. Hogy hallgatnám is-e? Mondjuk egy SP 15-tel vagy egy SP 9-cel tennék próbát, és jó élményeim voltak egy helyen a modern, Reference sorozatú erősítőkkel – viszont ott már nincs meg a szerelem. Miért? Tessék ide kattintani, ha valaki kíváncsi a világ legdurvább zöld LCD-kijelzőjének és régi hetvenesévek-beli tekerőgombok fura kombinációjára.

Vagy a Simon Yorke lemezjátszókat.

Simon Yorke S8 lemezjátszó

Már újságban is nagyon tetszettek. Az egyik angol magazinban írtak róluk, hogy egy kis vidéki műhelyben hogyan esztergályozza, csavarozza, forrasztja össze őket szigorú zen elvek szerint maga Simon Yorke. A mai napig előttem a kép, ahogy egy kis, pókhálós ablakon néz ki egy műhelyből maga az alkotó, miközben az evilági létet tagadó mosoly bujkál a szája szegletében. Aztán 2013-ban befejezte az ipart. Addig elkészített vagy 500 lemezjátszót. Egyet földet megmozgattam, hogy láthassak-hallhassak egyet. Aztán többet. A hangjukról csak annyit, hogy sokan a mai napig ilyenekre spórolnak, mások megpróbálják klónozni őket. Na és a látvány! Azok a finom felületek. Az a légies könnyedség. Az a magától értetődő harmónia! Tényleg, olyanok, mint egy zen kert, ami másodállásban lemezt játszik. Csak bámulni őket is boldogság a léleknek. A mai napig beleborzongok, és talán pont ezért borzongok bele abba is, hogy mindennap láthatok egy Soulines Kubrick lemezjátszót a hifiállványom tetején. Hasonló anyagok, felületek, légies megjelenés, rafináltan kidolgozott arányok. Nekem rokonok.

 

Soulines Kubrick lemezjátszó

Vagy a Nagrákat.

Nagra orsós magnó

Vagy a Stellavoxokat. Mindegy. Persze orsósmagnó-tudorok most hangosan felkiáltanak: hogy lenne mindegy? de most tényleg az. A tökéletes funkcionalitás maga. És mindez, ha kell, miniatűr méretben is. Egy klasszikus Nagrán minden kapcsoló, szalagvezető, műszer, csavarfej, felirat teljesen egyenértékű alkotóelem. Itt semmi sincs, ami az esztétika jegyében el lenne dugva, mégis elképesztően szép így együtt nekem.

Nagra 4 S, balra az ikonikus kivezérlésjelzővel és jobbra az üzemmódváltóval.

Kézbe fogni, használni egyszerűen fenséges. A kicsik mint steampunk ékszerek tekernek és játszanak, a nagyok pedig örökélet meg egy nap robusztusságukkal egy elmúlt, talán jobb világ emlékkövei. És egy, legalábbis számomra tökéletes formatervezési katasztrófa alapjai. A Nagra ugyanis ma is él és virul, gyártja a drága és drágább hifielektronikákat. A formatervezők pedig úgy gondolták, vizuálisan rá kell erősíteni a múltra, aminek legjobb eszköze, hogy minden készülékre rá kell tenni a kivezérlésjelzőt meg az üzemmódváltót. Mindenre. Akkor is, ha semmiféle funkcionális előny nem származik belőle, akkor is, ha az eredményre leginkább illő kifejezés az, hogy kínos.

Nagra CD-játszó. Kivezérlésjelzővel és igen nehézkesen működő funkcióválasztóval.

Vagy a Pioneer kék korszakának az orsós magnóit. Az erősítők, a kazettás magnó sem rossz, de egy 707-es vagy egy 909-es. És hogy miért kék korszak? Hát a mai szemmel is gyönyörűséges kék kijelző miatt. Az első és talán utolsó igazán szép kék kijelző miatt. Meg a mesésen klattyanó gombok miatt. Meg a felületkezelés miatt. Sajnos ez az időszak már elmúlt, de azért a Pioneer még ma is tudja, mitől döglik a légy, és időnként előállnak olyan csodás szerkezetekkel, mint az U-05 D/A átalakító és fejhallgató-erősítő.

A Pioneer kék korszakának talán legszebb darabja.

 

Aztán a 47 Labs Flatfisht és rokonait.

 

47 Labs Flatfish

A japán háziipar gyöngyszeme. Volt szerencsém a vámról érkező első darabot kicsomagolnom egy budapesti hájendsón. Komolyan, mint a Top Secretben a 220 voltba dugott 110 voltos Anal Intruder – alig lehetett az arcomról letörölni a vigyort. Mi van ebben az alulméretezett cipősdobozban? CD-játszó? Ne már, és hol? És a többi része? Hogy egy táp van még hozzá, és ennyi? Hogy ez így már készen van?! Nézd már, az a négy kapcsolócska az összes kezelőszerv? Hogy teszem rá a CD-t? Tényleg, rá arra a műanyag pöcökre és utána kézzel kell lefogatnom? Aha, de rossz, nem kezdi a lejátszást. Hogy mi, előbb egy külön gombbal ki kell olvastatni a lemezinfót, amit a világ összes többi CD-játszója magától csinál? Hát höhöhö… Nekem a Flatfish a cukiság és az egyszemélyes házi gyártás profizmusának a tökéletes ötvözete. Az benne a jó, a kifinomult, ami kell, a többi meg működik. A kis tesó, a Shigaraki is nagyon ilyen. A mágnes, ahogy felcuppan CD-t rögzíteni. A TOC gomb, ami nélkül nem indul a lejátszás. A szabadon pörgő CD-lemez hangja. 47 Labs, így szeretlek én.

47 Labs Shigaraki CD futómű

 

Viszont van ellenpólus is. Tárgyak, amikbe a fél hifi világ szerelmes, de nem értem, miért. Például a modern McIntosh. Itt is az a rohadt retró érzés vezeti a tervezők kezét, mert az a nagy kéken világítós műszerek meg tekerőgombok, meg mittudom én, mi van még a stíluskönyvben leírva, na de mi a mentség erre a lemezjátszóra?

Komolyan, mint egy fiók egy McIntosh szekrényből, és ha már itt van, hát valahogy becsavaroztak egy lemezjátszóhoz valót, és hogy minden tuti legyen, kapott még zöld világítást is a tányér. Hát fúj. Vagy nincs igazam? 🙂

 

A külsős – Goldring 2300 hangszedő

A külsős – Goldring 2300 hangszedő

Öregszem. Régen nem fordult volna elő olyan, hogy egy kölcsönbe-tesztre kapott hifi több napot is beszereletlenül töltsön nálam. Sokszor már hazafelé autózva elkezdtem kiszedni a dobozából, ha már akkor lett volna  Youtube, akkor én lehettem volna az első vlogger, aki az unboxingot és a road […]

Fekete és fehér

Fekete és fehér

Az autóváros lemezjátszója – elmélkedés a Shinola Runwellről

Az autóváros lemezjátszója – elmélkedés a Shinola Runwellről

Van ez lemezjátszó, amibe most nagyon sok helyen belefutottam az interneten. A Shinola Runwell. Egy hifis blogban most annak kéne következnie, hogy szól, vagy hogy műszakilag milyen csűrcsavarok vannak benne. Erről viszont nem fogok írni. Egyfelől sose hallottam és őszintén szólva nem is fogom magam összetörni, hogy megfülelhessen. A tartalom meg így ránézésre korrekt, nagyjából egy átdobozolt VPI-ról van szó.

Ami sokkal érdekesebb, hogy ez egy Shinola termék. Itthon alig ismert ez a név, az USA-ban annál inkább. Jó minőségű, menő dolgokat csinálnak. Elsőként az amerikai karóra ipart élesztették fel, persze jórészt svájci alkatrészekkel, de hazai végszereléssel. Azóta gyártanak fali és karórát, bőrtáskát, multifunkciós szerszámot, jegyzetfüzetet és kerékpárt – na meg most már lemezjátszót. Hogy mi ezekben a közös? Mind Detroitban készül, amennyire csak lehet, amerikai alkatrészekből, amerikai munkaerővel, amerikai büszkeséggel. Valahogy így:

Igen, mindez Detroitban. A városban, amit az amerikai autóipar először felemelt, majd a hanyatlása tönkretett. A munkanélküliséget és kilátástalanságot csak fokozta, hogy az ott élők úgy érezték, rájuk már senki sem számít, velük senki sem törődik. Persze azért nem az egész város egy nagy Mad Max díszlet, de a helyzet nem rózsás. A Shinola mégis oda települt. Tudom, van ebben reklám is, meg gazdaságilag sem lehet rossz húzás, de akkor is megsüvegelendő. Én legalábbis így érzem, és alig várom, hogy arról olvashassak, hogy Ózdon megindult a lemezjátszógyártás, és Nyíregyháza melletti kistelepüléseken lelkesen készítik a nagy magyar MC hangszedő hozzávalóit…

Még egy picit visszatérnék a Runwellre. Nem is olyan régen volt a hír, hogy az Audezee fejhallgató manufaktúra egyik alapítója, Alex Rosson otthagyta a cégét és új kihívás után néz. Ez akkor nagyon rejtélyesen hangzott, de gyakorlatilag ő áll a Runwell lemezjátszó mögött. Ráadásul, ha lenne kalapom, akkor most megemelném előtte, mert akárhonnan nézem, egy nagyon okos lemezjátszót hozott össze. Ott van például a 2500 dolláros ár. Ne, ne számoljuk át forintra, az az egész gondolatmenetet nagyon félrevinné. Szóval az a 2500 dollár nem kevés, de mindenképpen megfizethető a piacon, ahová ezt a Shinolát szánják. Pláne, ha megnézzük, hogy milyen szépen megépített, komoly, időtálló készülékről van szó. A Runwell nem egy falap, amire néhány, a lemezjátszáshoz feltétlenül szükséges alkatrész rá van csavarozva. Sokkal komolyabb a megjelenése, kivitelezése. Ez már az a kategória, amit az ember örök életre vesz – hacsak meg nem szállja a hifibogár ugye, de bármennyire is furán hangzik, ez a lemezjátszó nem a klasszikus hifi termékek piacára készül. A Shinola, vagyis hát Alex Rosson ugyanis nagyon okosan komplett lemezjátszóként árulja a gépet, hangszedővel és beépített phono fokozattal.  Ha jól veszem ki a lenti képen, még a hangszedő tű csáléságát is kompenzálják egy Fozgometeres beállítással.

Az ott hátul egy Fozgometer
Az ott hátul egy Fozgometer

Itt pedig egy minimalista hifitorony Shinola módra, egy lemezjátszó és egy hangdoboz – más nem is kell hozzá, minden erősítő beépített:

shinola-launch-5162

Az eredmény pedig egy olyan eszköz, amit boldogan árulhat és árulni is egy olyan klasszikus divatáruház, mint mondjuk a Neiman Marcus. Nem kell hozzá hifi bolt és hifi kereskedő, különleges tudás és szakképzettség. Elég, ha a vevőbe szorult némi igényesség és vágy arra, hogy lemez hallgasson, a Shinola pedig szállítja. Egy lépéssel közelebb a mindennapi zenehallgatás öröméhez, egy téglával kevesebb a hifit a hétköznapi élettől elválasztó falban. Hajrá Runwell.

Még több kép itt, a lenti videó végén pedig azt láthatjuk, hogy Detroit leghíresebb szülöttje is mindent megtesz a Shinola lemezjátszó sikeréért 🙂

 

Hídból lemezjátszó

Hídból lemezjátszó

De tényleg:

Tömör gyönyör – Audio Technica AT 33 PTG/II

Tömör gyönyör – Audio Technica AT 33 PTG/II

A Zsolt Audiós partykon ritkán szoktam beülni hallgatózni, nem akarom elvenni mások elől az értékes helyet, nagyon jó ott nekem a büféasztalok környékén, de most, a Soulines bemutatón bizony többször is bekucorodtam a sarokba, és vártam, mikor jön a lebukás. Ott és akkor ugyanis minden hifi […]

Soulines party képekben

Soulines party képekben

Bevállalós dolog volt. Zsolt részéről azért, mert bár ugyan volt már nála a Soulines Kubrick, aminek az apropóján létrejött ez a találkozó, azt nem tudhatta előre, hogy Igor, a lemezjátszók gyártója elég ügyes showman ahhoz, hogy elszórakoztassa a demószobában a nagyérdeműt. Egyáltalán a nagyérdemű elég kíváncsi lesz-e ahhoz, hogy eljöjjön és nem két fillérbe kerülő szerb lemezjátszókat hallgasson. Igor részéről talán még rizikósabb volt a dolog. Idevezet Belgrádból, egy vad idegen szobában egy általa sose látott-hallott rendszeren kell demonstrálni a lemezjátszóit olyan emberek előtt, akik nem beszélik az ő anyanyelvét, így a kommunikáció a basic hifinglish nyelvre fog szorítkozni.

Mr. Soulines, Igor Gligorov
Mr. Soulines, Igor Gligorov

Aztán minden összejött. A nagyérdemű elég kíváncsi volt, Igor a hatodik-hetedik demóprogramot is huncut mosollyal a szája sarkában nyomta végig, Zsolt pedig végre kibeszélhette magát, nem kellett zenefelelősködnie. Minden és mindenki a helyén volt. Az emberekről már írtam, a Soulines Kubrick az AT 33 PTG/II hangszedővel úgy illeszkedett a Heed Thesis – Grand Enigma láncba, mintha már a tervezőasztalon is egymáshoz illesztették volna őket – ami nem is áll olyan messze a valóságtól. Ha két hifi konstruktőr elképzelései közel állnak egymáshoz, akkor állhat össze ez a szinergia, és szombaton kiderült, közel állnak.

Aki pedig lemaradt, az most nem maradt ki teljesen az élményből, csütörtökig még ott vendégszerepel a legnagyobb és legkisebb Soulines, meghallgatásra szerintem be lehet jelentkezni…

 

Újrahasznosítás – avagy forradalmi szerelmek

Újrahasznosítás – avagy forradalmi szerelmek

Nézem ezt a Keith Monks videót, amin a discOveryOne nevű lemezmosójuk van. Szép szerkezet, szebbek mint a klasszikus lemezpucolók a cég kínálatából, ez  éppen a limitált Sapphire kiadás, ettől lett ilyen kék. És van benne ám retró is. A mosófolyadékot egy Mini ablakmosó gombbal indíthatjuk el, […]

Csak a név maradt meg…

Csak a név maradt meg…

A Technics 1200-as újjászületése annyira felkavart a világot, hogy még az Index is megírta. Azóta persze kiderült egy és más. Elsőként a limitált modell 4000 dolláros ára, amitől azért sokan a szívükhöz kaptak. Hát igen, ez már nem egy viszonylag olcsó DJ lemezjátszó, ez már […]

Más állapot -Zsolt Audió Mikulás Party képekben

Más állapot -Zsolt Audió Mikulás Party képekben

A falak maradtak. Azt hiszem. Mármint a külsők. Talán. Más nem nagyon. A Zsolt Audió, a Heed gyár bemutató és elárusító részlege ugyanis teljesen megújult. A plafon sötét bézs, alatta egy barna sáv, a fal nagy része pedig a legvilágosabb árnyalat a három közül. Új képek vannak a falakon. Új a kávéfőző is, nagyon kellemes aromás folyadék előállítására képes, tapasztalatból mondom. Újak a konnektorok, a vezetékek és a csillár is. Mi lett még új? Ja igen, a hangzás! A bemutató teremként szolgáló szoba akusztikája a közepesen szörnyű és az elég pocsék között volt valahol, de ez már a múlté. Társszerzőm Chord csak annyit mondott, hogy itt most minden sokkal jobb, és tényleg. Már a beszédhang is sokkal barátságosabb, a zenei meg…

Nehéz megmondani, hogy ott mit hozott az új szoba, és mit a többi újdonság, mert abból volt bőven. Nagyjából az mutatkozott be, mint Krefeldben, szóval szinte korábban sose hallott-látott dolgok. Teljesen átépített Linn futómű Heed TX táppal, a Thesis Sorozat új előfoka és sztereó végerősítője, és az elképesztően szép Grand Enigma. Az előtérben meg az Elixír muzsikált egy Audezee LCD 2-vel, de ezúttal nem Soulines Kubrick volt a forrás, hanem egy kevésbé UFÓ kinézetű Dostoyevsky.  A végén még előkerült egy Heed Envoy is, így a jelenlévők rögtön két pártra is szakadhattak, kinek ez tetszett jobban, kinek a Grand Enigma.

A büfé kérdésében viszont nem volt kettészakadás, az mindenkinek bejött.

Folytatás rövidesen, ezúttal csak AP tagoknak, a téma pedig a lemezjátszók, fellép…, de ez maradjon még titok.


%d blogger ezt szereti: