Egy hifis kalandjai a tárgyak világában

Címke: lemezjátszó

Fából faragott királyfi – Soulines Dostoyevsky DCX lemezjátszó

Fából faragott királyfi – Soulines Dostoyevsky DCX lemezjátszó

Aki olvas, annak nem lehet meglepetés, hogy nekem a Soulines Kubrick a lemezjátszó. A hangja, felépítése, kinézete egyaránt bejön. Viszont nekem hiába esztétikai remekmű, ami még a frankfurti Mozimúzeum tárlatára is eljutott Stabley Kubrick 2001 Űrodüsszeia bemutatójának ötven éves évfordulóján, sokaknak nem elég lemezjátszószerű. Mert nincs […]

Mindennapi fétiseim

Mindennapi fétiseim

A zenerajongók nagy többségének nyűg kezelni a hifit. Az a sok gomb meg izébaszkura, és nahát, cserélni kell a tűt a lemezjátszóban? Hát a hifisták nem ilyenek és ÉN hifista vagyok! Vagy fetisiszta? Nem tudom pontosan, de most mesélek róla. Ifjú Hifi Magazin-fanként is meg-megtetszett […]

A külsős – Goldring 2300 hangszedő

A külsős – Goldring 2300 hangszedő

Öregszem. Régen nem fordult volna elő olyan, hogy egy kölcsönbe-tesztre kapott hifi több napot is beszereletlenül töltsön nálam. Sokszor már hazafelé autózva elkezdtem kiszedni a dobozából, ha már akkor lett volna  Youtube, akkor én lehettem volna az első vlogger, aki az unboxingot és a road moviet házasítottam volna. De nem volt, és öregszem, szóval ezt már nem találom fel.

És nem kapkodom el a dolgokat. Amikor a pointe.hu jóvoltából hozzám került egy adag Goldring hangszedő, nem álltam neki rögtön csavarozni, drótozni, AT 33-at cserélni a Soulines Kubrickban. Csak nézegetés volt. Ismerkedés. Specifikáció olvasgatás. Háttérinformáció gyűjtés. Pöcsölés és nyögvenyelés. Fotózás. Őszintén, már ennyiből is egy komplett kis blogbejegyzést lehet összehozni, gondoltam, hogy a meghallgatást akár el is sumákolhatom.

Goldring 2300

Például ki gondolta volna, hogy a Goldring cég 1906-ban alakult meg Berlinben? Persze a Scharf testvérek cége akkoriban még nem hangszedőket és fejhallgatót gyártott, mint manapság. Az arany gyűrű jelzés csak 20 évvel később, a Juwel Electro nevű fonográfjukra került rá, ami állítólag igazi high-end volt akkoriban. A szörnyű időkre idejében ráérezve 1933-ban települt át a cég Nagy-Britanniába, ahol 1954-ben készítették el az első, mikrobarázdás lemezhez való hangszedőjüket, a Goldring 500-at. Aki kicsit jártas a hifi világában, az tudja, hogy nem a túl gyakori típusváltás a cégnél. Ha előveszünk tizen-huszonéves magazinokat, azokban bizony találni Goldring Eroica, meg Elan és 10xx-es sorozatról szóló teszteket, és ezek még a mai napig is gyártásban vannak – igaz a változatlan név azért némileg finomodó külcsínt és módosított megoldásokat takar.

Japán termék

A Goldring 2000-es sorozata a különc a kínálatban. Először is mert nem angol termék, mint az összes többi aranygyűrűs tesó, hanem japán. Ennek első, és igencsak jól látható jele, hogy rendesen van becsomagolva. Kis papírdobozban egy U alakú fémlemez fogta műanyag doboz, amiben a hangszedő, meg némi szerelési anyag. Ez önmagában nem nagy durranás, de a 1042-es csomagolásához képest maga az űrkorszak.

Goldring 200 family package
1042-es doboza után ez maga az űrkorszak

Aztán a 2000-esek nem mozgómágneses, vagyis MM hangszedők, de nem is mozgótekercsesek, vagyis MC-k, hanem mozgó vasasak, vagyis Moving Iron-ok. Ez miért jó? Mert MC-sen kicsi mozgó tömeg mellett MM-szerűen nagy jel jöhet ki a hangszedőből. A tekercs és a mágnes is mozdulatlan, de van egy kis lágyvas izé a mágnes körben, és ez mozog. Eredetileg a Bang & Olufsen kitalálmánya volt ez a rendszer, az 1970-es évek végén MMC1 és MMC 2 néven. Igazi csúcstechnikás hangszedők voltak, rubin tűszárral, jó nagy engedékenységgel, szóval remekül illettek a cég lemezjátszóinak könnyű karjaiba, de nagyjából semmi másba. Aztán jött az amerikai Grado ami tovább csiszolta a technikát amit a Soundsmith még tovább csiszolt. Az Ortofonnál is ismerték és alkalmazták ezt a felépítést, csak ők VMS, vagyis Variable Magnetic Shunt néven. Egy időben gyakorlatilag az összes nem mozgótekercses hangszedőjük ilyen volt, nem csak a VMS néven futók, de az olcsóbb FF-ek is.  Japánban pedig a Nagaoka gyárt Moving Permalloy fedőnéven ilyeneket.

A tűszár végén az a kis izé a Gyger II formára metszett tű

Na elég a történelemből, nézzük ezt a japánban készült Goldring 2300-ast. Bevallom, kaptam egy 2100-as és 2200-ast is, de azok a dobozban maradtak. Nem rosszindulatból, vagy sznobságból, de a kisebb modellekben elliptikus tű van ebben pedig a sokkal elegánsabban hangzó Gyger II. A tűzésbe most nem mennék bele, lesz majd bőven a Goldring 1042 bemutatójánál, maradjunk annyiban, hogy ez jobban szól és kevésbé torzít még macerás helyzetekben is, mint a másik. Szerencsére kaptam egy másik fejet is a Jelco karomhoz, így nem kellett kiszerelni az AT 33 hangszedőmet, csak kicserélni a bekábelezett, kábé rögzített Goldringot. A beállításnál jött az első meglepetés. Ez a hangszedő olyan duci, hogy a legtöbb vonalat kitakarta az ábrán, ahol a test párhuzamosságát lehet beállítani. Az ellensúllyal meg a magassággal viszont alig kellett játszani, ami jó volt az AT-nek, az majdnem jó ennek a japán Goldringnak. Tűnyomás valahol 1.8 gramm körül, benne az ajánlott tartományban, közelebb a maximális értékhez, majd módosítok rajta, ha úgy érzem, hogy kell. (Mondjuk azóta sem. ) Amikor elkészültem minden állítgatnivalóval, tettem egy lépést hátra és roppant elégedett voltam a látvánnyal. A Goldring színe, anyaga remekül illett a Kubrick-Jelco megjelenéséhez, mintha egymáshoz tervezték volna őket. Igazából csak egy dolog nem tetszett – a tűvédő. Ez a furán hajlított műanyag darab minden egyes felrakásnál a szívbajt hozza rám. Elöl ugyan remekül felfekszik a hangszedő testére, de az a hátsó beakasztás valahogy nem egy sziklaszilád valami. Mindegy, tű és tűszár még a helyén, legalább nem kell kávé, hogy kicsit felmenjen a vérnyomásom.

A vérnyomásemelő tűvédő

Szóval a Goldring tettre kész, gyorsan feldobok egy Szabó Gábor lemezt. Tudom, a bejáratást talán nem egy macerásan megszerzett japán nyomású kiadvánnyal kéne kezdenem, de mit csináljak, hogy épp ahhoz a zenéhez volt kedvem. Befutóbarázda csendes, aztán hirtelen egyszerre megszólal három zenész elég hangosan. Hát ez jó. Belép még kettő. Az is jó. Másik lemez, másik zenészek – az is jó. Nem kellett hosszú idő, hogy kiderüljön, a Goldring 2300 igazán kedvemre való jószág. Miért? Mert én szeretem, ha van súlya, tartása a mélyeknek. Pipa. Legyen húzása, lendülete a zenének. Pipa. Tegyen különbséget a felvételek között, de ne úgy, hogy a lemezek 90%-a kuka, mert szar felvétel, még ha szar is a felvétel. Pipa. Ne legyen háklis, ha itt, ott por kerül a lemezre. Pipa. Vídámítson fel. Pipa. Szóljon jól halkan és hangosan is. Pipa. Öröm és boldogság, sose legyen jobb hangszedőm, éljen a Goldring 2300!

Nagy testben nagy basszus

 

Na akkor ez hogy is van? És mi van az AT 33 PTG/II-vel? Az nem kifinomultabb, teresebb, csendesebb, nagyobb energiákat mozgat meg, ad vissza több részletet? De. A Goldring 2300-as egy pillanatig sem próbálja magát kifinomultabb MC hangszedőnek álcázni. Igazi vérbő MM, de annak nagyon jó. És emiatt az élvezeti értékek per bekerülési költség érdekesen alakul. A Goldring olcsóbb vagy 5-60 000 forinttal. Ez azért elég jelentős summa. Ráadásul nem kell mögé MC trafó, vagy nagyon jó MC elektronika, ami az árdifferenciát legalább kétszeresre emeli, de akár meg is sokszorozhatja. Nálam a rendszerben van egy pokoli jó lemezjátszó futómű egy jó karral. Mindkettő elég drága társ egy nagyjából 100 000 forintba kerülő hangszedőhöz. Aztán ott a phono fokozat. A Heed Quasart sokan ismerik, de én a Heed Audió jóvoltából kipróbálhattam a csak sokkal nagyobb dobozban elférő, a Quasar árát rögtön a duplájára növelő Obelisk PX-el is. Nem akarok senkit elkeseríteni, de e a hangminőség javulás teljesen arányos az árnövekedéssel. Ebben a láncban kicsit olcsónak is tűnik a Goldring 2300, mégsem lóg ki a sorból. Annyira nem hogy még nem volt kedvem kicsavarni és betenni az MC-m a helyére. Az eszem ugyan tudja, hogy jobb lenne, a szívem viszont a lemezek elé húz, hogy hallgasd meg ezt is és azt is vele, biztos jó lesz. És a fene vinné, eddig igaza volt.

Szóval a Goldring 2300 nagyon jó kis MM hangszedő. De mire megy a sokkal ismertebb 1042-ellenében? Türelem, rövidesen azt is elmesélem.

A Goldring 2000-es család tagjaihoz azonos használati utasítás jár, amiből kiderül, hogy a tűprofilon kívül másban is eltérnek egymástól
Fekete és fehér

Fekete és fehér

Az autóváros lemezjátszója – elmélkedés a Shinola Runwellről

Az autóváros lemezjátszója – elmélkedés a Shinola Runwellről

Van ez lemezjátszó, amibe most nagyon sok helyen belefutottam az interneten. A Shinola Runwell. Egy hifis blogban most annak kéne következnie, hogy szól, vagy hogy műszakilag milyen csűrcsavarok vannak benne. Erről viszont nem fogok írni. Egyfelől sose hallottam és őszintén szólva nem is fogom magam […]

Hídból lemezjátszó

Hídból lemezjátszó

De tényleg:

Tömör gyönyör – Audio Technica AT 33 PTG/II

Tömör gyönyör – Audio Technica AT 33 PTG/II

A Zsolt Audiós partykon ritkán szoktam beülni hallgatózni, nem akarom elvenni mások elől az értékes helyet, nagyon jó ott nekem a büféasztalok környékén, de most, a Soulines bemutatón bizony többször is bekucorodtam a sarokba, és vártam, mikor jön a lebukás. Ott és akkor ugyanis minden hifi […]

Soulines party képekben

Soulines party képekben

Bevállalós dolog volt. Zsolt részéről azért, mert bár ugyan volt már nála a Soulines Kubrick, aminek az apropóján létrejött ez a találkozó, azt nem tudhatta előre, hogy Igor, a lemezjátszók gyártója elég ügyes showman ahhoz, hogy elszórakoztassa a demószobában a nagyérdeműt. Egyáltalán a nagyérdemű elég […]

Újrahasznosítás – avagy forradalmi szerelmek

Újrahasznosítás – avagy forradalmi szerelmek

Nézem ezt a Keith Monks videót, amin a discOveryOne nevű lemezmosójuk van. Szép szerkezet, szebbek mint a klasszikus lemezpucolók a cég kínálatából, ez  éppen a limitált Sapphire kiadás, ettől lett ilyen kék. És van benne ám retró is. A mosófolyadékot egy Mini ablakmosó gombbal indíthatjuk el, gondolom a pumpa már nem abból származik, mint az ős Keith Monksban, mert a mai MINI-ben már az is a buszvezérelt számítógépes rendszer része, nem lenne olyan egyszerű csak belerakni egy nagy dobozba. A lemez pörgető rész viszont egy Technics lemezjátszó egy-az-egyben, még a stroboszkóp, meg a húzó potméteres fordulatszám szabályzó is megvan. Sőt a hangkart sem dobták a kukába, csak módosították, hogy most a mosófolyadékot szittyózza le.

 

Újrahasznosítás, mondhatnánk, de erre nem is ez a legjobb példa, hanem ez:

Voltam én már Tesla és NAD, és lettem EAT
Voltam én már Tesla és NAD, és lettem EAT

Igen, ez nem más, mint a Tesla NC 470/NAD 5120 lemezjátszó forradalmi lapos karjának a reinkarnációja. Igen, a Rút Kiskacsa, ahogy a Hifi Magazinban elnevezték ezt a lemezjátszót, legérdekesebb részletének a modernkori változata. A születése sem hétköznapi sztori, erről így írtak a magazinban:

 Adrian Orlowski meséli el a Hi-fi  News  &  Record  Review  tavaly
    júliusi számában, hogy a NAD cég fejesei már régóta törték a  fejüket,
    hogyan hozhatnának forgalomba egy  olcsó  és  mégis  jó  lemezjátszót,
    olyat, mint amilyen a NAD 3020-as erősítő volt a maga nemében.  ("Menő
    manó" - lásd HFM 8.) Ugyanezen töprengett Európa innenső csücskében  a
    Tesla cég is. Erik Edvardsen, a NAD főkonstruktőre  az  1979-es  brnói
    vásáron belebotlott  egy  csehszlovák  lemezjátszó  prototípusába,  és
    feltűnt  neki  a  fura,  lapos  hangkar:  ezt  Jiri  Janda   tervezte,
    csehszlovák audiofil, a Csehszlovák Hi-Fi Klub (egykori)  magazinjának
    szerkesztője. A  gépet  a  NAD  kölcsönkérte,  hazavitte,  analizálta,
    modifikálta,  újratervezte,  és  végül  1982  derekán  megrendelte   a
    Teslától,   illetve   az   Artia   külkereskedelmi   vállalattól.

A történetnek itt még messze nincs vége, és lesz benne nő, szerelem és kpitalizmus! Szóval jó kis reklámot csapott a NAD a lapos kar körül, de aztán, forradalom ide vagy oda, rövidesen megjelent a tök hagyományos csőkar is, amit egy mozdulattal lehetett cserélni a laposra. A hangja meglehetősen más volt, a mai napig vitatéma, hogy melyik volt a jobb, itt egy meglehetősen részletes körüljárása a témának, érdemes elolvasni. Nekem is volt, nálam a csőkar nyert, és hogy még mindig életben van ez a kis műanyag csoda, mi sem bizonyítja jobban, hogy mind a mai napig tuningolják, akár olyan radikálisan is, mint Vass Andrási Gyuri bácsi.

És tuningolja maga a Tesla is. Illetve az nem, mert közben megbukott a szocializmusnak nevezett valami, jött ott is a privatizálás, és a céget sok darabra szedték szét. Az egyiket, a lemezjátszó gyártót ma úgy  egy osztrák úr, bizonyos Heinz Lichtenegger megvette, és új néven jól felfuttatta. Mi ez a név? Hát a Pro-Ject. Gondolom elfogyott a cukor a kávéhoz, így kénytelen volt elindulni kölcsönkérni két-három szemet. A kósza véletlen éppen az elektroncső gyártó részleg felé vitte, ahol egy kedves hölgy, bizonyos Jozefina Krahulcova nyújtotta felé a cukortartót. Lictenegger úr illően megköszönte, majd kérdezte, mit keres egy ilyen szép szemű hölgy itt a volt Teslánál? Kiderült, hogy Jozefina megvette a csőgyártó részleget, és most EAT néven készülnek ezek a vákuumos szerkezetek. Szó szót követett, később elcsattant néhány csók is, és ma már a hölgyet Jozefina Licteneggernek hívják. Csoda, hogy ezek után az EAT kínálatában megjelentek a lemezjátszók is? Na és hol máshol készülnének, mint a szomszédban a Pro-Jectnél? Ilyen az EAT  E-Flat is, aminek forradalmi lapos karja van, pont mint a Tesla NC 470-nek…  “EAT’s E-Flat is a new, forward-thinking turntable supplied with a revolutionary flat tonearm. Although flat arms have been seen in the past, none have been able to offer the rigidity necessary to deliver the stable performance expected of modern tonearms. Thanks to the continued evolution of carbon fibre, Forte has been able to create an arm with the practical and aesthetic benefits of a flat form, but without the weaknesses.” Az anyaga persze már nem egy kivágott NYÁK lap, hanem karbonszál, rendes vázat kapott két motorral, de az ős és a szerelmi szál letagadhatatlan.

Csak a név maradt meg…

Csak a név maradt meg…

A Technics 1200-as újjászületése annyira felkavart a világot, hogy még az Index is megírta. Azóta persze kiderült egy és más. Elsőként a limitált modell 4000 dolláros ára, amitől azért sokan a szívükhöz kaptak. Hát igen, ez már nem egy viszonylag olcsó DJ lemezjátszó, ez már […]

Más állapot -Zsolt Audió Mikulás Party képekben

Más állapot -Zsolt Audió Mikulás Party képekben

A falak maradtak. Azt hiszem. Mármint a külsők. Talán. Más nem nagyon. A Zsolt Audió, a Heed gyár bemutató és elárusító részlege ugyanis teljesen megújult. A plafon sötét bézs, alatta egy barna sáv, a fal nagy része pedig a legvilágosabb árnyalat a három közül. Új […]

Elektromechanikus techno?

Elektromechanikus techno?

Vagy mobil szobor? Graham Dunning honlapja szerint mindkettő, de mindegy is, minek hívjuk, van benne lemezjátszó, meg irdatlan ötlet és ritmusérzék, és néhány halott bakelit is:

 

Itt meg az alkotó munka közben:


%d blogger ezt szereti: