Éjjeli jazz, zene a pusztításhoz, drone-ok Amy Winehouse emlékére – Lemezajánló

Kevin Richard Martin a modern dub atyaistene, akik The Bug néven ad ki súlyos és basszus nehéz dub, dubstep és egyéb elektronikus zenei lemezeket, saját nevén leginkább sötét és jazzes beütésű drone-okban utazik. Ezekhez az EP-khez és lemezekhez csinált egy kiadót is, igaz, csak a bandcampen létezik, de akkor is. Az első anyagok elég kezdetlegesek voltak, de úgy tűnik, hogy ráérzett a dologra, mert az Amy Whinehouse-ról szóló, az énekesnő viharos karrierje, ellentmondásos személyisége és dicstelen halála ihlette Black az eddigi legjobb dolog, amit megjelentetett. Winehouse-ról egyébként készült több dokumentumfilm is, sőt mostanság fogják bemutatni az életrajzi nagyjátékfilmet is. Martin pont a...

Jazzes lebegés, művészi rock és drone-ok a sugárszennyezésről

Az ősz klasszikusan a hifi bemutatók, show-k, nyílt napok miegyebek időszaka. Indul a szezon, nyílnak a pénztárcák, melegednek a rendszerek, egyszóval itt az idő egy újabb adag lemezt ajánlani. Kezdjük akkor rögtön egy magyar lemezzel. A New Fossils ismert és elismert hazai zenekarokban aktív zenészekből áll, bár alapvetően fiatalokról van szó. A (poszt)modern jazzben és a rögtönzött zenei világban ismert módszerrel a különböző stílusokat és zenei módszereket egymásba olvasztva alkotnak. Az instrumentális darabok ambientes „hangszőnyegekből” kiindulva, vagy éppen oda érkezve lesznek jazzesek, vagy éppen fordítva: egy szóló olvad bele a szintiszőnyegbe, olykor egy repetitív zongoradallamra építkeznek a többnyire középgyors darabok,...

Zeneajánló – Közelít a hőség, hűsítőnek kapcsolj valami zenét

Lassan betör a manapság tavasztól késő őszig tartó pokoli hőség, sok embernél már pihen a hifi, melegben ugye nem hajtjuk a csöveket. Ettől még zenét hallgathatunk, így én is jövök némi hűsítő lemezajánlóval. Kezdésnek rögtön kínálkozik egy friss és üde darab. Dishwasher_, azaz mosogatógép néven alkot a belgiumi csapat. A nevük mögött az alsó aláhúzás nem véletlen vagy hiba, az is része a zenekar nevének. A trio tagjai képzett jazz zenészek, meglehetősen fiatalok, így elég sok műfajban mozognak otthonosan és ez hallatszik is a zenéjükön, amibe mindent beolvasztanak, amit hallgatnak és amiből inspirálódtak. A műfajt így elég nehéz besorolni, de erre...

Tudta? Van egy alagút az óceán sétány alatt! – Lana Del Rey

Mire éppen megszoktam annak rezignált elengedését, hogy évente érkezik valamilyen anyag a Lana Del Rey alteregó mögé bújt Alizabeth Grant-tól, amely messze alulteljesít az általam megszeretett dolgaihoz képest, hirtelen amolyan kisebbfajta csoda történt: Lana Del Rey felnőtt. Hát, ha valamit, ezt biztosan nem tippeltem volna. Pedig logikus volt, művészileg és az élet menetét tekintve is, azt persze nem tudta előre senki, aki kicsit is követte a „művésznő” hol a show bizniszben való bukdácsolását, hol pedig a különböző, ilyenkor szokásos marketing trükkökkel élő, antimarketingnek szánt dobásait. Mindezt persze az ügynöksége intézte, de a lényeg, hogy én már lemondtam arról, hogy lesz...

Slágerlista

Új vendégszerzőnk, Radnóti Csaba arról mesél, hogy találkozott az amerikai slágerlisták fejedelmével, és mi hogy juthatunk hozzá a TOP 40-hoz: „Keep your feet on the ground and keep reaching for the stars” ismerős ez a mondás? Nos, ha igen, akkor egyike vagy azon szerencsés honfitársainknak akik hallhatták anno a mára már legendássá vált rádiós D.J. hetente URH-n (FM-n) sugárzott amerikai slágerlistájának az „American Top 40”-nak valamelyik adását az 1980-as években, esetleg az 1990-es évek elején. Jó magam 1984. szeptemberében hallottam először – a körülményeket majd később -  Budapesten. Na itt valami tuti nem stimmel! 1984-ben Magyarországon a vasfüggöny mögött URH-n hogyan...

Szakítós popzene, dallamos szomorúság és audiofil északi jazz – tavaszi zeneajánló

Kelela - Raven Éve elején nagyjából januártól februárig pihen a zeneipar. A legjobb megjelenéseket ne ebben az időszakban várjuk, ettől függetlenül érdemes szemezgetni a leg- vagy nem is olyan frissebb zenékből, hogy mi az, ami egyrészt minőségi, másrészt pedig a szívünknek kedves, csak hogy egy idejétmúlt fogalommal hozakodjak elő.  https://www.youtube.com/watch?v=GcYcb0nDAUU Kelela Mizanekristos etióp felmenőkkel rendelkező, de már Amerikában született énekesnő. Gyerekkora óta tanul zenél, kórusban énekelt – ott ki nem ? – illetve hegedülni tanult, aztán persze sok mindenbe belekóstolt, például közreműködött egy metál zenkarban is. Nemzetközi ismertségét a Cut 4 Me című mixtapjének köszönheti – ennek sikere nyomán lett profi zenész, előtte...

Reneszánsz hangszerek, bársonyos bariton és elektronikus vadulás

Skalpel, a lengyel gépi jazz duo még a kétezres évek elején ült fel a „nagy” downtempo divathullámra, ami azért is érdekes, mert ők pont nem a dallamos, jól dúdolható és a chill sátorban is működő zenéikről híresek, hanem a füstös, kicsit dark, hangmintákból összerakott jazzről. A két korai lemezük, amelyek a ninja tune-nál jelentek meg, szerintem megérdemlik a stílusteremtő jelzőt. A már meglévő zenékből történő cut and paste avagy mintázásos technikát eredetileg a hip-hop producerek fejlesztették tökélyre a kilencvenes években a kor két Akai mintavevőjével. A Skalpel is hasonló módon dolgozott, azaz már meglévő lemezekből kimintázott, kivágott hangszerhangokat vágtak ki...

Melankólia, űrjazz és filmzene zongorára: késő októberi lemezajánló

Wolfert Brederode, a fiatal holland zongorista már régi motoros az ecm-nél. Négy önálló albuma is megjelent, pontosabban egy trió és három quartet lemeze, ahol Ő a zenekarvezető és a szerzemények nagy részét is Ő jegyzi. Mindegyik lemezén hangsúlyos a jazz fősodrától eltérő, melankolikus, hangképszerű megszólalás, előszeretettel támaszkodik a kortárs kamarazene megoldásaira, amelyekben ugye a megírás aktusa nagyon fontos, míg a jazzé meg a rögtönzés. Új lemezén (Ruins and Remains) ezt az irányt viszi tovább egy vonóskvartettel kiegészülve. (A lemezen ezért külön fel vannak tüntetve mint szerzők, valamiért a dobos is kapott kreditet, gondolom ugyanezért) Az album gerincét az első világháború...

Audiofilturis a lemezboltban, és utána még ajánl is a zsákmányból

Mostanában jútyúbozok. Például ilyeneket, mit ez a kalandos lemezvásárlás Budapesten: https://youtu.be/V8cYGzfh5V8 Legendás helyek és legendás arcok is felbukkannak benne, de azért az is érdemes megnézni, hogy mi mennyire más lemezeket veszünk, vennénk itt, mit egy audiofil turista. A vendéglátózós cigányzene pedig még mindig hat, ez lehet a magyarság legnagyobb átverése, amit valaha is végrehajtott a kalandozó magyarok látszólagos megfutamodós hadicsele óta. Na de van tovább is, itt az ajánló a megvett lemezekből: https://youtu.be/xNSQPeLKxw0 Nézzétek végig, lesznek benne meglepetések.

Zenei terápia és a szorongás kivetülése

Jordan Rakei új zélandi születésű, ausztrál állampolgár, aki egy ideje már Londonban él és a patinás ninja tune kiadónál jelent meg az új albuma, amelynek címe What We Call Life. Rakei igazi multiinstrumentralista, több hangszeren is játszik, a zenéiben azonban mégis a kissé fátyolos, olykor Stingre hajazó énekhangja van a középpontban. A lemezen hallható darabokat nehéz lenne kategórizálni, de ha megpróbáljuk, akkor az elektronikától egészen a jazzig terjedne a stílusok keverése, de van olyan szám is, amiben vonóskíséret van, mégis könnyen hallgatható, amolyan mutáns, huszonegyedik századi pop zene, amely egyrészt a jazzből, másrészt a neo soulból építkezik. Nem véletlen, hogy...