Az angol bass music régi motorosa Om Unit néven alkotó Jim Coles, aki a bristoli hangzás egyik letéteményese, nem rég új lemezt jelentetett meg. Coles korábban – két lemez és néhány remix erejéig – tett egy tanulmány kitérőt az acid dub felé, a lemezeknek ez is a címe: acid dub studies. Ezek után tért vissza a rá jellemző stíluselegyre, amiben keveredik a uk bass music minden ága: dubstep, uk garage, drum and bass és sima bass muic is. Om Unit azok közé a producerek közé tartozik, akik soha nem csináltak rossz zenét, sőt a kidóját is (Cosmic Bridge) nagyon szerettem,...

Kevin Richard Martin a modern dub atyaistene, akik The Bug néven ad ki súlyos és basszus nehéz dub, dubstep és egyéb elektronikus zenei lemezeket, saját nevén leginkább sötét és jazzes beütésű drone-okban utazik. Ezekhez az EP-khez és lemezekhez csinált egy kiadót is, igaz, csak a bandcampen létezik, de akkor is. Az első anyagok elég kezdetlegesek voltak, de úgy tűnik, hogy ráérzett a dologra, mert az Amy Whinehouse-ról szóló, az énekesnő viharos karrierje, ellentmondásos személyisége és dicstelen halála ihlette Black az eddigi legjobb dolog, amit megjelentetett. Winehouse-ról egyébként készült több dokumentumfilm is, sőt mostanság fogják bemutatni az életrajzi nagyjátékfilmet is. Martin pont a...

Az ősz klasszikusan a hifi bemutatók, show-k, nyílt napok miegyebek időszaka. Indul a szezon, nyílnak a pénztárcák, melegednek a rendszerek, egyszóval itt az idő egy újabb adag lemezt ajánlani. Kezdjük akkor rögtön egy magyar lemezzel. A New Fossils ismert és elismert hazai zenekarokban aktív zenészekből áll, bár alapvetően fiatalokról van szó. A (poszt)modern jazzben és a rögtönzött zenei világban ismert módszerrel a különböző stílusokat és zenei módszereket egymásba olvasztva alkotnak. Az instrumentális darabok ambientes „hangszőnyegekből” kiindulva, vagy éppen oda érkezve lesznek jazzesek, vagy éppen fordítva: egy szóló olvad bele a szintiszőnyegbe, olykor egy repetitív zongoradallamra építkeznek a többnyire középgyors darabok,...

Lassan betör a manapság tavasztól késő őszig tartó pokoli hőség, sok embernél már pihen a hifi, melegben ugye nem hajtjuk a csöveket. Ettől még zenét hallgathatunk, így én is jövök némi hűsítő lemezajánlóval. Kezdésnek rögtön kínálkozik egy friss és üde darab. Dishwasher_, azaz mosogatógép néven alkot a belgiumi csapat. A nevük mögött az alsó aláhúzás nem véletlen vagy hiba, az is része a zenekar nevének. A trio tagjai képzett jazz zenészek, meglehetősen fiatalok, így elég sok műfajban mozognak otthonosan és ez hallatszik is a zenéjükön, amibe mindent beolvasztanak, amit hallgatnak és amiből inspirálódtak. A műfajt így elég nehéz besorolni, de erre...

Mire éppen megszoktam annak rezignált elengedését, hogy évente érkezik valamilyen anyag a Lana Del Rey alteregó mögé bújt Alizabeth Grant-tól, amely messze alulteljesít az általam megszeretett dolgaihoz képest, hirtelen amolyan kisebbfajta csoda történt: Lana Del Rey felnőtt. Hát, ha valamit, ezt biztosan nem tippeltem volna. Pedig logikus volt, művészileg és az élet menetét tekintve is, azt persze nem tudta előre senki, aki kicsit is követte a „művésznő” hol a show bizniszben való bukdácsolását, hol pedig a különböző, ilyenkor szokásos marketing trükkökkel élő, antimarketingnek szánt dobásait. Mindezt persze az ügynöksége intézte, de a lényeg, hogy én már lemondtam arról, hogy lesz...

Kelela - Raven Éve elején nagyjából januártól februárig pihen a zeneipar. A legjobb megjelenéseket ne ebben az időszakban várjuk, ettől függetlenül érdemes szemezgetni a leg- vagy nem is olyan frissebb zenékből, hogy mi az, ami egyrészt minőségi, másrészt pedig a szívünknek kedves, csak hogy egy idejétmúlt fogalommal hozakodjak elő.  https://www.youtube.com/watch?v=GcYcb0nDAUU Kelela Mizanekristos etióp felmenőkkel rendelkező, de már Amerikában született énekesnő. Gyerekkora óta tanul zenél, kórusban énekelt – ott ki nem ? – illetve hegedülni tanult, aztán persze sok mindenbe belekóstolt, például közreműködött egy metál zenkarban is. Nemzetközi ismertségét a Cut 4 Me című mixtapjének köszönheti – ennek sikere nyomán lett profi zenész, előtte...

Skalpel, a lengyel gépi jazz duo még a kétezres évek elején ült fel a „nagy” downtempo divathullámra, ami azért is érdekes, mert ők pont nem a dallamos, jól dúdolható és a chill sátorban is működő zenéikről híresek, hanem a füstös, kicsit dark, hangmintákból összerakott jazzről. A két korai lemezük, amelyek a ninja tune-nál jelentek meg, szerintem megérdemlik a stílusteremtő jelzőt. A már meglévő zenékből történő cut and paste avagy mintázásos technikát eredetileg a hip-hop producerek fejlesztették tökélyre a kilencvenes években a kor két Akai mintavevőjével. A Skalpel is hasonló módon dolgozott, azaz már meglévő lemezekből kimintázott, kivágott hangszerhangokat vágtak ki...

Wolfert Brederode, a fiatal holland zongorista már régi motoros az ecm-nél. Négy önálló albuma is megjelent, pontosabban egy trió és három quartet lemeze, ahol Ő a zenekarvezető és a szerzemények nagy részét is Ő jegyzi. Mindegyik lemezén hangsúlyos a jazz fősodrától eltérő, melankolikus, hangképszerű megszólalás, előszeretettel támaszkodik a kortárs kamarazene megoldásaira, amelyekben ugye a megírás aktusa nagyon fontos, míg a jazzé meg a rögtönzés. Új lemezén (Ruins and Remains) ezt az irányt viszi tovább egy vonóskvartettel kiegészülve. (A lemezen ezért külön fel vannak tüntetve mint szerzők, valamiért a dobos is kapott kreditet, gondolom ugyanezért) Az album gerincét az első világháború...