Címke: újság

Korrajz – kalandjaim a Hifi Magazinnal

Korrajz – kalandjaim a Hifi Magazinnal

Pakolás közben kiszakadt a karton és a lábamra esett 4 évfolyam Hifi Magazin. Kidobod – kérdezte reménykedve a párom, és én nem mondtam azonnali és határozott nemet, pedig nagyon rég nem vettem elő az erősen málló gerincű, borítójuk szakadt újságokat. Ha valami kellett belőlük, inkább…

Szókincshiány

Három napja írtam 85 000 karaktert, de az egészet kivágtam a kukába. Ma csak 67 000-et mutatott a Word számlálója, szóval ez sem ússza meg a törlést. Fogok egy papírt, és kiírom rá jó nagy számokkal: 40 000. Ennyi. Egy karakterrel sem lehet több. Ennyibe kell…

Görbetükör – avagy a hifisták egy kívülálló szemével

Néha nekem is abszurd egy kicsit egy hifi kiállítás, hát még mennyire furcsa lehet ez egy kívülálló szemével? Ezek szerint nagyon. Az Esqiure magazinban jelent meg ez a szórakoztató és el elgondolkodtató írás, angolul csak egy kicsit tudóknak is kötelező olvasmány. 

esquire_audiofilia

Kedvcsinálónnak néhány idézet belőle: ” The speakers have something resembling the horn from an old gramophone on top of them: they’re called Acapella High Violons and you have to play music through them continually for 14 days to “break them in”. They sell for £40,000 a pair. (This makes them Acapella’s entry-level model: its top-of-the-range speaker costs around £350,000, looks like someone nailed two tubas to a mid-Eighties Habitat shelving unit and can only be used in rooms over 131sq ft.)”

“The old line about great hi-fi making it feel like the band’s in the room with you isn’t quite right. It doesn’t sound like live music: it sounds better. Clearer, more pure. The weirdest thing is that the music doesn’t appear to be coming out of the speakers: it seems to be happening in a space just in front of you. It feels like it’s in 3D: you could walk around it, you could reach out and touch it. It’s astonishing.”

“That may be because most of those other pursuits are about outward show: if you drive a Bugatti Veyron or wear a Rolex Oyster, you’re making a very public statement about yourself. But a high-end hi-fi isn’t a public statement.”

 

Prémium bullshit – avagy megkapom a magamét Oliverdától

Csak néztem butám, mitől lett megint ennyire népszerű az USB kábel tesztelős bejegyzésem, aztán kiderült, hogy bizony jól meg lett nekem mondva a Logout blogon. A szokásos – nem hiszem, csak majd akkor ha kimérik nekem – de én hallom még az olcsó rendszeremen is,…

Linkajánló – carboncopy

    Úgy tűnik, hogy nem írok mostanában, pedig de, csak mindig megremeg az ujjam, amikor a közzététel gombra kéne böknöm. Viszont annál többet olvasok. Például a Carboncopy blogot. Ujjabban nincs olyan bejegyzés rajta, amit ne tudnék átérezni, nem lenne izgalmas. Figyelem, most szigorúan személyes szemezgetés…

Kortárs zene, de tényleg

Nem tudom szabad-e ennyit idéznem, de muszáj:

“Elkezdődik egy kromatikus skála, és utána hatvan skálát kell eljátszani úgy, hogy kimarad egyre több hang. Aztán megyünk vissza, ugyanabban a sorrendben, de közben preparálnak az asszisztensek, méghozzá három szinten. Hangmagassági szinten, vagyis fémeszközöket tesznek a zongora húrjai közé, általában facsavarokat, amelyek a zongora hangját dúsítják és megváltoztatják a hangmagasságot. Ezután következik a papírozás és tiplizés, amikor a zenei hang változik a magasság szempontjából értékelhetetlen hanggá, fehér zajjá, végül következik a szivacs, amely elnémít mindent, még a billentyű moraját is. A néző azt látja, hogy a zongorista ugyanazzal a lendülettel játszik, de már nem hallani semmit.”

Kocsis Zoltán a klaviatúránál, három jeles magyar zeneszerző közben fokozatosan szereli a zongorát. Arra azért kíváncsi lennék, milyen kottakép alapján rakják be az oda nem illő tárgyakat. A teljes cikk a NOL-on, de csak erős idegzetűeknek.