Earblog

A múlt illata

Nem is tudom mikor csapta meg először az orromat az ósdi műszerek illata. Az elektronokkal bőségesen átitatott por, ami még őrzi az elmúlt évtizedek minden áramkörzáródását. A csattanásukat nem szégyenlő kapcsolók, amik büszkén várják, hogy újra csattogtassák őket. A műszerek nullán álló skálái, amik arról álmodnak, hogy újra kilendüljenek. Csodálatos gombok, tekerők, skálák már a készülékházon is - és odabenn egy elmúlt kor legjava. Elektroncsövek a hőskorszakból, amikor egy 5867 volt a csúcstechnika. Amikor még IC-k és felületszerelt alkatrészek helyett szorgos, jórészt női kezek vezette kábelekötegeken ment a jel gondosan, kézzel beforrasztott alkatrészlábtól alkatrészlábig. Ámulatba ejtő finommechanikák, trükkös megoldások. És...

A kisizé – Wiim Pro Plus és barátai

Kedves olvasóm, nem tudom, hogy neked hogy alakulnak a zenehallgatási körülményeid, de nekem igencsak alakulnak. Mostanában az van, vagyis inkább volt, hogy a dolgozószobában ülve illesztettem egymás mellé betűket, csendben, miközben vágyakoza gondoltam arra, hogy a másik szobában a jó kis hifi láncom nem üzemel már mióta. Öt-tíz percre tudtam volna csak bekapcsolni, hogy ne zavarjak vele mást a munkában, vagy éppen családi együttlétben. Minimál Ez így nem jó, és nekiálltam zenehallgatási módokat keresni. Adja magát a fül- meg fejhallgató. Az első hamar kiesett, vagyis inkább nem ment be a helyére igazán. Egy repülőjáraton, vagy egy-egy esti, ágyban zenehallgatós napon...

A farkasbőrbe bújt medve – ANK audiokits és környéke

Audiolife Attila kalandja egy jó előfokkal. Na igen, ez nagyszerű élmény, régesrég írtam én is arról, hogy egy jó előfok tulajdonlásánál nemigen van jobb dolog egy hifista életében... A helyzet Ugyan nem írtam róla hosszasan, de aki olvasta a korábbi itt megjelent szövegeket, könnyen kikövetkeztethette, hogy a költözésem után a „nagy” rendszer, azaz a vérrel verítékkel – vesd össze: bérből és fizetésből élő középosztály, stb – összehozott Audio Note Uk az otthon maradt és az üres lakásban töltötte csipkerózsika álmát. Ennek két oka volt: a logisztika bonyolultsága, minden dobozt kidobtam, illetve az új lakásban a hely hiánya. Még szét se...

Egybemindenes – TMP Quantic 50

Írnám, hogy egy újdonságot szeretnék bemutatni, de a TMP Quantic nem teljesen az, hiszen itt ez a videó: https://youtu.be/PsZ58kbMKdw?si=GaR4PZtugFaiSm1t A dátum 2023 december. Azt tudjuk, hogy Debrecenben, ahol a TMP Audio lakik, kicsit másképp telik az idő, de mégiscsak pár napja, valamikor 2025 decemberében került fel a honlapra ez a szerkezet, mint megrendelhető, kész termék. Mi történt ez alatt a hosszú idő alatt? Hiszen a videóból kiderül, hogy a Quantic jó volt. Igen, de most mégjobb, vagy talán nem is ez a legjobb jelző rá, hanem az, hogy befejezettebb. Műszakilag is, a phono fokozat kicsit jobban gatyába rázódott, a tápegységnél...

Éteri énekhang a halálon túlról, avokádó és a modern folk új üstököse – és négy magyar lemez ear ajánlásával

Ólafur Arnalds, az ismert kortárs klasszikus zeneszerző és zongorista, illetve a Talos művésznéven alkotó Eoin French ír énekes Izlandon ismerkedett meg egy zenei fesztiválon, miután French lefutotta a szigeten tartott futóversenyen a maratont. Az ismerettségből előbb barátság, majd közös munka lett. Talos kiköltözött egy időre Arnaldshoz és egy közös lemezen kezdtek el dolgozni. French szirénhangú, túlvilági éneke nagyon jól illett Arnalds zongoralapú ambientjéhez. A közös munkát azonban beárnyékolta, hogy French hirtelen rosszul lett, és egy gyors lefolyású, súlyos daganatos betegséget diagnosztizáltak nála, amelynek következtében tavaly augusztus 11-én, nagyon fiatalon, mindössze 37 évesen elhúnyt. https://www.youtube.com/watch?v=nEBbhgMp8Ok&list=RDnEBbhgMp8Ok&start_radio=1 Arnalds a félkész anyag sorsán sokat gondolkodott, mígnem a rokonokkal és ismerősökkel, barátokkal és Talos családjával történt beszélgetések...

Lii Audio Crystal 8

Tavaly valahol ott veszítettem el a fonalat, amikor a Lii Song és a Lii Audio körül bóklásztam, hogy a Fast 8-as milyen jól teljesített egy tölcsérben. Időközben sok minden történt, számomra talán a legfontosabb, hogy levetettem magamról, mint kígyó a bőrét, a tárgyi és hétköznapi kötődéseim nagy részét, amely Magyarországhoz kapcsolódott. De inkább kezdjük ott, hogy a kihallható potenciált, amit a kis rendszerben lakozott, mint egy begerjedt a hedonista, kihoztam, amennyire csak lehetett. Még nyáron, amikor Zsolték itt voltak, és összedobtunk egy profi front ended – árban sokszorosa a teljes rendszernek – egyértelmű lett, hogy van még hova fejlődni. Ennek...

Zeneajánló – Japán-norvég ambient, ironikus rock és az első magyar űrhajós

Zeneajánló – Japán-norvég ambient, ironikus rock és az első magyar űrhajós Jakor Bro generációjának egyik kiemelkedő gitárosa, az idei Down Beat critics pollon, ami egyébként a 73. volt, a tizenegyedik helyet szerezte meg a hangszeres kategóriában. Jó tíz éve alapította a saját kiadóját Loveland music néven. A kiadó nem túl aktív, főként Bro saját anyagait és annak a – többnyire avantgard – zenész körnek a különféle kollaborációit jelenteti meg, amihez Ő maga is szorosan kötődik és szinte mindegyik lemezén játszanak közreműködőként (Bill Frisell, Joey Baron, Marill Crispensen, Wadada Leo Smith). A kiadó fókuszában a fizikai megjelenések, főként vinylek vannak, egyedi...

Egyforma dolgok másként – hifi show Budapesten és Pozsonyban

Nehéz döntés volt, amit meg kellett hoznom, hogy eljuthassak a tavaly debütált Budapest Audio video Expóra és egyben az ugyanebben az időpontban tartott Bratislava Audio Video Kino show-ra is. Főként, hogy erre mindössze két napom maradt. Úgy terveztem, hogy a szombatot rászánom a budapesti dzsemborira, a vasárnap meg a pozsonyi show-é lesz. Valamiért teljesen abban a hitben voltam, hogy a Soltész Média által szervezett klasszikus hifi show helyett került az expó megrendezésre. Erre a tévedésre csak akkor jöttem rá, amikor befordultam a Damjanich utcába, ahol az épület előtti hirdető oszlopon a „másik” rendezvényt hirdették. Hát ennyire nem vagyok képben a hazai dolgokkal...

Második nekifutás – Budapest Audio Expo 2025

Tavaly csak nagyon kicsit láttam belőle, idén szerencsére sokkal többet, de tuti, hogy nem az egészet. Örvendetesen sokan voltak, ami azt jelentette, hogy szombaton nem fértem be minden szobába, és nem is jutottam el mindenhova. Hiába a remek illatú, szép, pont kellő méretű kiállítása katalógus, meg a stratégiai pontokra kiragasztott útbaigazító matricák, tehát a gondos szervezés, a több mint zegzugos épületnek köszönhetően tuti, hogy kimaradtak dolgok. És az is ki fog maradni, hogy most hosszasan leírjam, hogy melyik szobában mi volt, és mi szólt jól, meg mi nem. Ezt nagyjából az összes hifis fórumon el lehet majd olvasni, jönnek majd...

Nagyjából jazz, kannabiszban párolt zene, nem annyira sötét drone és country

A mostani ajánlóban – nem tudatosan – többségben vannak a jazz lemezek, illetve a nyári hangulathoz(?), feelinghez(?) jobban passzoló zenék. Valahogy így sikerült a mostani válogatás. Van közöttük olyan, amelyik nagyon kellemes hallgatnivaló a pokoli forróságban és van, amelyikhez a popjazz befogadási küszöbéhez képest több megértésre, türelemre van szükség, de ez nem von le semmit a minőségéből. Kezdjük mindjárt a legismertebb előadóval. Az immáron Grammy-díjjas Robert Glasper kiadott egy egészen érdekes lemezt. A fekete zenében igen elmélyedt, olykor rappelő zongorista eddig is bekalandozta a jazz határvidékét, és a pályaíve is elég változatos. Csinált közepesen izgalmas, de kommerciálisan sikeres feldolgozás lemezeket és kiadott...