Earblog

Ez most nagyon rövid poszt is lehetne, akár csak annyi, hogy a Soulines Elgar pont olyan jól tud szólni, mint a Kubrick, ha rendesen vízszintbe tudod állítani, és valami jó állványon használod.

Azért itt még nem hagyom abba a történetet, nyugi. Az egész a vinil.hu-s nyílt napon kezdődött. Ott kért meg István, a tulaj és fő szervező, hogy próbáljam már ki az Elgart, mert sajna Soulines áremelés jön, és most ez fog annyiba kerülni, mint a Kubrick, és hogy mennyi a difi közöttük. Jó. Hazavisz, kicsomagol, feltesz az állványra, beállít, megszólal – ó te jó ég, ez most tényleg nem a Kubrick? Szemmel láthatóan nem, füllel hallhatóan meg igen.

Pár napnyi hallgatózés után írtam is egy levelet Igornak, a tervezőnek-gyártónak, hogy hallásilag rendben vagyok-e még. Ezt válaszolta:

“The only difference or Elgar minus is that it doesn’t have 3 layers of
isolation and adjustable feet like Kubrick, so the rack/platform/shelf
where it is mounted has to be perfectly leveled (horizontal) and stable
and isolated as well.
Providing those conditions (quality leveled rack/platform/shelf), Elgar is
coming very close to Kubrick in performance.”

Vagyis hogy nyugodjak meg, rendben van a hallásom. Igen, az Elgar tud majdnem úgy szólni, mint a Kubrick, hogyha rendesen vízszintbe lehet állítani, és jó állvány van alatta. A Kubrick nagy előnye, hogy erre sem érzékeny, a három állítható magasságú láb, meg a vele járó rezgéscsillapítás ezeket a gondokat kiküszöböli.

A kapott válaszon felbuzdulva az Elgart elkezdtem áthelyezni vacak tévéállványra, nem túl stabil asztalkára, székre meg gyümölcsösládára. Nem volt jó. Elveszett egy jó darab abból a rendíthetetlen stabilitásból, a könnyedségből, lendületből és transzparenciából, ami a csúcs Soulines lemezjátszók sajátja és ami visszatért, amint ismét a hifi állványom tetejére került.