Több mint dj – Palotai Zsolt emlékére

Mivel egy évvel később kerültem iskolába, mint a többiek – ezt most nem részletezem, hogy miért –, már tizenkilenc is elmúltam, mire felvettek az ELTE-re. Ez amúgy nagy szám volt, mert egy halovány és elég gyenge színvonalú középiskolából érkeztem – én még ugye az a korosztály vagyok, aki az első szemeszterben még tandíjat fizetett a felsőoktatásért: volt ilyen is –, szóval miután túltettem magam a jól megérdemelt örömön és azon, hogy a csoportársaim jó része a társadalom felsőbb, azon belül is az értelmiségi réteg elkényeztetett gyermekei közül kerülnek ki, ami egy kőbányai műszaki szakközépből elég bénának tűnt elsőre, kicsit szétnéztem,...

Egyben, vagy darabban?

Juhász Gábor írta ezt a Jazz.hu lemezajánló rovatába, amit én itt erősen ajánlok is John Scofield Uncle John’s Band lemezéről: "Van egy nagyon érdekes jelenség. A régivágású jazz lemezfelvételi módszerek újra divatosak. Egy vagy két nap alatt felvenni a zenét, és lehetőleg minél kevesebbet javítani rajta. Ez volt a divat a negyvenes-ötvenes évek Impulse vagy Blue Note lemezein. A német ECM kiadó a hetvenes, nyolcvanas években hasonló módszerrel vette fel maradandó lemezeit. Keith Jarrett, Jan Garbarek, John Abercrombie vagy épp Pat Metheny korai lemezei éppen így készültek. Spontánok voltak, lélegeztek. John Scofield csak az elmúlt években csatlakozott Manfred Eicher kiadójához....

Jazzes lebegés, művészi rock és drone-ok a sugárszennyezésről

Az ősz klasszikusan a hifi bemutatók, show-k, nyílt napok miegyebek időszaka. Indul a szezon, nyílnak a pénztárcák, melegednek a rendszerek, egyszóval itt az idő egy újabb adag lemezt ajánlani. Kezdjük akkor rögtön egy magyar lemezzel. A New Fossils ismert és elismert hazai zenekarokban aktív zenészekből áll, bár alapvetően fiatalokról van szó. A (poszt)modern jazzben és a rögtönzött zenei világban ismert módszerrel a különböző stílusokat és zenei módszereket egymásba olvasztva alkotnak. Az instrumentális darabok ambientes „hangszőnyegekből” kiindulva, vagy éppen oda érkezve lesznek jazzesek, vagy éppen fordítva: egy szóló olvad bele a szintiszőnyegbe, olykor egy repetitív zongoradallamra építkeznek a többnyire középgyors darabok,...

… annyiba kerül, mint a gitár…

Nem kérdés, hogy van saját hangja a kábeleknek, még akkor is, ha egyesek váltig állítják hogy nincs. Azt gondoltam, hogy talán annyira rossz hifi rendszeren hallgatják, hogy nem éri el az ingerküszöbüket, na de itt a bizonyíték, hogy ocsógitár-kamutehelés-filléreskombón is átjön egy rendes drót: https://youtu.be/jrEWUYxZvPo?si=25PVNY_6sW0ihAPf&t=115 jó poti, jó kábel: https://youtu.be/jrEWUYxZvPo?si=kpXEfstRE5XQp7v3&t=2906

Sohase mond – a Hifi és a show 2023-ban

Egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy idén is kijutok az egyetlen hazai komolyabb rendezvényre, amely eme marginális - és egyre marginálisabb - hobbiról szól két teljes napon át, és ami az idők során azt a kódnevet vette fel, hogy hifisó. A vasárnap délelőtt amúgy is a gyereké, de most sikerült rávennem, hogy jöjjön velem, ami nagy szám, főként, ha tekintetbe vesszük, hogy a közös játékról mondott le.  Tíz óra körül neki is indultunk, de rögtön elment a kedvem az egésztől, a négyeshatoson pár megálló után mindenki rádöbben, hogy pontosan hol tart ez az ország és milyen körülmények között élnek az emberek...

Nem tűnök egy kicsit idősebbnek? – George Michael: Older és Patience

A nyolcvanas évek elején két szemtelenül fiatal angol srác besétál a Chrysalys lemezkiadón székhelyére, ahol a recepciós megállítja őket és arról érdeklődik, hogy van-e időpontjuk. A két srác közül George volt a visszahúzódóbb, de egyben a vagányabb is, azt felelte, hogy persze - majd simán besétáltak a korábban 20 fontból felvett demó dalukat tartalmazó kazettával a vezetőséghez. Ezt a sztorit maga George meséli el az egyik dokumentumfilmben, akit a történet idejében még Jeórjiosz Kiriákosz Panajótu-nak hívtak. Aztán rátér arra, hogy a dalt nemsokkal előtte az iskolából hazafelé „írták” meg Andrew Ridgeley-val, akit később a Wham! másik tagjaként ismert meg a...

Zeneajánló – Közelít a hőség, hűsítőnek kapcsolj valami zenét

Lassan betör a manapság tavasztól késő őszig tartó pokoli hőség, sok embernél már pihen a hifi, melegben ugye nem hajtjuk a csöveket. Ettől még zenét hallgathatunk, így én is jövök némi hűsítő lemezajánlóval. Kezdésnek rögtön kínálkozik egy friss és üde darab. Dishwasher_, azaz mosogatógép néven alkot a belgiumi csapat. A nevük mögött az alsó aláhúzás nem véletlen vagy hiba, az is része a zenekar nevének. A trio tagjai képzett jazz zenészek, meglehetősen fiatalok, így elég sok műfajban mozognak otthonosan és ez hallatszik is a zenéjükön, amibe mindent beolvasztanak, amit hallgatnak és amiből inspirálódtak. A műfajt így elég nehéz besorolni, de erre...

Tudta? Van egy alagút az óceán sétány alatt! – Lana Del Rey

Mire éppen megszoktam annak rezignált elengedését, hogy évente érkezik valamilyen anyag a Lana Del Rey alteregó mögé bújt Alizabeth Grant-tól, amely messze alulteljesít az általam megszeretett dolgaihoz képest, hirtelen amolyan kisebbfajta csoda történt: Lana Del Rey felnőtt. Hát, ha valamit, ezt biztosan nem tippeltem volna. Pedig logikus volt, művészileg és az élet menetét tekintve is, azt persze nem tudta előre senki, aki kicsit is követte a „művésznő” hol a show bizniszben való bukdácsolását, hol pedig a különböző, ilyenkor szokásos marketing trükkökkel élő, antimarketingnek szánt dobásait. Mindezt persze az ügynöksége intézte, de a lényeg, hogy én már lemondtam arról, hogy lesz...

Slágerlista

Új vendégszerzőnk, Radnóti Csaba arról mesél, hogy találkozott az amerikai slágerlisták fejedelmével, és mi hogy juthatunk hozzá a TOP 40-hoz: „Keep your feet on the ground and keep reaching for the stars” ismerős ez a mondás? Nos, ha igen, akkor egyike vagy azon szerencsés honfitársainknak akik hallhatták anno a mára már legendássá vált rádiós D.J. hetente URH-n (FM-n) sugárzott amerikai slágerlistájának az „American Top 40”-nak valamelyik adását az 1980-as években, esetleg az 1990-es évek elején. Jó magam 1984. szeptemberében hallottam először – a körülményeket majd később -  Budapesten. Na itt valami tuti nem stimmel! 1984-ben Magyarországon a vasfüggöny mögött URH-n hogyan...

Szakítós popzene, dallamos szomorúság és audiofil északi jazz – tavaszi zeneajánló

Kelela - Raven Éve elején nagyjából januártól februárig pihen a zeneipar. A legjobb megjelenéseket ne ebben az időszakban várjuk, ettől függetlenül érdemes szemezgetni a leg- vagy nem is olyan frissebb zenékből, hogy mi az, ami egyrészt minőségi, másrészt pedig a szívünknek kedves, csak hogy egy idejétmúlt fogalommal hozakodjak elő.  https://www.youtube.com/watch?v=GcYcb0nDAUU Kelela Mizanekristos etióp felmenőkkel rendelkező, de már Amerikában született énekesnő. Gyerekkora óta tanul zenél, kórusban énekelt – ott ki nem ? – illetve hegedülni tanult, aztán persze sok mindenbe belekóstolt, például közreműködött egy metál zenkarban is. Nemzetközi ismertségét a Cut 4 Me című mixtapjének köszönheti – ennek sikere nyomán lett profi zenész, előtte...