Most legyek nagyon taknyos, vagy inkább hallgassak AT hangszedőket? Ez tényleg nem olyan kérdés, ami az emberiség sorsát jelentősen befolyásolná, viszont az én fejemben csak ez keringett vasárnap. Aztán döntöttem. Elmentem a vinil.hu-s fülelésre, és közben lettem beteg. Gondoltam jó lesz nekem, ha szépen bekucorodok […]
Ez most nagyon rövid poszt is lehetne, akár csak annyi, hogy a Soulines Elgar pont olyan jól tud szólni, mint a Kubrick, ha rendesen vízszintbe tudod állítani, és valami jó állványon használod. Azért itt még nem hagyom abba a történetet, nyugi. Az egész a vinil.hu-s […]
Nézem a képet. Idefelé, a galériába menet már láttam vagy tucatszor, mert ez van a kiállítás plakátján. A fura fejű nő az undok macskával. Azért élőben más mint egy háromszor két méteres zászlón lobogva. Nagyon kicsi, mindössze egy füzetlapnyi. És tényleg béna. Ez a furán torz fejű nő, nagy szemek, nagy orr, nagy száj, a többi meg…, nem tudom. Ilyet egy jó kezű hatodikos is megfest, igaz, a rajztanára jól le is szúrná érte, hogy miért nem ügyelt az arányokra, mi ez az aránytalan izé, de hát ez egy korai Lucian Freud főmű, és biztos annyiba kerül, mint a fél Rózsadomb.
Azért közelebb lépek. Még közelebb. Hűazannya. Innen már látom, hogy minden egyes szempilla őrülten részletes, látom, hogy melyik ragadt össze a szemfestéktől. Látom a végletekig kidolgozott fényt a szemben, az osztott, fehér keretes ablak tükröződését. És a macska szemeiben is ott az ablak, tökéletesen. Meg a bajsza. Na és a nő száján a finom ráncok? Elképesztő. Minden részlet a végletekig kidolgozva. Döbbenetes, igazi hiperrealista mű, egészen apró méretben. Tíz centiről. De hátralépve összedől a varázs, megint marad a csálé fejű nő, meg az unott macska. Nem értem. Hol a trükk? Miért nem áll össze a végtelen sok részletből az egész? Hol veszik el a részletekben az egész?
Zavarban vagyok. Közel lépek és minden stimmel. Egyet hátra, és botrány az egész. Közel, és megvannak a részletek. Messze, és csak a torz alakokat látom. Közelitek és megint belemerülök a végtelen finomságba. Egy lépés hátra, és hagyom az egészet, mert már nagyon türelmetlenül nézik az én ide-oda hintázásom a kép előtt.
Már hazafelé sétálok, amikor ráébredek, hogy Lucian Freud megfestette a hifit. Ó, hányan és hányszor cizellálják a részleteket, állítanak be jobb felbontású eszközt, ámuldoznak a korábban sose hallott részleteken – aztán egy lépéssel hátrább az egész kép mégsem áll össze. A kábelek a macskát fojtogatják, az erősítő meg jól hozza szempillákat egyenként, de valahogy olyan idegen, fura az egész. Vagy csak az a gond, hogy nem ezt vártuk? A nőt akarjuk, meg a macskát, torzítatlanul? De lehet azt? Lehet deformálás nélkül berakni a nőt és a macskát a képre, a nagyzenekart, a sportcsarnok színpadát, vagy éppen egy szólóhegedűt berakni a hangszórókba? Freud tudta. Mi tudjuk?
Helló, A doboz adatai: 92dB/W, 4 Ohm, 120 W, Hangváltó 12dB/oktáv (másod rendű) a váltások 350 Hz és 4500 Hz. A mély rész 60 liter, a közép 4 liter. A közép kamrája háromszög alakú, hogy ne legyen álló hullám. Audioquest belső kábelezés. Nívós hangváltó alkatré- szek, […]
Odaadnám neked ezt a trafót kipróbálni – mondta Bodnár Zsolt, vagyis a 72audio maga. Hifista énem rögtön helyeselt, hogy perszepersze, hozzuk el, dugjuk be, teszteljünk és füleljünk. A blogger énem viszont hevesen tiltakozott. Egy MC trafót? Az olvasóid közül minden tizediket érdekelne egy ilyen izé, […]
A telefonhívás meglepett. Szia – mondta Péter, a Sparkler Audio magyar forgalmazója – jött egy USB-s dac, ki akarod próbálni? Persze, de akkor ideadod megint az egész cókmókot, mert ez is csak az saját erősítőjével megy? Nem, ez már olyan, amit mindenre rá lehet kötni. A típusszám végén egy U betű van, hogy univerzális. Ezt már tudják a CD-játszók, DA-k, az MC előerősítő és a bemeneti választókapcsolóval, a Switchgirllel is lehet kombinálni a készülékeket. Magukban jók, a saját erősítőjükkel meg még jobbak.
Ki tud ennek ellenállni? Cuki kis pakk érkezett, a Sparklertől megszokott fém doboz, a tetején egy mintás papír adja a még egyediségebbet a plexi alatt. Bal oldali gombbal bekapcsolva fehér derengés a gépházban, az USB kábelt csatlakoztatva felvillan a zöld led az előlapon és kész, mehet a zene. Most úgy jött ki, hogy egy Heed Si III volt az első másféle erősítő, amivel barátkozott. Aztán a csöves lánc jött a Klonedoval. Aztán jöttek a telefonok, elsőként a forgalmazó, aztán pár ismerős, aki tudta, hogy mi van nálam és persze azt kérdezték, hogy milyen. Jó – mondtam és többet tényleg nem tudtam válaszolni, mert egyszerűen jó volt. Erősítőtől, műfajtól, dróttól, áramtól és vérnyomástól függetlenül. Még azt a hülye jelzőt is rá merném mondani, hogy szépen szólt, ha ez a jelző nem lebegne amúgy a hifisemmi fogd meg jól közepén. Mintha ott sem lenne, de nagyon is ott van, mert megbízhatóan hozza a zenehallgatási kedvet. Aztán három nap múlva huss, távozott.
Nem baj. Azt súgják a csontjaim, hogy jön még hozzám Sparkler cucc.
