Hifis kalandok

Címke: Audio Technica

Testvérharc – AT VM 95 hangszedők

Testvérharc – AT VM 95 hangszedők

Most legyek nagyon taknyos, vagy inkább hallgassak AT hangszedőket? Ez tényleg nem olyan kérdés, ami az emberiség sorsát jelentősen befolyásolná, viszont az én fejemben csak ez keringett vasárnap. Aztán döntöttem. Elmentem a vinil.hu-s fülelésre, és közben lettem beteg. Gondoltam jó lesz nekem, ha szépen bekucorodok […]

Púder Show képekben

Púder Show képekben

Megvolt. Jó volt. Ide írom, hogy pontosan mi szólt, mert tuti hogy meg lesz kérdezve: lemez — Audio Technica AT 33 PTG/II — Isokinetik Silver Melody SM 750 hangkar (vagyis egy átkábelezett, másik ellensúllyal ellátott Jelco SA 750) — Soulines Kubrick lemezjátszó — Isokinetik karkábel — […]

Orrpiercing – Audio Technica AT-ART1000

Orrpiercing – Audio Technica AT-ART1000

Van nincs új a nap alatt. Tessék csak jól megnézni lent azt a videót, az ott az Audio Technika AT ART1000-es hangszedőjének a makettja, jó nagy méretben. Eleinte nem látszik a turpisság, de aztán kiderül, hogy a két tekercs nem a tűszár végén, hanem az elején van, rögtön a tű felett. Hogy ez miért jó és miért nem, hosszan lehet elemezni, majd biztos meg is teszik. Viszont amennyire őrültnek tűnik az ötlet, legalább annyira régi. Mondjuk 1962-es, amikor a Neumann cég megalkotta a DST 62 nevű hangszedőjét, ami nagyon hasonló elven működik, és mind a mai napig igaz legenda és horrorisztikusan sok pénzt adnak az itt-ott felbukkanó példányokért.

Neumann1

Olyan sokat, hogy még utángyártásba is fogtak. A japán Lumiere DST az egyik ilyen, a Tsar DST meg az orosz változat és állítólag ez utóbbi áll közelebb az eredetihez, ami teljesen hihető, gondoljunk csak az Ural motorok származástörténetére vagy éppen a Scudokra. Az biztos, hogy maga Frank Schröder is nyakig benne volt a dologban, övé lett az első példány és még egy speciális kart is tervezett ehhez a dög nehéz hangszedőhöz.

Az Audio Technica AT ART1000 persze nem lehet ennyire háklis jószág.  A japánok addig variáltak az ötlettel, hogy végre nem kell egy átlagos kar végére bevásárlószatyrot akasztani két liter tejjel, hogy ki lehessen egyensúlyozni, nem úgy néz ki, mint egy vas gyufásdoboz és gondolom szépen követi a barázdákat és szabványos a felfogatása is. Jó látni, hogy a nagy japán cégekből sem veszett ki az invenció, mind a mai napig képesek rá, hogy fogjanak egy egyedi ötletet és azt addig gyúrják, amíg szinte tökéletes nem lesz.

Tömör gyönyör – Audio Technica AT 33 PTG/II

Tömör gyönyör – Audio Technica AT 33 PTG/II

A Zsolt Audiós partykon ritkán szoktam beülni hallgatózni, nem akarom elvenni mások elől az értékes helyet, nagyon jó ott nekem a büféasztalok környékén, de most, a Soulines bemutatón bizony többször is bekucorodtam a sarokba, és vártam, mikor jön a lebukás. Ott és akkor ugyanis minden hifi […]

15. AV Trend & Hi-Fi Show – képekben

15. AV Trend & Hi-Fi Show – képekben

Szerintem még sose volt Magyarországon olyan hifi kiállítás, ahol két NAD 5120 Rút Kiskacsa is lett volna, az egyik ráadásul egy Akai-Videoton torony tetején… Amúgy milyen volt? Azt hiszem én már túl öreg és szarkasztikus vagyok ahhoz hogy egy ilyen eseményen valamiért igazán lelkesedni tudjak. […]

Csak ésszerűen – Laconic Night Blues NB-3A V2 fejhallgató erősítő

Csak ésszerűen – Laconic Night Blues NB-3A V2 fejhallgató erősítő

Megvan az a történet, hogy az amerikaiak hosszú munkával, egymillió dollárból kifejlesztik azt a tollat, amivel a súlytalanság körülményei között is lehet írni? Van benne hájtek volframkarbid hegy, meg nitrogéngázzal töltött tintapatron. (Csak zárójelben jegyzem meg, apám még iskolás koromban szerzett egy ilyet valahonnan a vasfüggöny túloldaláról. Csodatechnika ide meg oda, állandóan folyt belőle a tinta, gondolom pont a nitrogéngázas töltés miatt.) Na és az oroszok, bocsánat a szovjetek mit használtak? Ceruzát.

Laconic Night Blues NB-3A V2
Laconic Night Blues NB-3A V2

És a MiG 29-eseken használt sisakcélzó? A vadászpilóta elég elfoglalt személy egy légiharcban, elég neki az a kismillió kapcsoló, ami a botkormányon van meg a gázkaron, nincs neki kedve még egy külön kis joystickel megmutatni egy képernyőn, hogy hova is célozzon az ő rakétája. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha csak arra nézne, amerre szeretné, hogy a fegyver megkeresse az ellenséget, gondolták a mérnökök és csináltak is ilyen rendszert. Na igen, de ehhez le kell követni a pilóta fejének a mozgását gyorsan és pontosan. Mindenféle trükkös elektromágneses meg optikai érzékelőkkel oldják meg ezt a dolgot az amerikaiak, a franciák, az angolok sok-sok zsák pénzért. Na és a szovjetek? Állítólag egy  tévé távirányítóját belezték ki, és annak az infra adóját szerelték a sisakra….

Csattintós bekapcsológomb
Csattintós bekapcsológomb

Na ilyen történet ez a Laconic fejhallgató erősítő is. Verítékes munkával szedtem szét, mert azért nagyon össze van rakva és erre mit látok belül? Semmi különöset. Sehol egy egzotikus tantál ellenállás, valami különlegesebb papír-olaj kondi, de még egy fikarcnyi spéci madzagocska sem. Pont mint a másik Laconic füleserősítőben, a kisebb Lunch Boxban. Akkor hova dugták benne a mágiát? A trafókba. Máshová nem lehetett. És mint annyiszor megtapasztaltam egy jó kimenőtrafónál kevés jobb dolog van a hifi világában, csak hát ezek nagyok, nehezek és drágák. Na jó, ha csak fejhallgatók kell vele hajtani akkor nem annyira nagy, nehéz és drága, de csak akkor, ha egy normál asztali erősítő felől nézzük, szigorúan a fejhallgató erősítők világában maradva erre is érvényesek a megállapítások.

Készült 1971 augusztusában
Készült 1971 augusztusában

Na meg a csövek. A tulajdonos, donpe elmondása szerint azok az orosz srácok, akik a Laconicokat gyártják, úgy beszélnek a csövekről, mint borszakértők a nemes nedűkről. Hm, emlékszel annak a ’80-as Petrusnak a testességére? Aha, na és a ’66-os Chateau Laffite Rothchild tanninjai? Ebben a Laconicban is negyven éve gyártott, azóta raktárban pihent és most életre kelt elektroncsövek erősítenek – bámulatosan. Én sose voltam nagy barátja a cirill betűs szovjet-orosz csöveknek, de hogy tudnak jót gyártani, arra a legjobb példa nekem a Sovtek 2A3-volt. Meg itt ezek a válogatott régiségek a kitudja hányadik ötéves tervből, abból az időből, amikor a szocializmus már majdnem utolérte a kapitalizmust, sőt egy ugrásnyira volt, hogy meg is előzze. Ha csak ezeken a csöveken múlott volna, akkor sikerül is. Amíg nálam volt a Night Blues annak örültem, hogy Pripoj Pripojovicsnak sikerült kikunyerálnia Anna Kladovcsikovától a raktárkulcsot és most hogy elfogyasztotta az ott talált tiszta szeszt, akkora de akkora vákuumot tudott csinálni abban a 6P6C -ben…

Ez is szovjet termék
Ez is szovjet termék

Az hamar kiderült, hogy szórakoztató elektronika fogalmát tuti, hogy a Night Bluesra találták ki. Viccesen néz ki, cukin világít a sötétben, és játszi könnyedséggel pumpál medencényi zeneiséget bármilyen fejhallgatóba.Tök mindegy volt, hogy a kicsi vagy a nagy Audio Technikát dugtam bele, a kölcsön Beyert vagy az Audeze-t. Valamit bearktam a CD játszóba, füles fel és már mehetett is a mosolygás, mert jó volt. Talán van nála precízebb, meg szélessávúbb, meg analitikusabb meg ilyenebb-olyanabb, de a Night Blues egyszerűen jó. Ráadásul megerőszakolhatatlanul jó. Próbáltam én meghifizni drága kábellel, csodatáppal, nagyonálvánnyal, de nem hagyta magát. A hangja ugyan változott egy kicsit, de sokkal kevesebbet, mint gondoltam volna. Lehet, hogy ezek a varázslatok nem jutottak át az olcsó alkatrészeken, és nem hagyták, hogy megzavarja a csövek és trafók alkotta okos kombinációt. Mert ez a Laconic erősítő kétségtelenül okos emberek okos készüléke okos zenehallgatóknak.

 


%d blogger ezt szereti: