Hifis kalandok

Címke: hangszedő

Black Power – 72audio MC trafó és phono elektronika

Black Power – 72audio MC trafó és phono elektronika

Odaadnám neked ezt a trafót kipróbálni – mondta Bodnár Zsolt, vagyis a 72audio maga. Hifista énem rögtön helyeselt, hogy perszepersze, hozzuk el, dugjuk be, teszteljünk és füleljünk. A blogger énem viszont hevesen tiltakozott. Egy MC trafót? Az olvasóid közül minden tizediket érdekelne egy ilyen izé, […]

Itt készülnek a Hanák

Itt készülnek a Hanák

Fél órás videó az Excel Sound Corporationról.  Régi japán cég, ami talán a csodás analóg műszerparkjukon látszik a legjobban. Rengeteg hangszedőt gyártottak már másnak, de most ismét saját néven, a Hanákkal léptek piacra. Csodás idő és kultúrák közötti utazás az egész. Az egyik kedvencem az a […]

Örökös bajnok – Goldring 1042 hangszedő

Örökös bajnok – Goldring 1042 hangszedő

Azzal akartam kezdeni ezt a bejegyzést, hogy 19yx-ben készült az első Goldring 1042-es hangszedő, és tessék, azóta is milyen jó. Ezzel viszont két baj is van. Az első, hogy nem tudom milyen számot kell írni az yx helyébe. Az y nagy valószínűséggel 9-es, de nem biztos. Amikor a 10-es Goldring hangszedőcsalád megjelent, akkor a hifiről az újságokban írtak, nem az interneten, így egy webes keresés csodás maradványokat hoz fel a web (h)őskorából, de pontos találatot nem. Illetve olyat is, és most szépen beírhatnám, hogy 1995-ben jelent meg, pont jókor, a kilencvenes évek közepén, amikor az Ortofon VMS sorozat kifutott, az Audio Technika éppen tespedt, a Shure meg inkább a DJ-re koncentrált. A korszak jellemzése még stimmel is, de az évszám biztosan nem, hiszen tessék, itt a Hifi Magazin 1992/1-es száma, amiben bemutatkozik a Goldring 1042 a ProJect 4/II és a Roksan Corus Black és Blue. Sőt, egy 1990-es angol lapszemlében is szerepel már a 1042 mint ajánlott produktum, szóval az az y akár lehet 8-as is.

Na és hogy kerül ide a Roksan Corus meg a ProJect 4/II? Pont úgy, mint az Audio Note UK IQ 1-2-3. A Goldringgel gyártatják és a saját nevük alatt adják el. A Pro/Ject ebből a szempontból kicsit kakukktojás volt, mert ott a hangszedő háza sem változott, a másik két angol átneveztetőnél szerencsére igen. Gondolom, kaptak egy mintapéldány, amit szemöldökfelcsúszva szereltek be a hangkarba, miközben elfogyott vagy egy pint tejes tea. Mert a 1042 és a kis tesói elég béna módon prezentálják magukat.

A piros tüskékről kell lepiszkálni a hangszedőt. A doboz aljában kaptak helyet a beszereléshez szükséges kiegészítők

Egyszerű, olcsó műanyag dobozban utazik, két tüske közé szorítva, amiről nem is olyan egyszerű leszedni. Ha ez sikerült, akkor alatta találunk egy pár csavart a hozzá való anyával és egy kis csavarkulcsot. Praktikusan nézve a dolgot ezzel a körítéssel nincs semmi baj, de az egész olyan olcsójánososan béna. Az anyát egy ujjal a hangszedő házához szorítva, miközben a másik kézzel a hangkar tetején a csavarral utat keresve pedig pedig azon jár az agyunk, hogy ezt muszáj így csinálni? Nem, a Goldringnél pontosan tudják, hogy lehet sokkal egyszerűbben is. Elég egy csavarmenetet a hangszedő testében kialakítani, hogy a beszerelés ne torkolljon paródiába, a finommotoros mozgások igazi próbakövévé, a már megint leesett anya utáni kutatások negyedóráivá – de ezt csak az AN IQ- és a Roksan Corus-tulajok tudhatják meg.

Balra a Goldring: a lyukon dugjuk át a csavart, a végére meg tegyünk egy anyát megoldása. Jobbra pedig a Roksan a beépített csavarmenettel

A csomagolás póriasságát és a beszerelés maceráját azonban nagyon könnyen feledteti a Goldring 1042, amint megszólal. A kicsit is művelt hifisták mindig azon rágódnak, hogy ők most éppen zenerajongó széplelkek, vagy kütyümániás műszakiak. A Goldring erősen a zenerajongás felé billenti a mérleget, mert amit csinál, az úgy jó, ahogy van. Önmagában elég drága, hogy elhiggyük, az egyik legjobb MM hangszedő van a lemezjátszónkban, és emiatt a kisördög kevésbé macerál, hogy mi lett volna, ha inkább ezt vagy azt veszem, hanem kényelmes hátradőlésre késztet, hogy felfedezzük a portéka jóságát. És nem is kell csalódni. Jól követi a barázdákat, nem egy kényszeres takarítógép, ami minden szöszmöszt összegyűjt a kifutó barázda végén. Nagyjából minden hifis kategóriában legalább jó jegyet érdemel. És közben szokatlanul érzelmesen – ha kell, a fülünkbe röhögve, ha úgy alakul, a vállunkon sírva – zenél. Nem hagyja, hogy csak úgy bekukucskáljunk az ajtón, hogy milyen is itt a buli, mint egy jó házigazda; behív, lesegíti a kabátunkat, hoz nekünk egy jó italt, megmutatja, hol a ropi meg a szendvics, bemutat a leghelyesebb csajnak/hapsinak (nem kívánt törlendő), aki miatt egyáltalán eljöttünk. Aztán, ha már sínen vagyunk, feltűnés nélkül lelép.

És valahogy jó irányból közelíti meg a dolgokat. Olyan, mint egy életigenlő életvezetési tanácsadó. Igen, ezek szörnyen szóló német heavy metal lemezek a nyolcvanas évekből, de kacagjunk egy jót a bajoros angolságon, és tééényleg élvezzük az energiát, ami lejön az albumokról. Igen, tényleg olyan ez a garázsvásáros ötven forintos Hobó, mintha smirglivel megcsiszolták volna, de meeeeenyire zseniális itt a hangszerelés. Igen, tényleg izgalmas volt kibekkelni, amíg megjött Japánból ez a Szabó Gábor-lemez, de megérte, mert a japán nyomások ugye tééényleg a legjobbak. Na jó, ebben nyakig benne van a Soulines Kubrick lemezjátszó is, amivel nagyjából minden hangszedő jól szól, de itt ennél többről van szó.

A Goldring 1042 vagy éppen a saját Roksan Corus Blackem egyfajta határvonal. Velük már minden lemezt élvezettel tudok meghallgatni, ami ennél több, az már kütyüzés. Egy jó MC hangszedő – mondjuk az Audio Technica AT 33 PTG/II – megmutatja, hogy miért kap csak jó osztályzatokat az angol hangszedő. Mélyek, magasak, energia, színpad, dinamika, csend: mindenben többet mutat az MC. Egyedül a pozitív energiák áramoltatásában nem. Ráadásul, bár önmagában olcsóbb az AT, kell utána egy olyan phono, ami MC-vel is jól bánik, vagy illesztőtrafó – és sok szerencse, hogy a jelszintek rendben legyenek. Nálam pedig elég a Heed Obeliskbe bedugni az MM kártyát, és a Goldring máris zenél. Persze a Quasarral jobban zenél, de nem kín visszalépni. A Klonedo M7-es csövessel másképp szól, de a barátság hasonlóan közeli.

Muszáj összehasonlítani a Goldring 2000-es sorozatával is, ha már korábban azt is jól megdicsértem. Röviden, a 1042 jobb. Nem őrülten, nem klasszisokkal, de jobb. Kiegyensúlyozottabb, finomabb, de ami nagyon fontos, több benne az élet, és vidámabb. Ebben a 2300-as sem rossz, nem meglepő, hogy pont ezeket a hangszedőket emelte be a kínálatába a Goldring, mert biztos van olyan hangkar, ahol a ducibb 2300-as jobban muzsikál, és a kicsit kiemelt basszusával egy csomó láncban akár még jobban is szerepelhet.

Aki nagyon figyelt a bejegyzés elején, az talán még emlékszik rá, hogy két gondom volt a Goldring 1042 dicsőítésével. Az egyik a kormeghatározás, a másik pedig az, hogy nem tudom, a mai 1042 mennyire ugyanaz, mint a megjelenésekor. Tessék csak megnézni ezt a közös képet az egy generációval ezelőtti Roksan Corusszal, a Blackkel:

Egyenes vagy görbe?

A szemmel láthatóan kicsit más házon kívül jól látszik, hogy a Roksan (és az Audio Note IQ) tűszára L alakban görbül, a Goldringé meg egyenes. A Roksan tűje Gyger II, az új, a Silver változaté Gyger S. Pont mint a most futó 1042-é. Az AN meg annyit mond, hogy náluk a csúcsmodellben a tűszár titán, a tűgeometria meg mint az IO MC hangszedőben, ami talán Gyger I. Eddig még sikerült követni a dolgot? Akkor most nehezítem. A Goldring 1042 a család legnagyobb darabja. Van még 1022, 1012, 1006, ami mind ugyan az a hangszedő, csak a a tű és a tűszár más. Igen, meg lehet csinálni, hogy veszünk mondjuk egy 1012-őt, és majd később, és ha feljebb akarunk lépni, csak a tűt cseréljük mondjuk a 1042-re.

Igen, van itt minden, mint a búcsúban, eltérő anyagú és formájú tűszárak, többféle tűprofil. Pont mint a Mazda MX5Fiat 124 Spider-páros. A japánok már sokadik generációját gyártják ennek a mérföldkőnek számító, fenomenális kocsinak, és most az olaszok betársultak melléjük. Kicsit más formát adtak a Spiderüknek, a  saját motorjaikat, de a zsenialitás megmaradt.

A Goldring 1042 pont ilyen mérföldkő. Évtizedek ót a porondon van, és évtizedek óta viszonyítási pont, referencia. Évtizedek óta teszi fel a kérdést a hifistáknak: kell ennél jobb? Nem tudom. Én most mindenesetre elmegyek Fields of the Nephilim lemezeket hallgatni egy Sándor Zsolt-féle Roséval. Mert ami jó, az jó.

 

A tesztre kapott Goldringért pedig nagy köszönet a Pointe.hu.nak!

 

A külsős – Goldring 2300 hangszedő

A külsős – Goldring 2300 hangszedő

Öregszem. Régen nem fordult volna elő olyan, hogy egy kölcsönbe-tesztre kapott hifi több napot is beszereletlenül töltsön nálam. Sokszor már hazafelé autózva elkezdtem kiszedni a dobozából, ha már akkor lett volna  Youtube, akkor én lehettem volna az első vlogger, aki az unboxingot és a road […]

Ötfontos hangszedő

Ötfontos hangszedő

De tényleg:

Orrpiercing – Audio Technica AT-ART1000

Orrpiercing – Audio Technica AT-ART1000

Van nincs új a nap alatt. Tessék csak jól megnézni lent azt a videót, az ott az Audio Technika AT ART1000-es hangszedőjének a makettja, jó nagy méretben. Eleinte nem látszik a turpisság, de aztán kiderül, hogy a két tekercs nem a tűszár végén, hanem az elején van, rögtön a tű felett. Hogy ez miért jó és miért nem, hosszan lehet elemezni, majd biztos meg is teszik. Viszont amennyire őrültnek tűnik az ötlet, legalább annyira régi. Mondjuk 1962-es, amikor a Neumann cég megalkotta a DST 62 nevű hangszedőjét, ami nagyon hasonló elven működik, és mind a mai napig igaz legenda és horrorisztikusan sok pénzt adnak az itt-ott felbukkanó példányokért.

Neumann1

Olyan sokat, hogy még utángyártásba is fogtak. A japán Lumiere DST az egyik ilyen, a Tsar DST meg az orosz változat és állítólag ez utóbbi áll közelebb az eredetihez, ami teljesen hihető, gondoljunk csak az Ural motorok származástörténetére vagy éppen a Scudokra. Az biztos, hogy maga Frank Schröder is nyakig benne volt a dologban, övé lett az első példány és még egy speciális kart is tervezett ehhez a dög nehéz hangszedőhöz.

Az Audio Technica AT ART1000 persze nem lehet ennyire háklis jószág.  A japánok addig variáltak az ötlettel, hogy végre nem kell egy átlagos kar végére bevásárlószatyrot akasztani két liter tejjel, hogy ki lehessen egyensúlyozni, nem úgy néz ki, mint egy vas gyufásdoboz és gondolom szépen követi a barázdákat és szabványos a felfogatása is. Jó látni, hogy a nagy japán cégekből sem veszett ki az invenció, mind a mai napig képesek rá, hogy fogjanak egy egyedi ötletet és azt addig gyúrják, amíg szinte tökéletes nem lesz.

Tömör gyönyör – Audio Technica AT 33 PTG/II

Tömör gyönyör – Audio Technica AT 33 PTG/II

A Zsolt Audiós partykon ritkán szoktam beülni hallgatózni, nem akarom elvenni mások elől az értékes helyet, nagyon jó ott nekem a büféasztalok környékén, de most, a Soulines bemutatón bizony többször is bekucorodtam a sarokba, és vártam, mikor jön a lebukás. Ott és akkor ugyanis minden hifi […]

Tortúra – Shure M44-7 horror videó

Tortúra – Shure M44-7 horror videó

Nehéz a hangszedő élete, de ennek a Shure M44-7-nek meg sem kottyan, hogy nem csak ráejtik jó magasról a lemere, de közben még másodpercenként ötszáz képkockát rögízítő kamerával filmezik is, hogy jól látni lehessen, a tűszár majdnem benéz a testbe, majd párat rugózva barázdát fog, […]

Modern idők – Soulines Kubrick DCX – Jelco SA750D

Modern idők – Soulines Kubrick DCX – Jelco SA750D

-Mondd Igor, hogy a túróba jut az ember eszébe egy lemezjátszót Dosztojevszkíjnek nevezni?

Vannak kérdések, amit az ember rosszkor tesz fel.  Ezt például egy nappal a Pointe buli előtt, úgy este tizenegy felé sikerült feltennem  a Soulines lemezjátszók tervezőjének és gyártójának.

Igor kezében megállt a kupica, amiben kéjesen párolgott orvosi célra is alkalmas gyűmölcspárlat, valami pálinkaféle. Ennél sokkal nagyobb bajnak tűnt, hogy Igor másik keze sem mozdult, pedig abban Sindrics Tibor világbajnok tökös rétese várt az első harapásra. Direkt ide fejlesztett tökkel, kifinomult réteslap-cukor rétegzéssel. Komolyan, a Pointe erősítői sem rosszak, de Tibor a tökös rétesek Kondója.

Szóval Igor nem mozdult, csak hallgatott, majd belekezdett egy sok-sok perces válaszba. Hogy este az ágyban lefekvés előtt villant be a név, meg megbeszélte a feleségével is, és hogy legyen egy író is, francai divatcég istenség meg filmrendező mellett, meg hogy akart valami oroszosat, ami világszerte ismert…

-Szóval nem tudod?

-Hát nem.

Tényleg az Űrodüsszeiából jött? Soulines Kubrick DCX Jelco karral
Tényleg az Űrodüsszeiából jött? Soulines Kubrick DCX Jelco karral

Nagyjából ez az egyetlen dolog, amire Igor nem tud rendkívül pontos, átgondolt és szakszerű magyarázatot adni a Soulines lemezjátszókkal kapcsolatban. Pedig ez a műfaj, hogy úgy mondjam meglepően sok kóklernek ad terepet. A CNC eszterga gépek olcsóbbodása ugrásszerűen növelte a lemezjátszó gyártásba fogó cégek-cégecskék számát, de a Soulines nem ilyen. A cég előéletét ismerve ez nem csoda. Igor ugyanis egyszer csak felcsapott hifi kereskedőnek. Nem menet ez olyan enhezen, hiszen az egykor volt Jugoszláviában minden másképp működött, még a szocializmusnak nevezett valami is. Nálunk a Playboy pornográf termék volt és elkobozták a határon, ott az újságosnál lehetett kapni és rá volt írva az ára dínárban. Hát még a szocializmusnak mondott akármi után. Szóval Igor hifizett, főleg Cyrusozott. Ment a bolt mendegélt, aztán elkezdett nem menni. Na ja, egy országban, hívják akár hogy is, ahol éppen többféle háború is dúl, de mind olyan, amit tuti nem lehet megnyerni, aztán nagyon sokáig tart kiheverni,  nem éppen nagy biznisz a hifi. Szóval eleinte elfogytak a vevők, aztán a készülékek is. Igor ekkor kezdett lemezjátszók javításával foglalkozni. De mivel pótalkatrész se nagyon volt, így egy hiánygazdasági tüneményt alkotott meg – sok vacakból csinált egy jót. Ennek a csapágya volt jó, annak a tányérja, amannak egy függesztett váza. Igor első lemezjátszóinak ezért a legközelebbi rokonai a kubai autók lettek. Aztán ahogy a dolgok jobbra fordultak, a pénz viszont nem lett több, Igort a felesége rábeszélte, hogy kaparja már elő azt a mérnöki diplomáját és tervezzen már végre lemezjátszót az alapoktól mert már eleget tanult az újjáépítésekből. Bombák se hullanak, géppark is megvan hozzá, lemezboltok is nyílnak, nosza rajta. Hát valahogy így indult a Soulines cég.

Az égiek ezt látják
Az égiek ezt látják

Most pedig itt van egy nagy doboz nálam egy szerb lemezjátszóval tele. A csúcsmodell, a Kubrick DCX egy Jelco SA750D hangkarral szerelve. Milyen lesz? Mint egy Zastava, amiben egykor ott volt maga a nagybetűs NYUGAT, de ma már csak megmosolyogtató emlék? Vagy van annyira komoly, mint az egykori Teslából osztrák pénzzel kinőtt Pro-Ject? Csak szedegetem-szedegetem az alkatrészek, nézem az angol nyelvű leírást, tekerem le a rögzítőket és keresem azt, amitől ez a lemezjátszó egy picit ciki lenne. Vagy gagyi. Vagy nem annyira tökéletes. Egészen nagyon aprót szocialista. Valahol egy mikronnyit balkáni. De nem, nincs ilyen. Ha a dobozra az lenne írva, hogy made in U.K, vagy USA, vagy Germany esetleg Japan, hát mind elhinném. A csomagolás egyfelől nagyon ötletes, másfelől atombiztos. Ez a Kubrick már bejárta fél Európát, kiállításról bemutatóra, demóról kiállításra hurcolták, és semmi sem látszik a strabából. Mintha új lenne.

Nem az ementáli sajt adta az ötletet Igornak a lyukakhoz
Nem az ementáli sajt adta az ötletet Igornak a lyukakhoz

Az összeszerelése meg gyerekjáték. Tudom, hogy nincs benne rugós függesztmény, amit igazán időrabló beállítani, de Igor  mindent elkövetett, hogy a doboz felnyitása után tíz perccel már zenét hallgassunk a Soulines-sel. Nagyjából abban a sorrendben, ahogy a dobozba vannak, úgy egymásba kell illeszteni az alkatrészeket, bedugni pár csatlakozót és kész. Nincs olajfeltöltést igénylő csapágyház, mert az egy zárt szerkezet, örökélet meg egy nap tartósságúra kivitelezve. Nincsenek ide-oda himbálódzó részek, összecsavarozandó apróságok, semmi,de semmi. A vízszint beállítása úgy történik, hogy a három láb tetejét a kellő magasságba csavarjuk a kezünkkel. Nincs imbuszkulcsozás, százforintos dugdosás, csak pár könnyed csuklómozdulat.

A doboz felnyitása után tíz perccel már zenélt a Kubrick
A doboz felnyitása után tíz perccel már zenélt a Kubrick. A porvédő plexi is tartozék

Ráadásul ez az egyszerű munkára foghatóság nem ment a kivitelezés rovására. Igor a Kubrick leírásában is felhívja a figyelmet, hogy nem véletlenül olyan hosszúak a fém karok, ami a hangkart , a lábakat és a motoregységet tartja, ez gondos számítások eredménye, hogy a tehetetlenségi nyomaték és a tömegközéppont egy helyre essen. A lukakat sem egy szelet ementálin felbuzdulva tervezte Igor oda, ahol vannak – számolt ott az aranymetszéssel meg a Fibonacci sorral, aztán mért is rezgéseket a prototípuson. A valóságban puszta fém váznak tűnő szerkezetben meglepően sok helyen van rezgéscsillapító parafa-gumi betét. Ez Igor kedvenc anyaga ilyen célra, még a nagy akril tányérra is tehetünk belőle, ami mélységesen ellent mond az én korábbi tapasztalataimnak, de azért kipróbáltam, ha már gyári ajánlás. A lemezjátszó tápja szintén meglepő – egy falba dugható egyenirányító kis izé. Igor ennek sem tulajdonít nagy jelentőséget, azt mondja a csapágya annyira jó és olyan tömegű a tányér a Kubrickon, hogy nem kell ide flancos vezérlés. Ha ő mondja… Amúgy a sebességváltás és a motor indítása is egy kapcsolóval történik, a hangkar túloldalán.

 

A csomagolás ugyan annyira átgodnolt részlet, mint a lemezjátszó egésze
A csomagolás ugyan annyira átgodnolt részlet, mint a lemezjátszó egésze

Na igen, és a hangkar. Egy Jelco SA750D. Amíg nem láttam, úgy gondoltam, hogy S alakú kar, az csak béna lehet. Gyerekkorom kétfilléres olcsó japán lemezpörgetőin volt S kar, de nekem már akkor is az egyenes volt a sokkal menőbb, ráadásul a korabeli hifista szentírás, a Hifi Magazin is megírta, hogy két pont között a legrövidebb a legjobb, és az a leoldható SME rendszerű fejszerelvény, az igazi megmérgezője a hifinek, mert mindenféle káros rezgéseket kelt. Aha. Hát lehet, hogy károsan rezeg, de én csak vigyorogtam, mint a vadalma, amikor megtapasztaltam azt, hogy elég egy csavarintás a karon, hangszedő fej, hátára fektet, hangszedő pillanatok alatt beszerel, visszacsavarint és a pick-up beszerelés nagyja már meg is van. Az egész Jelco kar amúgy is nagy meglepetés volt. Ez nem angol kisipari produktum, mint egy Rega vagy egy Helius, ez japán finommechanika. A karliftje tökéletesen kiegyensúlyozott, minden beállítás könnyű és egyszerű, és magától nem mászik el, a felületkezelés meg álomszép. A Jelco már régóta a hifisták titkos favoritja, mint olyan hangkar, ami nem túl sok pénzért igen sokat nyújt. Persze azért a hangszedő túlnyúlását illik pontosan beállítani, de a Soulines lemezjátszókhoz jár egy ilyen sablon, rögtön többféle geometriára is belőhetjük. Ezek után még a tűerő beállítása volt hátra, és már szólhatott is a zene.

A balkán büszkesége
A balkán büszkesége

Egy frissen összerakott lemezjátszónál számomra mindig nagy kérdés, hogy mi legyen az első lemez, ami felkerül rá. Fontos karmikus elem. Régebben mindig Bartók volt az első lemez, de most nem. A garázsvásáron 150-ért vett Halász Judit Helikoffer csúszott ki rongyos papírtasakjából, és kezdett pörögni a Kubrick-on. A Jelco karliftje szépen ráengedte a bevezető barázdákra a Roksan Corus Black-et, a Heed Obelisk Si beépített phono kártája pedig vette a jelet. Igen, Halász Judit. Már untam a mindenféle digitális változatokat, gondoltam itt az ideje, hogy egy kiscsoportos óvodással megismertessem az analóg lemezjátszást – egy olyan zenén, amit szeret.

 

Állítható magasságú láb, némi csillapítóanyaggal
Állítható magasságú láb, némi csillapítóanyaggal

Mindketten meglepődtünk. Ő azon, hogy nem csak kicsi ezüst korongokról szólhat a zene, amit távirányítózni kell, hanem jó nagy feketékről is. Mindenáron akarta kezelni valahogy a lemezjátszót, így rövidesen a Süni csoport legprofibb karliftkezelője lett.

 

Parafa-gumi keverék, Igor kedvenc csillapítóanyaga
Parafa-gumi keverék, Igor kedvenc csillapítóanyaga

Én pedig azon, hogy a Soulines Kubrick-Jelco 750-Roksan Corus Black-Heed Si lánc mennyire pattogásmentesen tud lemezt lejátszani. Minden lemezoldal előtt azért lőttem kettőt-hármat a Zerostattal, de túl nagy lemezcsutakolást nem rendeztem – mégis szinte CD szerű csendesség kisérte a lemezjátszást. Másban viszont nem volt CD szerű. Egész halkan is energikusabb, áramlóbb, életszerűbb, barátságosabb volt a lemezjátszó – normál és nagy hangerőn pedig méginkább. A hang pedig folyamatosan javult. A Heed phono kártya folyamatosan járódott be, a Corus kezdte megszokni a Jelcoban, a Kubrick pedig nálam a kisszekrényen. Ugyan egy könnyű polcot jobban kedvelt volna – Igor is ezt ajánlja hozzá, de így is állta a sarat. Akkor sem jött zavarba, amikor tizennégy sasszé után azon a kisszekrényen vesztette el mozgási energiája döntő többségét a lányom, amin a Soulines lemezjátszó éppen zenélt, pedig én már ugró tűt, szakadt barázdát láttam a lelki szemeim előtt a manőver végén.

Egy pöccintésnyire az analóg varázslattól

Egy hét alatt Igor lemezjátszója családtag lett. Hogy mennyire, talán az példázza a legjobban, hogy amikor kiderült, nem kedd reggel viszik el tőlem, csak késő délután, nem voltam rest a szépen eldobozolt Kubrickot újra elővenni és üzembe helyezni, hogy még meghallgathassak rajta pár lemezt. Igazán sose gondolkodtam el rajta, hogy is szólt. A Kubrick túlemelkedett ezen a hifista gondolati kategórián. Nem mutogatta a hangjával – hanem kiszolgált.  Kéne nekem egy Kubrick? Kéne. Kéne nekem jobb lemezjátszó mint egy Kubrick? Ha adnának, persze, de túlzottan nem törném magam érte. Nálam ezzel egy polcra került ez a szerb lemezjátszó az AI 300-al meg a Heed Obelsik Si-vel. Egy lépéssel messzebb a hifitől, egy lépéssel közelebb a zenéhez.

 

 

 

Ongaku régen és ma, avagy így lesz hang tíz kiló ezüstből

Ongaku régen és ma, avagy így lesz hang tíz kiló ezüstből

Masaki Ashizawa, Kondo mester tanítványa és most a Kondo cég főnöke mesél a régi és az új Ongakuról, de nem is ez az érdekes, hanem közben rengeteg ezüstből készítenek trafót, kondenzátort meg hangszedőt.

Modern idők – Heed Obelisk Si erősítő

Modern idők – Heed Obelisk Si erősítő

Az embert néha pofáncsapja a világ változása. Engem legutóbb csütörtökön suhintott. Éppen egy hifis fórumot olvasgattam, ahol az egyik résztvevő az interneten kért segítséget a szubjának a beállításához. Jöttek is a válaszok, hogy tologassa, forgatgassa, tekergesse rajta a gombokat, és az sem baj, ha meghallgatja […]

Szabad-e használt hifit venni és ha igen, akkor miért nem?

Szabad-e használt hifit venni és ha igen, akkor miért nem?

Zsolt akkor letette a csavarhúzót, felsóhajtott és csak ennyit mondott: erről beszéltem! Megértően bólintottam, magam is tapasztaltam hasonlót, miközben a félig lecsupaszított Xerxes szégyenlősen búslakodott az asztalon, amiért a feladata szerint selymes könnyedséggel ki és behajtható csavarhoz oly konokul ragaszkodott és valami olyasmit üzent, hogy nem tehet róla.

Tényleg nem, de legalább jó okot adott arra, hogy eltöprengjek azon, érdemes-e használt hifi készüléket venni. Hogy a fenébe ne, hiszen a legtöbb portéka hatalmas értékvesztést szenved, amint elhagyja a kartondoboza a kereskedő üzlethelyiségét. Ki ne dörzsölné a tenyerét, hogy fél áron, vagy még kevesebbért szerzett meg valami kívánatosat, szépet és jót.

Ki tudna egy ilyen csábos valaminek ellenálni jó áron?

Sajnos van rá esély, hogy hamar kiderüljön, nem is annyira szép, nem is mindig  jó és így már egyáltalán nem kívánatos, de már pénzünkbe került, és ha meggondoljuk, nem is kevésbe. Na de tegye fel a kezét, aki nem böngészi rendszeresen az hifis fórumok apróhirdetési rovatát, nincs legalább egy-két márka elmentve az Ebay keresőjébe, nem böngészte végig az Audiogon vagy az Audio Markt oldalait, aki az újságos standon a Hi-Fi Piac átlapozását nem az apróhirdetés rovatnál kezdi. Naugye.

A rázós EAR.

Ó, lehet ám használt holmit venni, csak megbízható embertől kell – jöhet az első ellenvetés. Nos ebben van valami, én például nagyon rendesen be szoktam fizetni az adómat, egészen ritkán gyorshajtok tudatosan, megiszom a mézes csipkebogyó teám ha kapar a torkom, szóval egy elég rendes, megbízható ember vagyok. Nem tartozik a kedvteléseim közé, hogy használhatatlan, sőt életveszélyes hifi termékeket adjak el, pedig…

Bakker, majdnem agyonvágott ez a cucc – mondta Gyuri barátom a telefonba köszönés helyett, amit egyfelől illetlenség, másfelől teljesen meg tudok érteni, ha valakinek a keze pár ezer volttal találkozik egy erősítő tetején. A bűnös az én szeretett és nálam rengeteget használt EAR előfokom volt. Rettentő strapabíró szerkezet, Tim de Paravichini nem véletlenül fordult meg több stúdióban, ezt az előfokot is heti 7 nap, napi 24 óra használatra méretezték, de majdnem két évtizede. Tehetek én arról, hogy az áramköri lap épp akkor adta meg magát és okozott zárlatot? Tiszta szerencse egyfelől, hogy Gyuri barátomat nem érte sérelem, kár meg egyáltalán, mert ajándékba kapta az Ear előfokot, na de mi lett volna, ha ő nem ezer éves ismerős, ő pénzt ad én meg ugye egy túlzottan is felvillanyozó terméket? Teljesen jóhiszeműen, jó magaviselettel a jó erkölcsbe nem ütközvén? persze visszaadtam volna a pénzt, de biztos felütötte volna a fejemben a gondolat, hogy mit csinált vele ez a csávó, hát nálam jó volt, az övében meg az, hogy micsoda átverős csávó, ilyen lerobbant cuccot hirdet meg.

Pótkondik az Alpine DSP-ben.

Lépjünk tovább a megbízható eladótól a szakértő megvizsgálta termékig. Ki is ez az ember? Hát az attól függ. Vannak emberek, mint például Vass Andrási Gyuri bácsi vagy Takács Jenő alias Tunerman, akik a hifi termékek egy jól körülhatárolható területén igazi hozzáértők. Sok-sok eszköz ment át a kezükön, mint egyszemélyes hazai szervízközpont, megvan az elméleti és gyakorlati tudásuk, műszerük, hogy hibát keressenek, véleményt mondjanak. Viszont megvannak a határaik. Nincs nanorobotuk, ami megmutatná, hogy az SE erősítőt bekapcsolták véletlenül terhelés nélkül is, ami miatt egy cseppet megégett az egyik kimenőtekercs. Na nem nagyon, csak egy pillanat volt, szól is a szerkezet, nagyjából egyformán szól a két oldal. Vajon a vevő tudja, hogy mit képes megállapítani a szakértő?

Agyő eredeti kondik, agyő eredeti műveleti erősítők.

Azt, hogy belenyúltak? Na de mi történt, hogy pákát kellett ragadni az adott készülék fölött? Módosítás, javítás vagy netán tuning? Az, hogy van egy adott szerkezetben szemmel láthatóan nem beletervezett, utólag beforrasztott valami, nem jelent semmit. Létezik a gyógyalkatrész fogalma, ami valamilyen konstrukciós hibát orvosol, bugást, zajt szüntet meg. Ha pedig semmit sem látunk, az sem jelent semmit. Egy jó kezű műszerész szinte nyom nélkül javít, megfelelő eszközökkel még felületszerelt SMD alkatrészeket is.

Egzotikus alkatrészek, de ki tud bánni velük?

Aztán ott van az a fránya tuning. Nekem is volt már ilyen készülékem, jó kis Alpine fejegység és DSP, Gyuri barátom hangyaszorgalommal cserélt ki benne minden kondenzátort és rakat IC-t, épített plusz puffert a tápegységnek. Ő elég pontosan tudja, mit csinál, sőt már elég sokan tudják, mit szokott csinálni, ezért ez a beavatkozást értéknövelőnek fogadja el egy elég széles közösség. Mondjuk a magyar a német meg a lengyel autóhifisek, mert ők ismerik a munkáit. Mindenhol máshol viszont igazi gazdasági bukta lenne megpróbálni egy ilyen eszközt eladni, mert a vevők igencsak kétkedve fogadnák és joggal. Én magam is értéktelenebbnek gondolok mindenféle utólagos tuningot elszenvedett gépet, mint az eredetit. Na nem azért, mert biztosan rosszabb hangot eredményez, mert ez nem igaz, néha-néha valóban segít, a gond a kontrollálatlanság. Ki, mit, miért, hogyan, na és hogy sikerülne ez mégegyszer és mégegyszer? Egyformán? Másként? Na és hol van erre a garancia?

Vajon mennyit lehet kérni egy tokjától megszabadított, így sokkal jobb hangú, de szemmel láthatóan nem eredeti állapotú Goldring Eroicáért?

Aztán ott az a fránya kor. Nekem volt többféle hanyattfordított mechanikájú Pioneer CD játszóm is, szerettem, kedveltem őket, az utolsó darabomtól valami 35 000 forintért váltam meg -vagy tíz éve. nem volt nagy biznisz, mert 27 000 forint volt benne a kiégett optika cseréje a márkaszervízben. Gyakran tűnődöm azon, hogy a most hasonló áron hirdetett CD játszók vajon már átestek ezen a műtéten, vagy még csak mostanában fog sor kerülni rá, mert ha a második igaz, akkor a vevő úgy járhat, mint a másfélmilliós luxuskocsival, amire még hárommilliót kell költeni motor meg váltócserére pillanatokon belül, hogy egyáltalán üzemképes legyen. Na és ki csinálja ezt a felújítást? Talán nem véletlen, hogy például a gyárilag felújított Naim dolgok milyen jól tartják az árukat, mert van olyan, hogy gyári felújítás…

Jó vételnek tűnt, de aztán béna felhasználó és erős tuningsúlytotta területnek minősült ez a jobb sorsra érdemes lemezforgató gépezet.

Szóval használtat vagy újat? Akár használtat is. Egy lemezjátszó, magnó mechanikája végül is jó eredménnyel felmérhető, egy hangkaré többé-kevésbé, megfelelő műszerekkel egy hangszedőről is rengeteg minden megtudható. Egy erősítőben, CD játszóban már bőven akadhatnak feltérképezhetetlen részletek, egy hangszóró elki világát pedig csak olyan mérvű szétszedés után lehet igazán megismerni, ami bőven túlmegy egy adásvétel lehetőségein. Szóval akár használtat is, hiszen kaland az élet, nem igaz?

Kaland az élet, nem igaz?

%d blogger ezt szereti: