Egy hifis kalandjai a tárgyak világában

Címke: erősítő

Mütyürt bírod? – Sparkler Audio

Mütyürt bírod? – Sparkler Audio

“Azon hifisták közé tartozom, akik nemcsak magát a zenét és annak hallgatását élvezik, de maguknak a készülékeknek a birtoklása és azok beszerzése is örömmel tölt el. A 47Laboratory márka már nagyon régen érdekelt. Követve az eseményeket figyeltem fel a 47Treasure-re mint a 47Laboratory készülékek KIT […]

Minek nevezzelek? – TMP Ant erősítő

Minek nevezzelek? – TMP Ant erősítő

-Mi lesz a következő termék? -Egy fejhallgató erősítő. Az Ant. Persze az is csöves hibrid. Olyan 150 000 körül lesz az ára. -És szerinted lesz erre kereslet? -Hát rendes erősítőnek is jó. Kicsi erősítőnek. Olyan 9 wattos. Ezt most komoly? Tamás a frissen indult TMP […]

Made in Hungary – TMP Triton erősítő és Kolibri hangdoboz

Made in Hungary – TMP Triton erősítő és Kolibri hangdoboz

Gerillamarketing lenne? A semmiből egyszer csak feltűnik egy hangdobozépítő egy internetes fórumon, aki azt mondja, hogy évtizedes tapasztalatai vannak ezen a téren, mért és fülelt sok száz dobozt, tervezett is vagy egy tucatot a kanadai Totem Acousticnak, de aztán úgy hozta a sors, hogy annak a karriernek vége szakadt, ám most Debrecenben belevágna ismét. Rövidesen összeállt egy erősítőtervező emberrel, akinek a készterméke már megmozgatta az underground hifisták pénztárcáját, és ők ketten jó áron valami nagyon jót fognak kínálni. Hát legyen, volt már ilyen a világtörténelemben. Aztán néhány vállalkozó kedvű fórumozó lemegy megfülelni a debreceni bemutatójukat, és tetszett nekik. Hm. És láss csodát, a fórumon felvetődik a lehetősége, hogy megutaztatnák az erősítőt és az aprócska kisdobozt. Pontosabban az érdeklődők adják kézről kézre a portékát, mindössze annyit kérnek a gyártók, hogy írják meg a tapasztalataikat. Mondtam én, hogy gerillamarketing az egész, de ebből már én sem maradhatok ki, hát beálltam a sor végére.

Meglepően kicsi, meglepően kecses a Kolibri

Hifiláncot ilyen könnyen még sosem szállítottam haza. Nevezzük nevén, a TMP Triton erősítő sem egy gigász, de a Kolibri hangfal egy cuki apróság a maga 6 literes belső térfogatával. Egy kézzel meg lehet fogni a tetejét és így ráhelyezni az állványra. A feleségem már tudja, hogy ha nagy nyögések közepette cipelek be valamit a garázsból, és épp nem a heti nagybevásárlás szatyra, akkor valami új hifi jött látogatóba. Ezúttal erősen csodálkozott, hogy nem így történt. Ennyi az egész? – kérdezte kicsit gyankodva, és örömmel nyugtázta az igenlő választ.

Már minden szépen ki volt csomagolva és a megfelelő helyre berakva, amikor elgondolkodtam, hogy na de ebből milyen írás lesz? Van nálam két majdnem késztermék, amik még a gyártóik szerint is változni fognak. Meséljek a kültakarójukról? Minek, ha az csak ezekre a prototípusukra lesz jellemző. A hangjukra? Na de ki tudja, mi minden történik még amíg szériatermék, legalább kisszériás is lesz belőlük? Röviden itt le is zárhatnám, hogy jók voltak, ügyesek voltak, tessék meghallgatni majd őket élőben, én is újrázok velük, ha lesz végleges változat. És pont.

Az a baj, hogy ennél viszont jobbak voltak, többet érdemelnek. Bár a Kolibrit halgattam meg később, most mégis előreveszem a történetben, mert egyszerűbb a helyzete. Alá raktam két ötven kilós falábazatot, elhúztam minden faltól több mint egy méterre, bedugtam a hangszórókábelt az egy szem csatlakozójába, elindítottam az első kezem ügyébe eső CD-t – történetesen a Verve Remixed 1-et -, és mire vége lett és Dorfmeister utolsó basszusfutamai is kimúltak Willie Bobo zenéje alól, nagyjából tudtam mindent erről a dobozról. Aztán persze hallgattam sok más zenével is, de az első benyomások csak megmaradtak. Igazán mély hang például egyszer sem jött ki a Kolibriből, csoda is lett volna, ha ilyen történik a méreteiből adódóan, de de rettentő ügyesen csinált úgy, mintha ilyet is tudna. Alighanem szupertweeteri képességeket vetett be, vagyis a fülem a felharmonikusokból gondolta úgy, hogy ott vannak a mély hangok, csak a testem tudta, hogy itt bizony csalás van. A hangkép még így sem volt könnyűsúlyú, magas felé billenő. Mondhatnám, hogy patikamérlegen adagolták ki a mélyek-magasak egyensúlyát, a térhatást adó fázisviszonyokat, de akkor a kedves olvasó azt gondolhatná, hogy itt valami klinikai sterilitású megszólalásról van szó, pedig dehogy. A Kolibri gyors és könnyed, mint egy Ariel Atom, de méretéhez képest meglepően sok erő és dög is van benne, ha kell. Viszont kisdoboz. Falhoz nagyon közel veszít az egységességéből a hang, megjelennek a rárakodások, beszűkül a térhatás, vagyis igazán ott szól jól, ahol állódoboz. Az nem kérdés, hogy a tervezett 130-140 000 forintos árával igen jó vétel, de én minden előnye ellenére köszönöm, de maradnék valami másnál.

A plexiablak mögött orosz triódák és minőségi kondenzátorok dolgoznak az előerősítő részben

A TMP Triton erősítővel a találkozás szó szerint sokkoló volt. Tudtam, hogy T alakú lesz, a két oldalán vannak a csatalakozók, egymástól jó messze, ami ugyan néhány összekötő kábelnek elérhetetlen távolság, de cserébe bizonyos torzítások csökkenhetnek. A sokkolóan ronda feliratok pedig egy nem forgalmazásra szánt deszkamodelltől megbocsáthatóak, míg a jobb csatorna búgásáért alighanem a fél országot bejáró túra viszontagságai a felelősek. De mindez hagyján: miért gondolkozom első megszólalása óta azon, hogy ezt valahogy meg kellene szereznem és besoroznom a hifijószágaim közé?

Fura alak, különleges hang

Talán mert ha a Kolibri egy Ariel Atom, akkor a TMP Triton egy Lockheed SR 71. Ennyire gyors erősítőt talán még nem is hallottam. Minden könnyed és légies, a tér pontos és tágas. Minden zenész reggel dupla adag kávét ivott és Red Bullt hozzá, emiatt mintha egy kicsit magasra hangolták volna a hangszereiket, de őrült lendülettel játszanak, és a tempó alig fér a kottába. Igazi vigyorgós élmény. A Kolibrivel remek párost alkotott, de amikor a Heed Enigma került mögé, akkor kiderült, hogy a mélyek valahogy lemaradtak, elveszett a testük. Ez részben a tervezői filozófia része, valamilyen kompromisszumot még egy ilyen rafinált hibrid, elöl csövekkel, a teljesítményerősítő részben pedig FET-ekkel dolgozó erősítőnél is meg kell hozni. Itt ez volt a kompromisszum, bár kérdés, hogy amikor hozzám került vándorútja végén, tudásának hány százalékát tudta nyújtani az erősítő prototípus. Mindezeken túl a TMP Tritonnal töltött nem egész egy hét rettentő szórakoztató volt, és már tűkön ülök, hogy végre kipróbálhassam a végleges változatot.

Na jó, gerillamarketingnek ennyi elég is volt, aki többre kíváncsi, az nézze meg a cég szobáját a 2017-es AV Trend & Hifi Show-n, az első emelt 105-ben.

 

 

Mindennapi fétiseim

Mindennapi fétiseim

A zenerajongók nagy többségének nyűg kezelni a hifit. Az a sok gomb meg izébaszkura, és nahát, cserélni kell a tűt a lemezjátszóban? Hát a hifisták nem ilyenek és ÉN hifista vagyok! Vagy fetisiszta? Nem tudom pontosan, de most mesélek róla. Ifjú Hifi Magazin-fanként is meg-megtetszett […]

Egy a ruhája – Audio Note UK Meishu erősítő

Egy a ruhája – Audio Note UK Meishu erősítő

Már nem is tudom, melyik Budapest High End Show volt, de hogy megrázott vagy harmincszor, az tuti. P.Q. mondta is, hogy ez lesz, hiszen ez még csak egy prototípus, olyan deszkamodell. Doboza nincs, néha a hangerőszabályzó gombja áram alá kerül, ami szar érzés, de az […]

Mennyi az annyi, avagy decibelek a porondon

Mennyi az annyi, avagy decibelek a porondon

Nem tudom, ki találta ki, miszerint egy csöves watt ér annyit mint, mint egy tranzisztoros, ha meg triódás SE wattot rakjuk a mérleg egyik serpenyőjébe, akkor vagy négy tranzisztorosnyit kell a túloldalra dobni, hogy egálban legyenek. Persze nem mérve, hanem fülre. Marhaság, hiszen a watt az watt, de azért valami igazság dereng műszaki oldalról is, hiszen a kimenőtrafó, ha jó, szó szerint nagyot lendít egy csöves lendületességén. De hagyjuk a fenébe az egészet, ez nem több mint egy frappáns mondás.

Lótúrót. A történet úgy kezdődött, mint a penicilin felfedézése, tök véletlenül. Tök véletlenül nálam volt a Klonedo eleje és vége is, éppen üzemképesek is voltak, éppen nem volt semmiféle átépítési mániám és kölcsön sem voltak adva. Sőt semmilyen más erősítő nem volt nálam. Hangdobozból is szokatlanul szűkös volt a kínálat, az egy pár Heed Enigmán kívül semmilyen hifi számba vehető eszköz nem tartózkodott elérhető közelségben. Őszintén szólva egy hétig nem is drótoztam össze a hét wattos végfokot meg a 86 dB érzékenységű hangdobozt. Mert minek? Jó, az Obelisk Si sem egy erőgép, na de mégis 35 watt lakozik a kis dobozában, na de az alá jó szívvel nem mennék,  és elég bőszen lehet is tekergetni a hangerőszabályozóját. A Klonedo meg a százakárhány dB-es érzékenységű Zu Druiddal sem volt egy túl hangos üvöltőgép. Jó, az 12 ohmos impedanciájú, amit nem lehet ideálisan csatolni a végfok trafójának 8 meg 4 ohmos kimenetéhez, de akkor is.

De aztán muszáj volt. Jött b_t, mert szépen megkértem, hogy hozza már el egy kicsit a 47 Lab CD játszóját, mert annyi minden változott nálam, amióta utoljára halottam, hogy tényleg olyan jó-e, annyira tetszene, mit legutóbb. Hát annyira, de ez most nem az a történet, hanem hogy az Enigma és a Klonedo, az érzéketlen, rafináltan hajtogatott nyílású doboz, meg az alig teljesítményű triódás végfok, hát együtt nem csak hogy szólnak, hanem jól szólnak. Annyira elég jól, hogy muszáj volt  b_t-t megkérnem, mondja már meg, hogy megsüketültem, vagy ez így tényleg egy jó páros. Nos, bár nem fülorvos, de szerinte nem vagyok süket. Ezek után lelkesen hallgattunk még vagy egy órácskát zenét a 47 Lab-Klonedo-Heed Enigma láncon és hát felettébb kellemes időtöltés volt.

Na de most hogyan tovább? Hogy bízzak ezentúl a decibelekben meg a wattokban? Eddig csak helyeslően bólogattam, ha egy hifis fórumra érkezett újonc beírta, hogy akarok egy 300 wattos hangdobozt, jó lesz-e hozzá ez az erősítő, és az lett a válasz, hogy felejtsd el a wattokat, az érzékenység sokkal fontosabb, abból inkább kiderül, hogy mi elég és mi nem. Na de 86 dB? Papíron ez annyira kevés, mint mákosgubában  a heroin, ide izompacsirta megawattok kellenek, hogy legyen erő meg dinamika.

Hülye wattok. Hülye decibelek.

Más állapot -Zsolt Audió Mikulás Party képekben

Más állapot -Zsolt Audió Mikulás Party képekben

A falak maradtak. Azt hiszem. Mármint a külsők. Talán. Más nem nagyon. A Zsolt Audió, a Heed gyár bemutató és elárusító részlege ugyanis teljesen megújult. A plafon sötét bézs, alatta egy barna sáv, a fal nagy része pedig a legvilágosabb árnyalat a három közül. Új […]

Egy másik kiállítás képei – AAA Forum Krefeld 2015

Egy másik kiállítás képei – AAA Forum Krefeld 2015

A Heed Audió rendszeres kiállító a német Analog Audio Association krefeldi showján. Zsolt eddig a saját blogján osztotta meg a fényképeket, de mivel az éppen felújítás alatt van, hát elkunyeráltam őket. Jöjjön most az első adag, azok, amikhez én is tudok képalákat írni, a többit majd […]

Relativitáselmélet – Heed Elixir erősítő

Relativitáselmélet – Heed Elixir erősítő

A fülem mögött képződött apró izzadtságcsepp elérte azt a méretet, amikor muszáj lett volna tenni valamit vele. Mondjuk letörölni, és akkor abbamaradt volna a szörnyű viszkető érzés, amit okozott, de nem, nem mozdultam. Minek, hisz jön másik – gondoltam magamban éjjel kettő felé, nehezen zihálva a még mindig harminc fok feletti, mindent és mindenkit kizsigerelő kánikulában. Szóval nem mozdultam, az Audio Technica fülesemet sem mozdítottam, csak feküdtem tovább, és zenét hallgattam a világ legelvarázsoltabb fejhallgató-erősítőjével, a Heed Elixírrel.

Heed Elixir

Elvarázsolt hát, mert ki látott már olyat, hogy egy füleserősítőbe rakjanak egy MM hangszedő jelét fogadni képes phonofokozatot is. Ettől aztán a Heed összehozta a hifi jelen állása szerint két legmenőbb dolgot, a fejhallgatózást meg a lemezjátszást. Mondjuk volt hova nyúlniuk, van a kínálatukban mindkettőből olcsóbb és drágább, csak valahogy össze kellett dobozolni. Viszont, és ezért nem tudom már órák óta abbahagyni a lemezhallgatást, valamit elrontottak a számolásnál. Az Elixír 1000 euró. Nagyjából annyi, mint a kisebb fejes erősítő meg a phonofokozat. Kicsit drágább, mint a komolyabb fejes erősítő, a Canalot a közepes táppal, az olyan 900 euró. Viszont legalább úgy szól, ha nem jobban! Na és phonofokozat sem kispályás; hogy testileg mennyire rokon a Quasarral, nem tudom, de hangra biztosan. Az meg megint 900 euró körül van.

A legfontosabb csatlakozó
A legfontosabb csatlakozó

Sade-nak vége, vinilt elcsomagolom, és odarakom a borítót a Csodálatos Mandarin mellé. Be kéne fejezni, kéne valami hallgathatatlan. Kibújok ideiglenesen az AT pihepuha bőrpárái közül, és előkeresem azt a Hobó-lemezem, akit valaki egy alaposabb csutakolásnak vetett alá, gyökérkefével. Még éppen le lehet játszani, de  a sikálós merénylet után úgy szól, mintha a gitáron csak a két mély húr volna, a cinnek pedig a próbatermben maradtak és nem jöttek el a stúdióba. Szóval szörnyű dünnyögés az egész, de nini, már itt is vége a lemezoldalnak. Átok ez az Elixír fejes erősítő, ahol talál egy kis zenemorzsát, azt kiszedi és feltálalja.

Takstar Pro 80 fejhallgatóval
Egy nullszériás, még narancssárga LED-es Elixir Takstar Pro 80 fejhallgatóval

Mondjuk elég kemény kezű is a fejesekkel. Próbáltam AT-vel, Gradóval, Takstar Pro80-al, Beyer Pro 770-el meg a nyitott Takstar 671-gyel. Mindegyiknek be kelett adnia a derekát. Az Elixír megkövetelte, hogy először csinálják meg a házi feladatot jól. Legyen ritmus, aztán dinamika, arányok szépen megrajzolva, tempó, és ha mindez összejött, akkor lehet egyénieskedni, megmutatni, ki miben ügyes.

Az a Led a valóságban szerencsére fehér
Az a LED a valóságban szerencsére fehér

Jó, jó, szóval itt van egy világbajnok fejes erősítő, na de mit tud mint rendes otthoni erősítő? A természetes ellenfél persze az Obelisk Si. Az ezereurós vajon mit tud az ezerötszáz eurós ellen? Ez egy tök logikus kérdés, és én is majd’ egy hétig ezen töprengtem, mire végre leesett a tantusz, hogy nem is egy pályán játszik a két erősítő. Ők nem tesók, öcsike meg a bátyus. Persze egy oviba jártak, meg talán alsóban is azonos volt a tanáruk, de aztán két eltérő egyéniség vált belőlük. Annyira, hogy az Elixir nem is akar hasonlítani az Si-re. A megszólalása szellős és levegős, könnyed, de nem könnyű súlyú, van ott basszus és kontúros magastartomány is. Az Elixir fiatalosabb, lazább, könnyedebb stílusban adja elő magát, mint egy lelkes kölyökkutya: rögtön imádni való, jó vele játszani, simogatni, a fülét vakarni, még akkor is, ha később kiderült, hogy a kert közepén órási gödrökben ássa el a vacsoracsontjait, és reggel ötkor lecibálja rólunk a takarót, szóval van még feljebb tőle az egyedfejlődés útján. Szóval minden úgy van, mint ahogy itt korábban megmondták az Elixírről az arra illetékesek, Attila, a tervező és Zsolt. És sokkal jobb kezelni is. Elsőre aggódtam, hogy az a két nyomógomb, az egyik, amin azt választjuk ki, hogy mit hallgassunk, a másik, amin azt, hogy mivel, kevés lesz, de a gyakorlatban teljesen bevált. A Heed távirányítóval is hibátlanul működik.

MM

Az Si komolyabb, felnőttebb hang. Elsőre nem lehet úgy beleszeretni, mint az Elixírbe. Akinek tetszik, az már látott és hallott egyet és mást a hifiben meg a koncerttermekben. Emocionális ez is, de másképp. Nem a hangokra rácsodálkozás örömét adja, hanem a hangzó egészet kínálja fel, kicsit félrehúzódva, kicsit talán túl szerényen is, de semmiképpen sem akarja ránk tukmálni az elóadásmódját. Ha tetszik, akkor jó, hanem, sebaj, lehet, hogy majd egyszer később ez lesz a te világod.

A tervező névjegye
A tervező névjegye

Na és akkor melyik a jobb erősítő hangdobozokhoz? Nekem az Obelisk Si, de a nyerésben oroszlánrészt vitt a Heed Enigma doboz. Ez karakterben és szellemiségben remek társa az Obelisknek. Ő is egy híres máskéntcsináló, még inkább, mint az elektronikák. Amikor ismerkedik vele az ember, muszáj újragondolnia, amit a hifiről tudni vélt addig. Az Enigma, mint egy repülőkapitány a felszállás előtti ellenőrző listával a kezében: rákérdez mindenre. Térhatás? Mélyek-magasak? Dinamika? Hangerő? Ritmika? Arányok?

Sűrűre sikeredett az Elixir belseje
Sűrűre sikeredett az Elixir belseje

Az Elixir viszont kikívánkozott az Enigmával végződő láncból. Barátság persze van köztük, szívesen elmennek együtt sörözni vagy egy jót tekézni, de nem egymást fogják hívni, ha elhagyja őket a nagy szerelmük. Megvan a maguk világa, az Elixirnek inkább a hagyományos dobozok. Aki volt a kis erősítő bemutatkozó buliján, az tudja, hogy a Verity Finn-nel viszont remek páros alkottak, jobbat, mint az Obeliskkel valaha. Nem véletlen, hogy a Heednél most gőzerővel dolgoznak az új Bee hangdobozon, ami az Elixir ideális párja lehet. Muszáj lesz akkor újrahallgatni, pláne, ha akkorra elkészül a dobozában és karakterében illeszkedő D/A-átalakító, hiszen ha van hifis cég, ahol bizonyítják, hogy a rendszer több lehet, mint egyes darabjai külön-külön, az pont a Heed.

Tényleg integrált, csak másképp, mint sokan gondolnák
Tényleg integrált, csak másképp, mint sokan gondolnák

 

 

 

 

Cső előtt

Cső előtt

Felkerült az ebay-re egy nagyon korai Audio Note Japan M7 előfok. Egyszer már alaposan kiveséztem ezt, és ott írtam arról is, hogy az első változatok nem végig csövesek voltak, hanem az erősítés egy részét FET-ek végezték. És mivel a FET modern alkatrész, az lett a […]

Kincs ami nincs II – Audio Note Japan autóhifi hangszórók (meg sose látott otthoni szerkezetek)

Kincs ami nincs II – Audio Note Japan autóhifi hangszórók (meg sose látott otthoni szerkezetek)

Írtam korábban az MCS autóhifi erősítőkről, amik bekerültek az ország legháklisabb autóhifi megrendelőjének a Mercijébe, és nagyon jók voltak. Viszont a kalaptartóba beeszkábált angol AN doboz hangszórókészlet nem elégítette ki István minden igényét – kellett valami előre is. Ez a valami egy kis kekszes dobozban […]

Hova is tegyelek? – Heed Elixir erősítő

Hova is tegyelek? – Heed Elixir erősítő

A Heed Audio azt hiszem kiérdemelte, a legfurább hifi komponenseket gyártó cég címét. Eleinte csak azzal keltettek feltűnést, hogy akkora méretben csináltak elő és végfokot, D/A-t, fejhallgató erősítőt, phono fokozatot, amekkorában más cégek csak egy távirányítót tudnak inkább elgondolni. Aztán ott a Thesis sorozat, aminek a központi darabja, a phonora kihegyezett előerősítőben pluszban van egy bitang jó D/A konverter is, de igazi formáját a külső táppal hozza, ami viszont csak az analóg részt tápozza meg…

És tessék, most megérkezett a Heed Elixir, ami egy integrált, távirányítható erősítő fixen beépített fonó fokozattal és egy világbajnok fejhallgató erősítővel. Tessék itt vannak a legfontosabb adatok:

Heed Elixir műszaki adatok

Lesz alumínium színű előlappal is Elixir
Lesz alumínium színű előlappal is Elixir

 

Egy szerkezet, ami eléggé zavarba ejti az embert, ezért muszáj volt néhány dologról megkérdeznem Oláh Attilát, a konstruktőrét, meg Huszti Zsoltot, a cég első emberét.

– Ez most az Obelisk Si helyett lesz?

– Nem. Az Elixir alá, de inkább mellé van pozícionálva. Nem lehet kiegészíteni utólagos tápegységgel, nem javítható fel később fonó vagy D/A kártyával. Ebben az erősítőben minden fixen benne van, de ami benne van, az nagyon jó. Viszont van rajta előerősítő kimenet, úgyhogy akár csak előerősítőként is használható.

– Akkor ez egy Si , Canalot, Questar egy dobozban?

– Nem egészen. A fonó részben sok minden hasonló, mint a Questar-ban. Az előerősítő rész rokonságban áll az Obelisk Pre-vel, annak szűrőzése a Thesis Alfával, a fejhallgató erősítő kimenete pedig olyan, mint a Canaloté – de természetesen minden egymáshoz van illesztve, a tápegység is más.

–  Na és a hangja?

– Szándékosan más, mint az Obelisk Si. A ritmikája hasonló, de másképp bánik a mély és magas tartománnyal. Egy kicsit színesebb, világosabb, talán populárisabb, hang, de azért eltéveszthetetlenül Heed.  A fejhallgató erősítő részre különösen büszkék vagyunk, az nagyon-nagyon közel van a Canalot-hoz, sőt, bizonyos fejhallgatókkal még jobb is lehet.

– Belül mennyire hű az Elixir a Heed hagyományokhoz?

– Meglehetősen. Természetesen kimenő kondenzátoros, amit mi Transcap-nak neveztünk el. A készülékben nincs IC, minden diszkrét elemekből épül fel. A mérete is a hagyományos Obelisk méret, bár a külalak változott. 

– Mennyibe fog kerülni és mikor lehet megvenni az Elixírt?

– 950 euró körülire tervezzük a listaárát, ami jelentősen kevesebb, mint az 1500 euró körül árult Heed Si. Megvásárolni pedig május végétől lehet.

– Egyedi készülék marad az Elixír, vagy komplett típuscsalád lesz belőle?

– Lesznek társai. Őszre szeretnénk befejezni a távirányítható D/A konvertert, amiben pluszként lesz CD mechanika is. Azért nem nevezzük CD játszónak, mert a fő hangsúly a D/A konverteren lesz. Ez várhatóan drágább lesz az Elixírnél. És készül hangdoboz is hozzá, a Bee egy új változata, ezúttal nem az elérhető hangszórók limitált száma miatt csak néhány példányban, hanem sorozatgyártásra éretten.

 


%d blogger ezt szereti: