A brazil kaméleon – Audiopax Model Five előerősítő

Brazil kaméleon, mi? Hát ilyen állat pedig nincs, vonhatja le mindenki a következtetés eme szerény blog még szerényebb biológiai tudású írójáról. Hát állat tényleg nincs, de olyan hifiállat is talán csak a mesében, mint az Audiopax Model Five.

Nagyon akartam megismerni. Tudtam, hogy a carboncopy blog írójának a szekrényében van egy ilyen. Azért a szekrényben, mert nem működik, pár újraélesztési kísérleten már túl volt, de senkinek sem sikerült talpra állítani. És agyamenten néz ki, és agyamenten működik, ha éppen…

Aztán egy szerencsés véletlen folytán elkerült a cucc Debrecenbe, a TMP Audióhoz. Tamás, aki a TMP Audió cég egymaga, nem csak épít, de javít is hifit, ha az kellően bonyolult és értékes és van benne kihívás. Az Audiopaxban volt mind a három, így felkerülhetett a műtőasztalára, majd gyógyulva távozott – hozzám.

Az ismerkedés azzal indult, hogy én vagyok a helikopter, a csávó, aki az autópályán szembe megy a forgalommal. Nekem ugyanis nagyon tetszik a Model Five, azzal az öt bumszli alumínium tekerő gombával, a tetejére helyezett fogantyúival, a vicces betűivel…, de ezzel tényleg egyedül vagyok. Mindenki más szerint ronda. Vagy éppen nagyon ronda. Van aki azt mondta, hogy ha tekergetni akarok ilyen gombokat, akkor vegyek egy szkópot, más csak szimplán elájult a látványától, és kérdezték azt is gyanakodva, hogy biztos a tetejére akarták azokat a fogantyúkat?

Szóval őrült darab, és az őrültség a közelebbi ismeretség során csak fokozódik. A végfokot megírták a carboncopy blogon. A lényeg, hogy két erősítő van összeszerkesztve egy dobozba, úgy, ahogy elektronikát tanult ember biztosan nem csinálná, mert hülyeség, és úgysem működhet. Pedig de. És milyen jól. A brazil Eduardo de Lima komoly kutatásokat folytatott a témában, nem átallotta egy tanulmányában azt kiszámítani, hogy egy single ended erősítő torzíthat akár kevesebbet is, mint egy nem single endend és a végfokot ennek szellemében tervezte meg. És miután az elkészült, kellett hozzá egy előfok is, ami nem tagadhatta meg a szellemiséget.

Ez lett a Model Five. A leírásában az szerepel, hogy ez is két erősítő, és a kezelőszervekkel variálhatjuk, hogy melyik hangja domináljon, de ez igazán csak fél igazság. Az elv ismerős volt neke, az autóhifiből, és ott remekül működött, hogy a végfok bemeneti érzékenységének az állításával lehetett az egész rendszer hangjában az erősítő vagy a fejegység hangját kiemelni, elnyomni. A Model Five is valami ilyet csinál. Van benne egy FET-es erősítő, aminek az erősítését a középső Volume gombbal szabályozhatunk. Ettől balra van két Gain gomb, ami egyszerre balance szabályzó, és a dobozban két potmétert csavargathatunk vele, amivel az előfok saját erősítőjét foghatjuk vissza, hogy az előtte álló forrás hangját halljuk inkább. Vagy valami ilyesmi. Eddig tulajdonképpen logikus, bár a három hangerőszabályzó, ami tulajdonképpen egy hangtónusmixer is egyben (tényleg, van ilyen magyar szó?) azért meg tudja zavarni az embert. Van még két tekerentyű, az egyik azt választja ki, hogy melyik bemenet szól, a másik azt, hogy mi menjen a magnó kimenetre. Mert az is van. Sőt akad egy Direct feliratú bemenet is, ami egy előfokon ugyancsak szokatlan, pláne, hogy erre nem is lehet kapcsolni az előlapról. Hátul még találunk egy high/low gain kapcsolót, két vonali, meg egy magnó kimenetet, ami akkora jelet kap, hogy két hangszórót is el lehetne róla hajtani.

És itt még csak a furcsaságok felénél járunk. Az előfok ugyanis külön tápegységet kapott, amit ellentétben a csinos szolíd fémdobozba épített tulajdonképpeni előfokkal, egy kettő fillérbe kerülő műanyag házba szerelték. Ezen azért felszalad az ember szemöldöke, ismerve az Audiopax árát, de nem spórolásról van szó, hanem szigorúan műszaki okokról, ugyanis át kell engednie a rádiófrekvenciákat. Igen, jól tetszett olvasni, miközben a hifi világ RF frekiket csillapít, meg zár Faraday kalitkába, és minden rosszulszólás okát ezekben keresi éppen, az Audiopaxnál ezt másképp gondolták. Ebben tették ugyanis a távirányító vevőjét, ami nem infra kapcsolattal, hanem igen, kitalálták, rádiójelekkel adja ki a parancsokat. Azt a hármat. Tud hangerőt növelni, csökkenteni, meg némítani. Na jó, nem csak némítani, hanem azt feloldani is, szóval legyen négy. Ehhez egy második kábel megy a tápból az erősítőbe, ahol mindenféle relék vannak furcsán bekötözve erre a célra. Ja igen, és a távirányító adja meg a rajtengedélyt is az előfoknak. Az első bekacsoláskor ugyanis némít egy relé, és amíg meg nem nyomjuk a hangerő fel gombot a távírányítón, egy mukk nem hagyja el a Model Five-ot. Csodálatos ötlet, mert igazán kínosan tudja magát érezni az ember, ha nem tud róla, a halántékon csorgó hideg verejtéket sose feledi, miután mindent összekábelezett, de mégsem szól az átok masina, mindent kétszer ellenőriz, dug és újra dug…

A kérdés persze mindig az, hogy érdemes-e ennyi furcsaságot elfogadni az embernek, megszokni a nem mindennapi látványt, jól szól-e a cucc. Haha, milyen kérdés. És ugyan melyik állásra gondolt a kedves kérdező? Low gain, letekert potikkal, feltekert Voluméval? Vagy High gain, minden visszavéve? Vagy úgy középállásban minden? Naugye. Amúgy meg majdnem mindegy. Minden állásban jót tud tenni a zenének az Audiopax előfok. Én végfoknak leginkább egy magyar prototípusizét használtam, forrásnak digitálist meg analógot vegyesen, és és miközben egyszerre járódott be streamer, végfok, kábel és maga a Model Five egy remek zenei utazásban volt részem. Az ugyanis ritka, hogy egy rendszer, ami állandóan másképp szól, és ha éppen nem, akkor van négy tekerentyű, meg egy kapcsoló, hogy másképp szóljon, végig jó, egységes és élvezetes. A Model Five egészen kiemelte a zenészeket a hangdobozokból, jól megnyújtotta a sávszéleket és aztán szabad kezet adott. Lehetett belsőségesre tekerni, hogy éjjel és halkan is jó legyen. Lehetett impozánsra tekerni, hogy két perc alatt elámítson. Aztán végül nem akartam már semmit sehova tekergetni, csak a hangerőt, meg váltogattam a hallgatnivalót. Nem találtam olyan zenét, és nem találtam olyan napszakot, kedvet és pulzusszámot és amit ne esett volna jó meghallgatni valamit az Audiopaxxal.

És ez sajnos kínos. Kínos, mert egyet kell értenem pár hifis újságíróval, akik, mint tudjuk a hifis fórumok világából, mind botfülűek és korrupt, pénzéhes senkiházik, akik szerint ez az cucc nagyon jó. És állnom kell a látogatók fura pillantásait, hogy mit keres ez a rettenet a hifi állványon. És aggódhatok, mikor viszi el a jogos tulajdonát, hogy megtapasztalja, mi rejtőzött a fiókjában éveken át, végtelenül összekuszált táprendszerrel és akkor mi lesz az én, most olyan jól belakott hifivilágommal. Pápá brazil kaméleon, hol vagy, te nekem való japán puma, angol mamba vagy épp magyar unikornis?