Big Red One

Szóval van nekem ez az évtizedek óta húzódó agylövésem, az autóhifis hangszórók otthoni dobozba, és most új fejlemények vannak, az előzmény meg itt a linken. A karmikus útmutatás ugyanis erősen arrafelé vitt, hogy megszólaljon.

A dolog valahogy úgy kezdődött, hogy az elmúlt hónapokban sokféle doboz járt nálam. Például egy Impulse Lali. Igen, az, aminek az elszúrt dobozmásolata adta az alapot az én megaprojektemhez. Élőben kiderült, hogy tényleg semmi közük egymáshoz. Az Impulse ugyanis egy fém dobozban lakik, a fa csak dekoráció rajta, a reflexnyílása sem úgy van kialakítva, mint az ihletet adó rajzon. És nagyon ügyes kis doboz, de kívánja maga elé a csöves, lehetőleg triódás, kimenőtrafós erősítőt. Igazából muzsikált a Heed erősítővel is, a TMP Anttal is, de ezekkel ritkán csúszott be a most elvarázsollak tartományba. Meg a Focal magasa membránszélcserére szorult, így elment debrecenbe nagyjavításra.

Debrecenből aztán érkezett hozzám egy nagy Fostex egyutas tölcséres doboz. Ez. Egy időben nagy divatja volt a japán márka szélessávúinak, igaz, akkoriban a kicsi, tíz centi körüli darabokat építette be rengeteg ember ceruzavékony fa alkotmányokba. Egyiket sem szerettem. Volt egy vékony sávjuk, ahol szóltak, a többi meg maga volt a súlyos hiányérzet. Ez a nagy tányér viszont kellő lendülettel, igen vérbően zenélt – de maga a doboz gyakran útját állta. Ez nem csoda, mert az éppen ez volt a sufniban alapanyagból készült, próbának, és annak parádés. Csak nagy. A feleségem, aki angyali türelemmel szokta követni a különböző hifi tárgyak megjelenését a lakásban, többször is rámutatott a kisszekrény méretű dobozokra – és ezek mikor mennek majd el? Elmentek, de igen mély nyomot hagytak bennem a tölcséres egyutasozás jóságáról, pont úgy mint Audiolife Attilában.

Egy nap a fenti kérdő mondat egy kicsit kiegészült, valahogy így: és ha elmennek, egyszer már befejezhetnéd azokat a nagy piros izéket – azok a dobozok legalább tetszenek.

Hát persze hogy nekifogtam a családibéke hangdoboz kigondolásának. A hangszórók megvoltak, pipa. Sikerült rendelnem pont a kivágásba való méretű hangszórócstlakozó táblát, még egy pipa. Az aktív keresztváltást egy időre elengedtem, marad a passzív. Na de honnan lesz nekem ilyenem? Legalább egy induló valami, ami nem teszi tönkre egyik hangszórót sem, és valahogy elzenélget, hogy majd lehessen alakítani? Az egyik kiinduló pont a magas hangszóró adatlapján levő ajánlás volt, miszerint 3000 Hz felett 6 dB-vel első rendűen el lehet engedni, sőt még a Zobel körre is van ajánlás. És meg lehet venni a hozzá való univerzális keresztváltót, de azt alaposan megnézve nagyon univerzálisnak tűnt.

Inkább elkezdtem a mélyközép felől a kutatást, és tök hamar rá is találtam erre, a hozzá kitalált keresztváltóra.

Mundorf kondik, biztató kinézet, itt van a szomszédban Dunaszerdahelyen, rendelek egyet. Nos a postázásnál kiderült, hogy ide nem szállítanak, így megkértem Audiolife Attilát, hogy segítsen már. Megpróbált. Sajnos ez a dolog már rég elfogyott, helyette ajánlottak, egy nekem kábé semmire sem jó Morelt. Hm.

Végül írtam Manuelnek, aki Németországban viszi az u-Dimension, Excursion stb. termékvonalakat, és szereztem tőle egy nem annyira szexi, de praktikus keresztváltót, ami egy olyan szetthez van, amiben az én mélyközepem is szerepel. Ez a része illik a hangszórómhoz, jelentsen ez bármit is egy olyan radikálisan váltózó környezetnél, mint ami majd várhatja egy autóban, a magas meg nem annyira más a szettben, mint az enyém, hogy használhatatlan lenne. És nem volt drága és gyorsan itt is volt.

Innen már csak össze kell csavarozni, és kész is a rettenet, de nem olyan egyszerű ez. Szerettem volna átmenő metrikus csavarokkal, a végükön anyákkal rögzíteni a hangszórókat, be is szerezem a hozzávalókat – de nem ment. Már az sem egyszerű feladat, hogy az egy 9-es MDF és a két 18-as rétegelt lemezt, vagy mi a fenét átfúrja az ember ilyen hosszan és egyenesen, nem túl messzire a hangszóró kivágás peremétől. Ennél is nehezebbnek, lehetetlennek bizonyult viszont mind a hat rögzítőanya felcsavarása. 4 még csak-csak ment, de kettő gyakorlatilag elérhetetlen helyre esett.

Maradt a fába magának menetet vágó csavar. A magas ugye a saját kis házában lakik, azt csak be kellett tolni a kis fakuckójába. Ez azért nagyon rossz, mert marha messze került a mélyközéptől, és azért nagyon jó, mert ide-oda lehet forgatni, rakni a doboz tetején, így közelíteni a membránok akusztikai síkját. Már néztem Forster fúrót, hogy majd, ha minden összeáll, akkor bemélyítem az előlapba, de hát a minden összeálltól még nagyon messze vagyok.

Eljött a csavarozás napja. Nagyon gondosan csináltam mindent, ötször átgondoltam, hogy melyik kábel milyen hosszú legyen, így a mélyközepet persze hogy rövidre vágtam nagyjából 4 centivel. Ezért nem kerülhetett fel a keresztváltó a doboz tetejére. Mentő ötletként a hangszórócsatlakozót tartó egyeik csavar tartja másodállásban, és egy kicsit a levegőben. Amilyen hülyén néz ki, annyira praktikus.

Némi blankolás és csavarozás után elkészült a mű, a Big Red One, a Nagyvörös izé. Most azt lenne az elvárt dramaturgiai fordulat, hogy megszólalt és hűazannya, de nem. Csak úgy szólocskált. Én ennek nagyon örültem, mert ezek szerint minden drótot jó helyre és jól rögzítettem, járódjon csak a kicsike, mindenféle ismeretterjesztő Youtube videókon. Aztán megszólalt az első mély hang és hűazannya.

Most van egy nagy hangdobozom, ami remekül mutatja, mire képes egy jó 16-os mélyközép, ha rendes, szilárd dobozba tesszük. Meg azt is megmutatja, ha valami jó felvétel, vagy nem, elég könyörtelenül. Volt szerencsém mostanában néhány igazán jó stúdiómonitor közelében lenni, amik hasonlóan, vagy még kevésbé megbocsátóak voltak. Én pedig azóta azon gondolkozom, hogy jó-e ez nekem, nem kéne inkább egy kicsit himihumibb, de minden zenét szerető dobozt csinálni a Big Red One-ból?