Hifis kalandok

Címke: hangdoboz

A nagy testvér – Parabox Tempesta

A nagy testvér – Parabox Tempesta

Helló, A doboz adatai: 92dB/W, 4 Ohm, 120 W, Hangváltó 12dB/oktáv (másod rendű) a váltások 350 Hz és 4500 Hz. A mély rész 60 liter, a közép 4 liter. A közép kamrája háromszög alakú, hogy ne legyen álló hullám. Audioquest belső kábelezés.  Nívós hangváltó alkatré- szek, […]

Rétegmodell – Heed Enigma 5 hangdoboz

Rétegmodell – Heed Enigma 5 hangdoboz

Amíg ezt a posztot írtam, egy jó jelzőt, egy címet kerestem a fejemben az Enigmának. Underground csemegének nem lehet hívni, hiszen évek, évtizedek óta  a piacon van. Úttörő sem lehet, hiszen vannak legalábbis inspirálói, múzsái. Egyedi különcnek sem titulálhatjuk, hiszen vannak hasonló dobozok, mást ne […]

Mütyürt bírod? – Sparkler Audio

Mütyürt bírod? – Sparkler Audio

“Azon hifisták közé tartozom, akik nemcsak magát a zenét és annak hallgatását élvezik, de maguknak a készülékeknek a birtoklása és azok beszerzése is örömmel tölt el. A 47Laboratory márka már nagyon régen érdekelt. Követve az eseményeket figyeltem fel a 47Treasure-re mint a 47Laboratory készülékek KIT változatára. Amire meglett az elhatározás (és a kellő anyagi háttér), addigra megszűntek a készülékek, vagyis nem teljesen… Új köntösben, kívül-belül átalakulva megszületett a Sparkler Audio. Egyszer már lekéstem róla, ezért újból felvettem a kapcsolatot Mr.Tsukaharával, és hamar megtaláltuk a közös hangot. Egyszerűen vágytam arra, hogy Sparkler Audio terméket birtokoljak. Van abban valami, ha valaminek a kezdetén ott vagy, még ha szakmailag és technikailag semmi közöd is az egészhez. Birtokolni olyat, ami még szinte senkinek sincs.

Picit ismerve a mára már jogosan világhírű 47Laboratory márkát a vásárlás nem volt teljesen zsákbamacska. Örülök, hogy az elsők között lehetek, akik egy komplett Sparkler Audio láncot tudhatnak magukénak.”

Ezt a levelet Pétertől, a Sparkler Audio hazai forgalmazójától kaptam, amikor arra kértem, írja meg, miért fogott bele egy ennyire underground márka képviseletébe. Az már korábban kiderült, hogy sok a közös vonásunk, például hasonló formájú a szemüvegünk, és ő is szeret törökülésben kuporogva csábos hificuccokat rejtő kartonokat bontogatni, de a fentieket akár én is írhattam volna. Igen, a lekésés a 47Treasure-ról, a kalapácslakkal festett, részleteiben néha esendő, de egészében mégis végletekig átgondolt és különös esztétikájú dolgokról nálam is megvolt. Meg az utód-Sparkler kívánása. De Péter beelőzött, így került hozzám az ő lánca, ami egyfelől jó, mert én biztos, hogy nem erre a kombóra szavaztam volna, másfelől rossz, mert ez a CD-játszó-erősítő kombó csak egymással használható.

A Sparkler, vagyis Tshukahara san nagy ötlete ugyanis az, hogy a CD-játszója DA-konverteréről jövő árammal hajtja meg az erősítő első fokozatát, kihagyva pár áramköri elemet. Ettől állítólag jobb lesz a hang, viszont nem lesz szabványos, bármilyen más hifiláncba illeszkedő a CD-játszó meg az erősítő. Persze rendelésre csinál olyat is Tshukahara san, meg olyan kis dobozkát, ami biztosítja az átjárást a kétféle rendszer között, meg lesz olyan phonója, ami illeszkedik az erősítőjéhez, csak győzzük fejben tartani, mi mivel párosítható. Na jó, nem, minden Spakler elektronika alján ott a matrica, hogy éppen current vagy voltage módban működik.

Az árammal hajtásról pedig itt lehet egy kicsit részletesebben olvasni, ami a dolog technikai részéhez tényleg értő barátaimat egyáltalán nem győzte meg. Ezt mondjuk nem csodálom, mert a japán nyelvű oldalon ugyan ez sokkal részletesebben és sokrétűbben van leírva, kiegészítve pár gondolattal a nyomtatott áramköri lapokról egy kis tranzisztor-mennybemenesztéssel. Hát igen, mintha a fordításnál elveszett volna valami.

Szóval ott állt az asztalomon egy komplett Sparkler rendszer, az 507i CD játszó, az 505i erősítő meg hozzá a 301 hangdobozka. És eleinte csak néztem. Aztán eszembe jutott ez a kép, amit a Toyota Klub facebookos oldalán láttam.

A fotón egy tokiói autósbolt látható olyan motorolajokkal, amik csúnyán kilógnak a szabványból. Mondhatni nem jók, olyan számok vannak rajtuk, amilyenek nem lehetnének, de valahogy egy 500 lóerősre hergelt Lancer motorjába nincs jobb. És hogy miért készültek el, amikor versenyolajból is van ezerféle? Mert megvolt a technikai lehetőség, és mert a HKS-nél úgy gondolták, ők tudnak jobbat a jónál. A specialisták gyakran gondolják így. És Japán az az ország, ahol piacra kerülhet, ahol az átlagos és a különleges annyira közel lehet egymáshoz, mint talán sehol máshol. Például egy autósbolt polcain.

Kazutosi Tsukahara, vagyis maga a Sparkler Audio pedig specialista. Mütyürspecialista. Mi az a mütyür? Nekem egy tárgy, aminek a megszületését nem a marketingosztály, hanem a belső késztetés indította el, és amit ízlés és humánum formált végül tárggyá. Mondjuk hifivé. Mostanában több ilyen szerkezetbe is belefutottam, és valahogy mind mind kisebb, mint az átlag. Olyan mütyürök. Ilyen nekem a TMP Ant, a 72 Audio, ilyen a 47 Labs, és persze a Sparkler. Rögtön látszik, hogy nem nagyipari termékek. Van bennük egy kis csináld magad érzés, látszik, hogy az alkotójuk tudta, hogy nem drága gépsorokon dobozolódnak majd a mütyürjeik, és nem dizájnercsapatok gyúrják Red Dot díjassá. Persze van akit ez bosszant, a Facebook-oldalra kitett Sparkler CD-játszó képemre jött is a komment, hogy néz már ki a 10 pennis kínai infraérzékelő, ami csak úgy kikandikál az előlapon… Tényleg el szokták dugni a kijelző mögé, de miért kell mindig a megszokottat követni? Szebb lenne vele? Jobb? Okosabb?

Téged zavar a pucéran maradt infraérzékelő?

 

Nekem bejöttek a részletek. A CD-játszó például viccesenkét dobozos. Tsukahara san nem a D/A-t tette külön dobozba, ahogy megszokott, hanem a tápegységet, amin ha a bal oldali kapcsolót felkattintod, akkor pirosan fog világítani felette a led, és a futóműrész lesz üzemkész; ha a jobb oldalit is, akkor pedig a beépített D/A átalakító. A kezelőszervek – na jó, az előlapból kikandikáló mikrokapcsolók – mirevalóságát egy plexilap alá szorított papírlapról tudjuk meg.

 

Kezelőszervek Sparkler módra

Az erősítő hasonlóan vicces jószág. Két bármitiscsináló izé van rajta. Az előlapon balra egy kis nyomókapcsoló, ránézésre szúrós, de az ujjunk azt mondja, hogy puhán járós. Meg középen egy plexihasáb, azt kell forgatni a hangerőállításhoz. Amint bekapcsoljuk az erősítőt, fehér ledek kezdenek világítani a tetőlap alatt, kedves derengéssel látva el a szobát.

 

A bekapcsolás előtt azért volt bennem frász. A Shigaraki láncomat szerettem, de az nem volt tisztán érzelmi kötődés, időnként a tudatomnak elő kellett jönnie, és szólnia, hogy ez jó. Pontosabban a CD-játszó-D/A kombót feltétel nélkül kedveltem. Az erősítő néha olyan volt, mint egy zenei szadomazó parti, a kicsontozott, díszítések nélküli előadással, szigorú kérlelhetetlenséggel. Igen, végül is azt adta, amit a technika ígért, a létező legkevesebb alkatrész szóljon csak így, korbácsos dominaként. A Sparkler áramkörei viszont nem minimalisták. Azért pufferkondierdőket ne keressünk bennük, de az látszik, hogy Tshukahara sant nem zavarja, hogy helyenként akár harminc centi drótot is elhasznál, és nincs minden alkatrész egy áramköri lapon, lábtól lábig szerelve, az erősítést pedig okos IC helyett hagyományos tranzisztorokra bízza. Egy időben rengeteg Gainclone erősítőt kellett hallgatnom, és mind pocsék volt, gyakorlatilag teljesen más világban mozogtak, mint az én Shigarakim, pedig sokkal bonyolultabb táp, csicsásabb-ügyesebb alkatrészek voltak bennük. Csak a lényeg, az alkotó elképzelése a zenéről, az hiányzott, az sorolta őket az unalmas középszerbe.

A tető alatt az ellenálláslétrás hangerőszabályzó és a tápegység látszik, az erősítő többi része a hűtőborda alatt lakik

A Sparkler 505-507 kombó viszont nem ilyen. Engem Barisnyikovra emlékeztetett. Hogy a tökömbe tud ilyen magasra ugrani az a csávó? Biztos mágia. Mikor esik le? Soha. Mikor fárad el? Soha. Mikor bénázik? Soha.

 

És itt most nem valami üngyürü-büngyürü kis hangocskáról van szó, finomkodó cizelláltságról. A Sparkler lánc bizony odabasz, ha kell. Tud ordas mód metált zúzni, de közben nem csak azon búslakodsz, hogy mennyivel jobb lenne, ha nem ilyen pocsék lenne a felvétel. De tud finom is lenni. Titokban elmorzsolsz egy könnycseppet, hogy mennyire hifistafület boldogítóan édes már Ruggiero Ricci hegedűje, miközben álmélkodva figyeled, hogy a szépenszóláson kívül ott van a zene veleje is. Sam Paglia összeset megint végighallgattam vele, nem azért, mintha új hangokat fedeztem volna fel, hanem mert új módon tudtam jókedvű lenni tőle.

 

Tízcentis szélessávú aprócska dobozban

Az igazi meglepetést mégsem az elektronikák hozták, hanem a Divának keresztelt hangdobozkák. Tízcentis, szélessávú hangszóró egy ötliteres, háromkilós dobozkában. Olyan cukiság. Még a feleségemnek is tetszett. Jó, hát aprócska, papírfalú japán lakásban biztos jó, csak sokkot ne kapjon az 5×6-os nagyszobától, ahol kikerült a dobozából. Hát nem kapott. Az egyutas rendszerek, ha jók, akkor nagyon együtt van a hangjuk, nem kavar be a keresztváltó, a két-három-több hangszóró közötti akusztikai anomáliák. Viszont hiányérzetet keltenek, mert nincs igazi aljuk, esetleg tetejük vagy dinamikájuk, hangerejük vagy valami. Olyanok, mint az első látogatás egy gourmet étteremben: különleges, izgalmas, csodás új megismerések tárháza, de ha tényleg éhesek vagyunk, inkább egy nagy karéj kenyérrel tunkoljuk ki a lecsót a lábasból. A Diva viszont jól tud lakatni minket akár mindennap zenével, de persze nem mindenfélével. Most jöhetne az a közhely, hogy rockra persze ne, hiszen nem tudja a mélyeket meg az energiát, akusztikus jazzra meg persze, de nem itt van az igazi választóvonal. Még Slayert is felraktam, fél évtizednyi Animát, Dead Can Dance-t, szóval olyan lemezeket, ahol az erős mélyhiány saját maga paródiájába fordítaná azt, amit hallunk. Nem volt gond. A Diva közvetlensége, ahogy hozzám és nekem szólt a zene, felülemelkedett a hiányzó nagyonmélyeken és egészenmagasokon. Ehhez pedig nem is kellett a Sparkler lánc többi része, a TMP Ant is remek partnernek bizonyult. Tinglitangli zenékre, smooth jazzra, remek első lemez után gyorsan kiadott közepecske albumra viszont pocsék. Mi a túró ez, hogy került a lemezeim közé? – kérdeztette velem a Diva.

Hangdobozocskához lábacska illik

Na jó, hát nekem bejön ez a Sparkler lánc, külön-külön és egyben is. Majdnem azt is le merem írni, hogy jó vétel. Letettem a nagyesküt a forgalmazónak, hogy nem írok árakat, mert azok változhatnak az időnként durva jen-euró-forint árfolyammozgások miatt, de ahogy tudom, érezhetően a 47 Lab legolcsóbb, Midnight Blue sorozata alatt marad.

Azt azért tudni kell, hogy a Sparkler lánc olyan, mint egy szembesítés. Amennyiben hifikiállítás után lennénk, pontosan tudnám, milyen kommenteket olvashatnék róla. Mi ez az amatőr munka, még a plexi sem záródik rendesen az oldalához; hogy néz már ki a távirányítója; miért kétforintos kínai a kijelzője; mit akar azzal a 20 wattal; hangos volt, halk volt; mi kerül ezen csilliósok pénzbe, én kihozom harmincezerből; ügyes, de valami rendes kondit-tápot-IC-t tehettek volna bele, hogy rendesen szóljon… szóval a szokásos. Ahhoz, hogy a hallgatója felismerje, mennyire együtt van benne a forma és hang, az alkotó és a keltett reakció, az ösztön és az értelem kapcsolata, ahhoz a legtöbb hifistának bizony meg kell hasonulnia, elengednie az előítéleteit, megcsontosodott berögződéseit. A Sparkler provokatív – és ez jó. Hogy neked is jó? Olvasd el azt is, amit az Audiolife oldalán írtak róla, aztán sóhajts egy nagyot, kérj egy időpontot meghallgatásra a Sparkler honlapján, és megtudod.

 

 

Made in Hungary – TMP Triton erősítő és Kolibri hangdoboz

Made in Hungary – TMP Triton erősítő és Kolibri hangdoboz

Gerillamarketing lenne? A semmiből egyszer csak feltűnik egy hangdobozépítő egy internetes fórumon, aki azt mondja, hogy évtizedes tapasztalatai vannak ezen a téren, mért és fülelt sok száz dobozt, tervezett is vagy egy tucatot a kanadai Totem Acousticnak, de aztán úgy hozta a sors, hogy annak […]

Kőleves – StandArt Jubilee

Kőleves – StandArt Jubilee

  Annyira egyszerűen indult. Egyszer volt, hol nem volt, volt a StandArt nevű, ügyes, okos mindenevő állódoboz. Szerették a hifisták, szerette a sajtó. Mérve is jó volt, hallgatva is jó volt, nem is került nagyon sokba. Aztán változtak az idők, ma már a hangszórókat gyártó […]

Dobozolás – u-Dimension DIY hangdoboz

Dobozolás – u-Dimension DIY hangdoboz

Néha vannak megvilágosodáshoz közeli pillanatai az embernek. Vagy egy hete hirtelen az villant át az agyamon, hogy a hifistát a mezei zenét hallgatni szeretőtől az különbözteti meg igazán, hogy imádja szivatni magát. Persze ahogy a Zen történetekben oly gyakran olvashatjuk, ehhez is kellett valamilyen löket, ami jelen esetünkben 45 kilónyi frissen fényezett fa volt, amit a szerszámos polc és a mosógép melletti lehetetlenül kicsi résen manővereztem át éppen.

Igen, megint valami buherálás következik, de ezúttal van rá mentségem. Ez a történet olyan régi, hogy a vlág egyik legerősebb mozgatóereje viszi előre – a nosztalgia. Ezer évvel ezelőtt én ugye összefutottam az u-Dimension Jr. hangszórókkal, itt egy rövid esetleírás róla,  a lényeg az, hogy szerintem egy természeti tünemény a 16 és 13 centis mélyközép hangszórója, és amióta ismerem, azóta szeretnék egy rendes otthoni dobozt belőle. Igazán nem is tudom, miért nincs? Amikor úgymond felfedeztem, jó alaposan tele is kiabáltam velük az ismeretségi körömet, és szerencsére olyanok, akik értenek hozzá, neki is láttak a fejlesztésnek, kis sorozat készült is belőle. Itt egy képgaléria csodás fejlesztési fázisokkal, celeb státuszú érdeklődővel és kriminálisan drága kábelekkel. A részletek a képaláírásokban:

 

A legegyszerűbb lenne, ha felkutatnék egy ilyet, hazahoznám, azt csókolom, de hát én hifista vagyok, lásd fenn. Szóval időnként, évente egyszer-kétszer mondogattam Gyuri barátomnak, aki körül forgott ennek az u-Dimension őrületnek a műszaki része, hogy kéne nekem egy doboz, de ő mindig nyugtatgatott, hogy még ne, mert még nincs hozzá jó keresztváltó, aztán hogy van már hozzá jó váltó, de megtekeri inkább vastagabb drótból a tekercsét, aztán hogy várjak még, készül jobb doboz, aztán már nem is tudom mi volt. Ja igen, azt mondta, hogy ne akarjak már Juniort, mert jó az, de a nagy tesója azért sokkal-sokkal. Mondjuk erről voltak elképzeléseim, autóban tényleg hűdehűha hangjuk volt, de hát nem ez volt a szerelmem.

Aztán egyszer csak elhangzott a kulcsmondat, jó egy évtizeddel az első hűha után: Van hozzá egy kész dobozom, vidd el, mert csak útban van a pincében. Hát lehet ennek a szép kérésnek ellenállni? Igazából lehetne. Van egy hangszóró, ami pillanatok alatt levett a lábamról, mindent megmozgattam, hogy jól bedobozolódjon, még Miskolcra is lecipeltem Vass Andrási Gyuri bácsihoz az egyik fázisban, hogy kiderüljön, hogy szól a leendő Kloendómmal, ahol is csak hümmögtünk meg mümmögtünk, hogy ez azért jobb mint az ott rezidens AN, aztán most meg valami egész máshoz való faalkotmányt hozok el? Jó, nem egész más, csak a nagytesóhoz valót, de sose hallottam otthon szólni, a doboz is kicsit más, a magas egész más, keresztváltó nincs is hozzá, mi lesz ebből? Tényleg, de egészen komolyan tétováztam vagy négy másodpercet, de aztán csak ennyit mondtam: jó, viszem. Szerinted le lehet fényezni valami olyanra, mint a Zu-m volt?

Valami Mazda piros
Valami Mazda piros

Le lehetett. A Druidom ugyan valamilyen Chrysler árnyalatot kapott annó, ez pedig egészen nagyon kicsit csillogós Mazda pirosas-bordós, majdnem Soul Red. És nagyon, pokolian nehéz. A Glastonburym sem volt kispályás versenyző, ahhoz képest a Zu Druid egy filigrán hifi produktum, a Heed doboz meg csöppség. Az u-Dimension doboz viszont tömény DIY őrület. Nagyon vastag fal, őrült súly, és drága hangszórókészlet. Drága, mert az u-Dimension Pro XM6 vagy 250 euró újonan, a Proaudio Aria TW 32 magasak meg majdnem 200.

 

Most az kell, hogy elmúljon a fényezés büdössége, aztán lehet is becsavarozni a hangszórókat a dobozba. Pontosabban a mélyközepet be, a magasat meg egy keressük meg a legjobb helyét ideiglenes kis dobozba, de már az is készül. A kábelezéssel nem lesz gond, van itthon ismert titkos tipp drótom, meg csak magamnak megtartott titkos tippem is, valamelyik csak jó lesz. Keresztváltó, na az még csak a tervekben. Van nekem ugyanis egy u-Dimension autóhifis erősítőm, amiben van egy aktív keresztváltó. A gm Audio méltán híres, csöves aktív elektronikájának a prototípusa, csak IC-ből. Első körben nagyon jó lesz, csak valami táp kéne az autós végfokhoz, de elvileg már az is csak egy karnyújtásnyira van. Szerencsére. Mert ez nem egyszerű történet, amíg otthon ugye a falból jön a 230 volt, az autóban nagy nehezen elvezetve 12-13. Abból pedig csak úgy lehet kiszedni a wattokat, ha az Amperekre gyúrunk. Szóval muszáj egy combos, ipari táp. Ami vagy 25 kiló. Már várom, mi fog eszembe jutni, ha a helyére emelem…

Mennyi az annyi, avagy decibelek a porondon

Mennyi az annyi, avagy decibelek a porondon

Nem tudom, ki találta ki, miszerint egy csöves watt ér annyit mint, mint egy tranzisztoros, ha meg triódás SE wattot rakjuk a mérleg egyik serpenyőjébe, akkor vagy négy tranzisztorosnyit kell a túloldalra dobni, hogy egálban legyenek. Persze nem mérve, hanem fülre. Marhaság, hiszen a watt […]

Más állapot -Zsolt Audió Mikulás Party képekben

Más állapot -Zsolt Audió Mikulás Party képekben

A falak maradtak. Azt hiszem. Mármint a külsők. Talán. Más nem nagyon. A Zsolt Audió, a Heed gyár bemutató és elárusító részlege ugyanis teljesen megújult. A plafon sötét bézs, alatta egy barna sáv, a fal nagy része pedig a legvilágosabb árnyalat a három közül. Új […]

15. AV Trend & Hi-Fi Show – képekben

15. AV Trend & Hi-Fi Show – képekben

Szerintem még sose volt Magyarországon olyan hifi kiállítás, ahol két NAD 5120 Rút Kiskacsa is lett volna, az egyik ráadásul egy Akai-Videoton torony tetején… Amúgy milyen volt? Azt hiszem én már túl öreg és szarkasztikus vagyok ahhoz hogy egy ilyen eseményen valamiért igazán lelkesedni tudjak. Vagy csak régen nem mutattak semmi lelkesíteni valót? Az átlagszínvonal magas volt, az tuti. Az, hogy az egyes szobákban az ottjártamkor valami éppen kicsit jobban vagy rosszabbul szólt, az természetes. Ki tudná nálam jobban, hogy a kiállítások gonosz szelleme ilyen. Azért örültem, mert az Audio Technika nem csak fejhallgatókat hozott el, hanem büszkén demózta egy kétkarú lemezjátszóval az MC és az MM hangszedők közötti difit. Volt jó kávé. Lemezek több helyen. Kilátás, de pazar. Az AN bemutatta megint, hogy az árlista aljáról válogatva is tudja, amit tud. A Human Audio, hogy bármikor zavarba tud hozni a teljes láncuk hangja. A TAD, hogy a nagy szoba semmire sem biztosíték. Meg ilyenek.

De igazán úgy éreztem, hogy mindenki biztonsági játékot játszik. Talán ettől lehett, hogy a NAD lemezjátszóval kezddő olcsó-egyszerű lánc nem volt messzebb, csak egy-két lépésnyire a show legdágább, Martin Loganekben végződő láncától. Persze, ha a nüanszokat nézzük, akkor nem, de ha ha az akkor és éppen ott élvezeti faktort…

 

 

 

 

Karmacsere – Anthony Gallo Reference 3

Karmacsere – Anthony Gallo Reference 3

Ha van fancsali nézésben világrekord, akkor a közelében voltunk. Ha van hangzás, ami a hifi tökéletes paródiáját nyújtja, akkor megtaláltuk. Egymástól teljesen független szólamok és frekvenciasávok vájták egymásba a könyöküket, és próbálták a többit a háttérbe szorítani, és így betölteni a szobát alig-alig összefüggő hangfoszlányokkal. […]

Zu Modern – avagy a zeneszekrény visszatér

Zu Modern – avagy a zeneszekrény visszatér

Nagyobb összegben, akár tíz forintban is mernék rá fogadni, hogy a zeneszekrények visszatérnek a hifibe. De mi az a zeneszekrény? Egy szép bútordarab, amibe be van építve a komplett hifi rendszer.   Az az igazság, hogy az 1900-as évek elején-közepén a pár wattos csöves erősítők […]

Az élcsapat – személyes Avantgarde Acoustic-történet

Az élcsapat – személyes Avantgarde Acoustic-történet

1995, Ráday utca, az egykori Merlin Audio bemutatóterme. Velem szemben sose látott fura hangszóró. Oldalt oszlopok, amikről tölcsérek ásítanak rám, alatta meg egy nagy láda, amiben egymás felé forgatott mélyhangszórók dübörögnek. Már a második napja hurcolásszuk ezt a szerkezetet. Állítólag jó, legalábbis P.Q., az angol Audio Note főnöke ezt mondta, és ezért keveredtek ide, a Budapest High End Show-ra a gyártói, a frissen alakult német Avantgarde Acoustic emberei. De csak a küzdelem van vele. A Hyatt szállóban kutya rosszul szólt, ezért került ide most a Merlinbe, hogy itt kísérletezzünk vele, de tök reménytelen a dolog. István sóhajt egy nagyot, azt mondja, hogy hagyjuk a lemezjátszót, kössük be elé inkább a CD-t meg valami tranzisztorosat. Valami Pink Floyd kerül elő, egy drót viszont kicsúszik az erősítőből, de így István kicsit meggyötörve kijelentheti: popzenén, monóban, CD-ről nem is olyan rossz ez az Avantgarde tölcséres.

Az első Avantgarde, amivel nem sikerült megbarátkozni
Az első Avantgarde, amivel nem sikerült megbarátkozni

Évekkel később, már a Liszt Ferenc térre költözött Merlin Audióban ugyanő az, aki az Avantgarde tölcsérest helyére teszi nekem három mondatban. “A nagy E doboz vagy nyolcmillióba kerül, az Avanatgarde Duo meg kettő és fél. Persze nem egyforma a kettő, de a tölcséres azért nagyon közel tud hozzá kerülni. Ja, és a németek nem is hozzám szállítják ki, hanem rögtön a vevőhöz!”

A második találkozás már sokkal jobban sikerült a BHES-en
A második találkozás már sokkal jobban sikerült a BHES-en

Persze ebben az időben elég sok minden történt, hogy ekkorát fordult a világ az AA körül. Azt egy kicsit durva lenne mondani, hogy megtanultak közben jó hangszórót építeni, hiszen közben én már átéltem életem egyik legnagyobb hifis élményét, amikor a tévéhíradó bemondónőjét szólaltatta meg egy Duo egy mindössze másfél wattra korlátozott teljesítményű Kondo Neiro segítségével. Az a jelenlétérzet! Az a realizmus! Az a hülye szöveg, ami mit szólt!

BHES előtt, kicsomagolásra várva
BHES előtt, kicsomagolásra várva

Szóval az AA-k rengeteget fejlődtek az évek folyamán, pedig az alapkoncepció változatlan maradt. Végy egy jó strapabíró és szépen színezhető ipari műanyagot, aminek a végei ne a megszokott exponenciális, hanem inkább szférikus görbülettel görbüljenek. Egy a magasnak, egy a középsávnak, meg még egy a basszusnak. Basszus, ez az utolsó oltári nagyra sikerült, nem mindenhová fér be, akkor csináljunk helyette egy hagyományos hangszórós szubot a kisebb modellekhez. Ez lett az Uno, a Duo és a Trio.

Minimál rendszer Merlin/Avantgarde módra
Minimál rendszer Merlin/Avantgarde módra

A valóságban persze sokat változtak, fejlődtek a meghajtók, a szubdobozban nagyjából minden kicserélődött, a beépített hangszórók, a keresztváltó, az erősítők, sőt még maga a doboz is. Amikor több lehetőség nem maradt, akkor megjelent egy kisebb szubtölcsérrel egybeépített sorozat. Aztán megjelent az igazán szubtölcsér, amiből többet is egymásra lehet pakolni, ha elsöprő élményt akarunk. Két tölcsér kis söprés, hat tölcsér kifúj a szobából. Ja igen, és csinálnak elektronikát is. A Model 5 sem hétköznapi szerkezet, a Model 3 sem, és az XA-ra keresztelt mostani elővégfok sem olyan, amit egy átlagos konstruktőr kigondolna.

Elég néhány watt a koncerthangerőhöz
Elég néhány, szerény kis wattocska a koncerthangerőhöz…
... és mindenki táncra perdül
… és mindenki táncra perdül

Persze akadnak egészen elvetemült tulajdonosok is. Nekik nem elég, amit a németek gyártanak. A szelídebbje csak gumipókkal lógatja a tölcséreket az állványra, amitől érezhetően jobb lesz a hang, a merészebbje mindent átkábelez, keresztváltóz, nem átallja egy kisebb AA tölcséres árát rákölteni a tuningra. Az effajta beavatkozásokat nem nagyon szokták bírni a készülékek, kimúlik belőlük az univerzalitás, kezdenek csak az adott láncban működni, egyféle zenén, pontosan meghatározott feszültség mellett, és a Mars legyen a Jupiter házában, de az AA nem. Ezek úgy szólnak, ahogy a gazda akarja. Gyárilag ugye nem túl nagy teljesítményű tranzisztorosokhoz vannak tervezve, de párwattos csövessel is remekek. Igaz, másképp remekelnek. Erről a nagyközönség is meggyőződhetett az egyik Art’ otelben tartott BHES-en, ahol a Merlin szobában szólt az egyik AA úgy, ahogy annak a Merlin szerint szólnia kellett, lenn a ruhatárban pedig úgy szólt, ahogy az Avanatgarde-fiúk szeretik. A kedves látogatók meg ölre mentek a fórumokon, hogy melyik volt a jobb, ahelyett, hogy azon csodálkoztak volna, hogy tudja mindkettőt ez a hangszóró?

 

Tuning magyar módra, avagy a gumipókokra függesztett tölcsérek, Townshend állványra tett és szubdobozától is megszabadított Avantgarde Duo bizony jobban szól
Tuning magyar módra, avagy a gumipókokra függesztett tölcsérek, Townshend állványra tett és szubdobozától is megszabadított Avantgarde Duo bizony jobban szól

Én az első találkozás óta olyan furán vagyok ezzel a márkával. A kinézete rögtön levett a lábamról. Tényleg avantgárd, tökös és dögös, de mégis van benne légies báj. A legjobb német formatervezői hagyományokat látom bennük, ráadásul generációról generációra egyre jobban néznek ki, ügyesebben épülnek fel és össze, és helytakarékosabbak. Mindezek ellenére sose kívántam, hogy egy ilyen AA tölcséres betelepüljön a szobámba. Túlzásnak éreztem még az Uno helyigényét is, bár egyszer egy kicsi Mezzo elgondolkoztatott, de mégse. Szóval szívfájdalom nélkül asszisztáltam többeknél AA-fel- és beállításban, hazahozatalban Németországból, eladásban Németországba. A rajongásom kimerült abban, hogy néha belelapoztam a réges-régi Avantgarde-katalógusba. Ó, az a papír, az a nyomás, az az elegancia! Na jó, mai szemmel már kicsit ciki a Duóra áhítattal felnéző porcelánkutya a sarokban, de nem szégyellem, hogy akkoriban több névvel és címmel is regisztráltam magam a cég honlapján, hogy többet is küldjenek nekem belőle.

Jó kis kábelezés
Jó kis kábelezés

Az egyik akkori e-mail címem még ma is él, így történhetett, hogy egy reggelen ott figyelt a virtuális postaládámban a levél, ami a legújabb Avantgarde doboz, a Zero 1 megszületéséről értesített. Az első gondolatom az volt, hogy nekem egy ilyen kell, a második az, hogy már megint nagyon beletrafáltak a tutiba a németek. Megalkották azt a rendszert, amit egyaránt imádni tud egy megátalkodott hifista és egy botfülű, de amúgy menő lakberendező. A méter magas, fél méter széles objektumot nem kell kerülgetni, minden szobában elhelyezhető. Mindez úgy, hogy a közép és a magas tartomány továbbra is tölcséres. Érzékeny is a doboz, 104 dB-es, de ezúttal ezzel cseppet sem kell törődnünk, mert a Zero 1 aktív. A szubtartományt valamilyen, 400 wattos, D osztályú erősítőre bízták, annak kell húzni-vonni a harminccentis mélynyomót, de a tölcséres hangszórók különlegesebb erősítőt kaptak. Az XA erősítők védjegyezett kapcsolására épülnek, és darabonként 50 wattot adnak ki magukból. Kapunk még mindent állító, végtelenül kifinomult aktív keresztváltót, beépített D/A konvertert meg egy olyan funkciót, hogy a mesternek beállított doboz wifi útján szépen átküldi a lezenélni valót a szolgadoboznak. Ez mínusz elég sok kábel lehet; öröme a pénztárcának, ha valami jobb madzagban gondolkodunk; öröme a lakberendezőnek, mert mínusz elég sok madzag; és nagy-nagy bánata a porrcicáknak, amik imádnak megülni a kábelek hajlataiban. Na és hogy szól? A 6 moons lengyelje szerint, aki olyan szárazon ír, hogy ahhoz képest az Atacama-sivatag egy buján zöldellő pálmaház, jól – ami ez nem jelent semmit, de tavasszal kiderül…

 

 


%d blogger ezt szereti: