Egy hifis kalandjai a tárgyak világában

Címke: hangdoboz

Rétegmodell – Heed Enigma 5 hangdoboz

Rétegmodell – Heed Enigma 5 hangdoboz

Amíg ezt a posztot írtam, egy jó jelzőt, egy címet kerestem a fejemben az Enigmának. Underground csemegének nem lehet hívni, hiszen évek, évtizedek óta  a piacon van. Úttörő sem lehet, hiszen vannak legalábbis inspirálói, múzsái. Egyedi különcnek sem titulálhatjuk, hiszen vannak hasonló dobozok, mást ne […]

Mütyürt bírod? – Sparkler Audio

Mütyürt bírod? – Sparkler Audio

“Azon hifisták közé tartozom, akik nemcsak magát a zenét és annak hallgatását élvezik, de maguknak a készülékeknek a birtoklása és azok beszerzése is örömmel tölt el. A 47Laboratory márka már nagyon régen érdekelt. Követve az eseményeket figyeltem fel a 47Treasure-re mint a 47Laboratory készülékek KIT […]

Made in Hungary – TMP Triton erősítő és Kolibri hangdoboz

Made in Hungary – TMP Triton erősítő és Kolibri hangdoboz

Gerillamarketing lenne? A semmiből egyszer csak feltűnik egy hangdobozépítő egy internetes fórumon, aki azt mondja, hogy évtizedes tapasztalatai vannak ezen a téren, mért és fülelt sok száz dobozt, tervezett is vagy egy tucatot a kanadai Totem Acousticnak, de aztán úgy hozta a sors, hogy annak a karriernek vége szakadt, ám most Debrecenben belevágna ismét. Rövidesen összeállt egy erősítőtervező emberrel, akinek a készterméke már megmozgatta az underground hifisták pénztárcáját, és ők ketten jó áron valami nagyon jót fognak kínálni. Hát legyen, volt már ilyen a világtörténelemben. Aztán néhány vállalkozó kedvű fórumozó lemegy megfülelni a debreceni bemutatójukat, és tetszett nekik. Hm. És láss csodát, a fórumon felvetődik a lehetősége, hogy megutaztatnák az erősítőt és az aprócska kisdobozt. Pontosabban az érdeklődők adják kézről kézre a portékát, mindössze annyit kérnek a gyártók, hogy írják meg a tapasztalataikat. Mondtam én, hogy gerillamarketing az egész, de ebből már én sem maradhatok ki, hát beálltam a sor végére.

Meglepően kicsi, meglepően kecses a Kolibri

Hifiláncot ilyen könnyen még sosem szállítottam haza. Nevezzük nevén, a TMP Triton erősítő sem egy gigász, de a Kolibri hangfal egy cuki apróság a maga 6 literes belső térfogatával. Egy kézzel meg lehet fogni a tetejét és így ráhelyezni az állványra. A feleségem már tudja, hogy ha nagy nyögések közepette cipelek be valamit a garázsból, és épp nem a heti nagybevásárlás szatyra, akkor valami új hifi jött látogatóba. Ezúttal erősen csodálkozott, hogy nem így történt. Ennyi az egész? – kérdezte kicsit gyankodva, és örömmel nyugtázta az igenlő választ.

Már minden szépen ki volt csomagolva és a megfelelő helyre berakva, amikor elgondolkodtam, hogy na de ebből milyen írás lesz? Van nálam két majdnem késztermék, amik még a gyártóik szerint is változni fognak. Meséljek a kültakarójukról? Minek, ha az csak ezekre a prototípusukra lesz jellemző. A hangjukra? Na de ki tudja, mi minden történik még amíg szériatermék, legalább kisszériás is lesz belőlük? Röviden itt le is zárhatnám, hogy jók voltak, ügyesek voltak, tessék meghallgatni majd őket élőben, én is újrázok velük, ha lesz végleges változat. És pont.

Az a baj, hogy ennél viszont jobbak voltak, többet érdemelnek. Bár a Kolibrit halgattam meg később, most mégis előreveszem a történetben, mert egyszerűbb a helyzete. Alá raktam két ötven kilós falábazatot, elhúztam minden faltól több mint egy méterre, bedugtam a hangszórókábelt az egy szem csatlakozójába, elindítottam az első kezem ügyébe eső CD-t – történetesen a Verve Remixed 1-et -, és mire vége lett és Dorfmeister utolsó basszusfutamai is kimúltak Willie Bobo zenéje alól, nagyjából tudtam mindent erről a dobozról. Aztán persze hallgattam sok más zenével is, de az első benyomások csak megmaradtak. Igazán mély hang például egyszer sem jött ki a Kolibriből, csoda is lett volna, ha ilyen történik a méreteiből adódóan, de de rettentő ügyesen csinált úgy, mintha ilyet is tudna. Alighanem szupertweeteri képességeket vetett be, vagyis a fülem a felharmonikusokból gondolta úgy, hogy ott vannak a mély hangok, csak a testem tudta, hogy itt bizony csalás van. A hangkép még így sem volt könnyűsúlyú, magas felé billenő. Mondhatnám, hogy patikamérlegen adagolták ki a mélyek-magasak egyensúlyát, a térhatást adó fázisviszonyokat, de akkor a kedves olvasó azt gondolhatná, hogy itt valami klinikai sterilitású megszólalásról van szó, pedig dehogy. A Kolibri gyors és könnyed, mint egy Ariel Atom, de méretéhez képest meglepően sok erő és dög is van benne, ha kell. Viszont kisdoboz. Falhoz nagyon közel veszít az egységességéből a hang, megjelennek a rárakodások, beszűkül a térhatás, vagyis igazán ott szól jól, ahol állódoboz. Az nem kérdés, hogy a tervezett 130-140 000 forintos árával igen jó vétel, de én minden előnye ellenére köszönöm, de maradnék valami másnál.

A plexiablak mögött orosz triódák és minőségi kondenzátorok dolgoznak az előerősítő részben

A TMP Triton erősítővel a találkozás szó szerint sokkoló volt. Tudtam, hogy T alakú lesz, a két oldalán vannak a csatalakozók, egymástól jó messze, ami ugyan néhány összekötő kábelnek elérhetetlen távolság, de cserébe bizonyos torzítások csökkenhetnek. A sokkolóan ronda feliratok pedig egy nem forgalmazásra szánt deszkamodelltől megbocsáthatóak, míg a jobb csatorna búgásáért alighanem a fél országot bejáró túra viszontagságai a felelősek. De mindez hagyján: miért gondolkozom első megszólalása óta azon, hogy ezt valahogy meg kellene szereznem és besoroznom a hifijószágaim közé?

Fura alak, különleges hang

Talán mert ha a Kolibri egy Ariel Atom, akkor a TMP Triton egy Lockheed SR 71. Ennyire gyors erősítőt talán még nem is hallottam. Minden könnyed és légies, a tér pontos és tágas. Minden zenész reggel dupla adag kávét ivott és Red Bullt hozzá, emiatt mintha egy kicsit magasra hangolták volna a hangszereiket, de őrült lendülettel játszanak, és a tempó alig fér a kottába. Igazi vigyorgós élmény. A Kolibrivel remek párost alkotott, de amikor a Heed Enigma került mögé, akkor kiderült, hogy a mélyek valahogy lemaradtak, elveszett a testük. Ez részben a tervezői filozófia része, valamilyen kompromisszumot még egy ilyen rafinált hibrid, elöl csövekkel, a teljesítményerősítő részben pedig FET-ekkel dolgozó erősítőnél is meg kell hozni. Itt ez volt a kompromisszum, bár kérdés, hogy amikor hozzám került vándorútja végén, tudásának hány százalékát tudta nyújtani az erősítő prototípus. Mindezeken túl a TMP Tritonnal töltött nem egész egy hét rettentő szórakoztató volt, és már tűkön ülök, hogy végre kipróbálhassam a végleges változatot.

Na jó, gerillamarketingnek ennyi elég is volt, aki többre kíváncsi, az nézze meg a cég szobáját a 2017-es AV Trend & Hifi Show-n, az első emelt 105-ben.

 

 

Kőleves – StandArt Jubilee

Kőleves – StandArt Jubilee

  Annyira egyszerűen indult. Egyszer volt, hol nem volt, volt a StandArt nevű, ügyes, okos mindenevő állódoboz. Szerették a hifisták, szerette a sajtó. Mérve is jó volt, hallgatva is jó volt, nem is került nagyon sokba. Aztán változtak az idők, ma már a hangszórókat gyártó […]

Dobozolás – u-Dimension DIY hangdoboz

Dobozolás – u-Dimension DIY hangdoboz

Néha vannak megvilágosodáshoz közeli pillanatai az embernek. Vagy egy hete hirtelen az villant át az agyamon, hogy a hifistát a mezei zenét hallgatni szeretőtől az különbözteti meg igazán, hogy imádja szivatni magát. Persze ahogy a Zen történetekben oly gyakran olvashatjuk, ehhez is kellett valamilyen löket, […]

Mennyi az annyi, avagy decibelek a porondon

Mennyi az annyi, avagy decibelek a porondon

Nem tudom, ki találta ki, miszerint egy csöves watt ér annyit mint, mint egy tranzisztoros, ha meg triódás SE wattot rakjuk a mérleg egyik serpenyőjébe, akkor vagy négy tranzisztorosnyit kell a túloldalra dobni, hogy egálban legyenek. Persze nem mérve, hanem fülre. Marhaság, hiszen a watt az watt, de azért valami igazság dereng műszaki oldalról is, hiszen a kimenőtrafó, ha jó, szó szerint nagyot lendít egy csöves lendületességén. De hagyjuk a fenébe az egészet, ez nem több mint egy frappáns mondás.

Lótúrót. A történet úgy kezdődött, mint a penicilin felfedézése, tök véletlenül. Tök véletlenül nálam volt a Klonedo eleje és vége is, éppen üzemképesek is voltak, éppen nem volt semmiféle átépítési mániám és kölcsön sem voltak adva. Sőt semmilyen más erősítő nem volt nálam. Hangdobozból is szokatlanul szűkös volt a kínálat, az egy pár Heed Enigmán kívül semmilyen hifi számba vehető eszköz nem tartózkodott elérhető közelségben. Őszintén szólva egy hétig nem is drótoztam össze a hét wattos végfokot meg a 86 dB érzékenységű hangdobozt. Mert minek? Jó, az Obelisk Si sem egy erőgép, na de mégis 35 watt lakozik a kis dobozában, na de az alá jó szívvel nem mennék,  és elég bőszen lehet is tekergetni a hangerőszabályozóját. A Klonedo meg a százakárhány dB-es érzékenységű Zu Druiddal sem volt egy túl hangos üvöltőgép. Jó, az 12 ohmos impedanciájú, amit nem lehet ideálisan csatolni a végfok trafójának 8 meg 4 ohmos kimenetéhez, de akkor is.

De aztán muszáj volt. Jött b_t, mert szépen megkértem, hogy hozza már el egy kicsit a 47 Lab CD játszóját, mert annyi minden változott nálam, amióta utoljára halottam, hogy tényleg olyan jó-e, annyira tetszene, mit legutóbb. Hát annyira, de ez most nem az a történet, hanem hogy az Enigma és a Klonedo, az érzéketlen, rafináltan hajtogatott nyílású doboz, meg az alig teljesítményű triódás végfok, hát együtt nem csak hogy szólnak, hanem jól szólnak. Annyira elég jól, hogy muszáj volt  b_t-t megkérnem, mondja már meg, hogy megsüketültem, vagy ez így tényleg egy jó páros. Nos, bár nem fülorvos, de szerinte nem vagyok süket. Ezek után lelkesen hallgattunk még vagy egy órácskát zenét a 47 Lab-Klonedo-Heed Enigma láncon és hát felettébb kellemes időtöltés volt.

Na de most hogyan tovább? Hogy bízzak ezentúl a decibelekben meg a wattokban? Eddig csak helyeslően bólogattam, ha egy hifis fórumra érkezett újonc beírta, hogy akarok egy 300 wattos hangdobozt, jó lesz-e hozzá ez az erősítő, és az lett a válasz, hogy felejtsd el a wattokat, az érzékenység sokkal fontosabb, abból inkább kiderül, hogy mi elég és mi nem. Na de 86 dB? Papíron ez annyira kevés, mint mákosgubában  a heroin, ide izompacsirta megawattok kellenek, hogy legyen erő meg dinamika.

Hülye wattok. Hülye decibelek.

Más állapot -Zsolt Audió Mikulás Party képekben

Más állapot -Zsolt Audió Mikulás Party képekben

A falak maradtak. Azt hiszem. Mármint a külsők. Talán. Más nem nagyon. A Zsolt Audió, a Heed gyár bemutató és elárusító részlege ugyanis teljesen megújult. A plafon sötét bézs, alatta egy barna sáv, a fal nagy része pedig a legvilágosabb árnyalat a három közül. Új […]

15. AV Trend & Hi-Fi Show – képekben

15. AV Trend & Hi-Fi Show – képekben

Szerintem még sose volt Magyarországon olyan hifi kiállítás, ahol két NAD 5120 Rút Kiskacsa is lett volna, az egyik ráadásul egy Akai-Videoton torony tetején… Amúgy milyen volt? Azt hiszem én már túl öreg és szarkasztikus vagyok ahhoz hogy egy ilyen eseményen valamiért igazán lelkesedni tudjak. […]

Karmacsere – Anthony Gallo Reference 3

Karmacsere – Anthony Gallo Reference 3

Ha van fancsali nézésben világrekord, akkor a közelében voltunk. Ha van hangzás, ami a hifi tökéletes paródiáját nyújtja, akkor megtaláltuk. Egymástól teljesen független szólamok és frekvenciasávok vájták egymásba a könyöküket, és próbálták a többit a háttérbe szorítani, és így betölteni a szobát alig-alig összefüggő hangfoszlányokkal. Hát ez nagyon szar -gondoltam,  de persze jólneveltségem megakadályozta, hogy ezt így, ebben a formában közöljem a nálam vendégeskedő Anthony Gallo Reference 3 hangdoboz tulajával. Csak félve mertem rá nézni, de azt láttam hogy gyötrődik. Igen, szerinte is nagyon pocsékul szólt szeretett jószága.

Pedig igazán semmi oka sem volt rá ennek a szoborszerű szerkezetnek. Budapesti otthonából vele jöttek a Zu kábelek, amikkel zenélni szokott, ez kipipálva. Maga sem egy friss darab, aminek még nagyon járódnia kell, az elé kötött Heed elektronikának a testvérein pedig már nem egyszer zenélt elismerést keltően. Akkor most itt mi van? Megsértődött, hogy vidékre kellett utaznia hozzám, mutogatni a bájait? Vudu átkot küldött rá egy feldühödött kimenőtrafó? Gombás fertőzést kapott hirtelen, vagy csak durván megfázott?

Idegen világban
Idegen világban

Kérsz egy kávét – dobtam be a mentő kérdést, és bár tudta, hogy pocsékat kap, kért egyet a vendégem. A konyhában jobb volt, nem közvetlenül ért minket a hangkáosz. Hát ez így nem az igazi – mondtam én, és a vendégem szomorúan egyetértett. Aztán elfogyott a kávé, visszamentünk a Gallók elé – és csodák csodája, már nem volt annyira pocsék. Mintha kezdett volna bejáródni. Tudom, ilyenkor jön a magyarázat, hogy a fül könnyen idomul, megszokja a nagyon mást,de ez nem az volt. Ez itt egyértelmű bejáródás volt. Na de mi járódott be? A kábel már hosszabb ideje be volt kötve. Az elektronika nem volt kihűlve, csak egy pillanatra kapcsoltuk ki, amikor bekerül a Gallo. A doboz pedig már régesrég túl volt  mechanikai bejáródáson. Akkor mi? Csak nem a karmáknak kellett egymáshoz csiszolódniuk? Egóknak idomulniuk? Tereknek terülniük?

Mindent beszól
Mindent beszól

Nem tudom. De egy jó óra múlva már egészen tűrhetően zenélt a Gallo Reference 3. Olyannyira, hogy a tulaját búcsúztatva már megállapodhattunk abban, hogy ilyen fura bejáratódásos dologgal még nem találkoztunk. Estére pedig nem csak a külseje miatt volt nagyon kívánatos ez a doboz, hanem a hangja miatt is. Egyszerűen beilleszkedett és kezdte a legjobb formáját nyújtani. Az pedig igen jó.

Valami karbon
Valami karbon

Én nem vagyok egy térhatás fetisiszta, aki ismer, az tudja, hogy a legritkább esetben szeretek beülni a sztereó székbe. Teljesen hidegen hagynak a zsebkönyv méretű minimonitorok pengeélességű mesterséges atmoszférái, eszembe sem jutna millimétereket mozgatva belőni a sweet spotot a hangdobozaimmal. Ha a fal mellé kucorodva nem jön belőlük az atmoszféra, akkor mit sem ér számomra. Ebben a műfajban a Glastonbury-m nem volt rossz, a Zu sem ügyetlen, de a Gallo igazi mester.

Valami fém
Valami fém

Ezért nagyrészt az a fura magashangszóró a felelős. A hajlított rács mögött a pulzáló hengerként működő CDT erre lett kitalálva. Gondolom az egész doboz úgy készült, hogy megvolt ez a különös szerzet ami 330 fokban teríti a hangokat és utána körbe lett rakva a többi kiegészítővel. A két mélyközép egy-egy fém csészében alá és fölé került, a mélyhangszórók meg nem a hallgatóra, hanem 90 fokban elforgatva lettek beépítve egy jó nagy fém edénybe. Szerintem őrülten szexi a Gallo Reference 3, igazi műtárgy a szokásos hifi cuccok között. Szerintem lehetne még egy kicsit nagyobb is, derékig ér csak, de én megszállott nagydoboz kedvelő vagyok.

Valami és még valami
Valami és még valami

Szóval a zeneterítés fenomenális, az összes igazán fontos paraméter, a ritmus, a tempó, a tónusok rendben vannak, a mélytartománnyal viszont meg kellett küzdenem. Rakhatjuk úgy is a dobozokat, hogy a két 25 centis mély kifelé, a falak felé szóljon, de ha felcseréljük a dobozokat, akkor nézhetnek egymásra. Nálam így lett volna a legjobb, csak ehhez el kellet húznom a hifis kisasztalka vonala elé, de akkor meg az egyik pont az ajtó közepébe került. Vagyis nálam a Gallo Reference 3 csatát nyert, háborút nem. Nem zavarta el a helyükről a Zu Druidokat. Viszont nagyon is letette a névjegyét, annyira, hogy elmentem meghallgatni még egyszer – egy egész más környezetben.

Valami felfelé
Valami felfelé

Ott aztán nem volt fancsali nézés, nem volt pocsék kávé. A Gallo lazán a fura akusztika fölé kerekedett, bemutatta hogy halkan és hangosan hogy kell zenét teríteni 80 négyzetméter minden kis zugába. Ültem, hallgattam, néha rábólintottam arra a lemezre, amit a házigazda jobb vagy a bal kezében volt, hogy következőnek az szóljon, kértem még egy kávét és egyszerűen jó volt. Nem egész pontosan úgy, ahogy én szeretem, de akkor és ott már tudtam, hogy na és? A zenereprodukciónak vannak olyan alapvető részei, amik ha jól működnek, akkor hiába idegen, amit hallunk, a katarzis, az emocionális bomba robbanása nem marad el. A hifi pedig erre való.

Valami Gallo
Valami Gallo
Zu Modern – avagy a zeneszekrény visszatér

Zu Modern – avagy a zeneszekrény visszatér

Nagyobb összegben, akár tíz forintban is mernék rá fogadni, hogy a zeneszekrények visszatérnek a hifibe. De mi az a zeneszekrény? Egy szép bútordarab, amibe be van építve a komplett hifi rendszer.   Az az igazság, hogy az 1900-as évek elején-közepén a pár wattos csöves erősítők […]

Az élcsapat – személyes Avantgarde Acoustic-történet

Az élcsapat – személyes Avantgarde Acoustic-történet

1995, Ráday utca, az egykori Merlin Audio bemutatóterme. Velem szemben sose látott fura hangszóró. Oldalt oszlopok, amikről tölcsérek ásítanak rám, alatta meg egy nagy láda, amiben egymás felé forgatott mélyhangszórók dübörögnek. Már a második napja hurcolásszuk ezt a szerkezetet. Állítólag jó, legalábbis P.Q., az angol […]

Zu a kopár helyen – avagy Sean Casey tippjei saját tervezésű hangdobozának a beállításhoz

Zu a kopár helyen – avagy Sean Casey tippjei saját tervezésű hangdobozának a beállításhoz

Ócsó lemezjátszó – bár ilyen gyönyörű Luxmanokat lehetne felénk is venni – egyszerű receiver, meg a végén egy pár Zu Soul.


%d blogger ezt szereti: