Hifis kalandok

Legutóbbi bejegyzések

Rétegmodell – Heed Enigma 5 hangdoboz

Rétegmodell – Heed Enigma 5 hangdoboz

Amíg ezt a posztot írtam, egy jó jelzőt, egy címet kerestem a fejemben az Enigmának. Underground csemegének nem lehet hívni, hiszen évek, évtizedek óta  a piacon van. Úttörő sem lehet, hiszen vannak legalábbis inspirálói, múzsái. Egyedi különcnek sem titulálhatjuk, hiszen vannak hasonló dobozok, mást ne […]

Mütyürt bírod? – Sparkler Audio

Mütyürt bírod? – Sparkler Audio

“Azon hifisták közé tartozom, akik nemcsak magát a zenét és annak hallgatását élvezik, de maguknak a készülékeknek a birtoklása és azok beszerzése is örömmel tölt el. A 47Laboratory márka már nagyon régen érdekelt. Követve az eseményeket figyeltem fel a 47Treasure-re mint a 47Laboratory készülékek KIT […]

Minek nevezzelek? – TMP Ant erősítő

Minek nevezzelek? – TMP Ant erősítő

-Mi lesz a következő termék?

-Egy fejhallgató erősítő. Az Ant. Persze az is csöves hibrid. Olyan 150 000 körül lesz az ára.

-És szerinted lesz erre kereslet?

-Hát rendes erősítőnek is jó. Kicsi erősítőnek. Olyan 9 wattos.

Ezt most komoly? Tamás a frissen indult TMP manufaktúra egyelőre egyszemélyes gyártási-fejlesztési-összeszerelési-mindentintézési részlege csinált egy ügyes asztali erősítőt, el is adott belőle pár darabot, rendben van. Lett körülötte némi hírverés, erre megcsinálta a még ügyesebb változatát, hát legyen. Na de következő terméknek egy fejhallgató erősítő? Pláne ennyiért? Olcsónak drága, drágának pedig nem elég pedigrés. Ezen az sem segít, hogy 9 wattos erősítő is egyben. OK, az én triódás végfokom is annyi, és az tényleg meghajtja a Heed Enigmát is, na de annak egyetlen kimenő trafója nagyobb, mint ez a kiöltözött szappantartó! Mert a TMP Ant akkora mint egy testesebb külső merevlemez ház, csak az elején van két tekerenytű, meg világít az ablakában két cső.

-Van kedved kipróbálni?

-Lehet róla szó, de hát kéne szereznem hozzá valami hangdobozt is. Tudod, most nincs nálam csak ilyen érzéketlen fajta – próbáltam udvariasan kifarolni a dologból.

-Adok hozzá megint egy Kolibrit.

-Legyen.

A fejemben már össze is állt a blogbejegyzés a kombóról. A Kolibri már járt nálam, ügyes kompromisszum, ennyi pénzért jó választás lehet, az ANT-hoz meg majd kérek jó kis fejeseket, meg megírom, hogy egész jól elzenélget a Kolibrivel, de azért sokat nem kell várni tőle, hálószobába jó lesz.

A dolgok viszont másként alakultak. Nagyon másként. Semmi sem érkezett meg időben, csak az ügyeletes téli megfázásom. Aztán annyi más dolgom lett hirtelen, hogy az Ant pár napig némán hevert a polcomon. Nem akartam én valami kis mitugrász erősítő miatt szétszedni az otthoni hifit. Azért egy teliholdas nehezenelalvós estén rákötöttem a Heed D/A-ra, bedugtam az itthoni nyúzós fülest, egy Takstar Pro 80-at, és bekapcsoltam. Elsőre semmi, csak a csövek fénylettek fel szépen. Aztán nem győztem lerántani a fejemről a sokat megélt Takstart, akkorát üvöltött belőle a zene. Namégegyszer. Millimétereket mozdítottam csak a hangerőszabályzón, de pillanatok alatt eljutottam oda, hogy ez túl sok. Túl van erősítve, ez így nem jó. Igaz, mint prototípus kaptam meg az Ant-ot, így nem gond, ha hívom majd Tamást hogy marha nagy hajszál van a levesben.

Most már jó érzékeny fejhallgatókhoz is

 

-Szia. Hát ez így túl sok egy átlagos fejhallgatónak, nem lehet vele valamit csinálni?

-Tudom, már készül az új változat, abban más lesz az erősítés mértéke, meg jobban illeszkedik az eltérő impedanciákhoz. Szóval a fejes résszel ne is nagyon foglalkozz.

-Na jó, de ez egy fejhallgató erősítő. Mit csináljak addig vele?

-Próbáld ki a hangdobozokkal.

Aha. Na jó. Ha már a Takstart így megkergette, akkor a pöttöm Kolibrikkel is talán elbánik. Este nagy levegőt véve felállítottam a dobozokat. Pirosak, jól néznek ki, legalább ez bejött.

Nem kellett sok, hogy kiderüljön, én teljesen át lettem verve. Meg nagyjából mindenki, aki elhiszi, hogy a TMP Ant egy fejhallgató erősítő. Lótúrót. Ez egy asztali erősítő, csak furán kis dobozban amin van fejes kimenet is. A Kolibrik egy hatszorötös szobában elhúzva a falaktól több mint elég hangerőt produkálnak. Na akkor emeljük a lécet. A Heed Enigma olyan lazasággal zenél vele, mintha hozzá tervezték volna. A hangerő persze nem minden, ilyet csinálnak a pöttöm, D-osztályos elektronikák is, de az Ant hoz mindent, amit a nagy testvér Triton, csak cukibban. Sőt, van amit még jobban is csinál. Ebben nincs nagy varázslat, az alapok azonosak. Orosz katonai kettős trióda az előerősítőben, FET-ek a teljesítmény fokozatban és kimenő kondenzátorok, a la’ Ion Systems. Viszont a kapcsolás mégis kicsit más, nem egyszerűen kevesebb árammal etetett Triton az Ant.

Szóval ott volt a hifi állványomon egy fejhallgató erősítő prototípus, amihez csak egy fejest találtam, ami igazán illett, a Beyer Amiron Home, amivel a mennybe ment, minden más kéznél levőhöz túl sok volt. És volt hozzá egy ígéretem, hogy a széria változatban már minden ki lesz javítva és kész lesz egy-két héten belül. Na jó, a jövő hónapban. Szóval nemsokára. Aztán vége lett a télvégének, a tavasznak és elérkezett a nyár. Közben hosszú listákat írtam, kinek akarom megmutatni ezt a kis izét, mert csodálkozni jó, többen csodálkozni mégjobb.

Most pedig itt szerénykedik a hifi állványomon egy TMP Ant SE, pont jót erősítő fejes kimenetekkel, de nem akarom kölcsönadni senkinek. Inkább hallgatom és emésztem. Ha van médiahack, akkor ez az erősítő egy hifihack. Arra van, hogy fogd a kezedbe és utána gondolkozz. Méreteken, csövességen, hibridségen, fetességen, a kondikon, meg a kukucskáló ablakon az elején. Aztán dugd be valahogy hifi láncodba, és hallgasd. Fejhallgatóval vagy hangszóróval, mindegy, és tegyél fel magadnak kérdéseket mondjuk a wattokról, hangerőről, érzékenységről, kábelekről és állványokról, hedonizmusról, realitásról, meg arról, minek is hifizel?

 

Konklúzió? Nem tudom. Talán annyi, hogy a 0004-es gyártási számú Ant SE az enyém.

 

 

 

 

 

Fából faragott királyfi – Soulines Dostoyevsky DCX lemezjátszó

Fából faragott királyfi – Soulines Dostoyevsky DCX lemezjátszó

Aki olvas, annak nem lehet meglepetés, hogy nekem a Soulines Kubrick a lemezjátszó. A hangja, felépítése, kinézete egyaránt bejön. Viszont nekem hiába esztétikai remekmű, ami még a frankfurti Mozimúzeum tárlatára is eljutott Stabley Kubrick 2001 Űrodüsszeia bemutatójának ötven éves évfordulóján, sokaknak nem elég lemezjátszószerű. Mert nincs […]

A béka segge alatt

A béka segge alatt

Rövid leszek, szomorú és csúnya szavakat is fogok használni, de ezt most muszáj megírnom. Gyakran szóba kerül, hogy a hifizés és a minőségi otthoni zenehallgatás mennyire réteghobbi. Azt eddig is tudtam, hogy eléggé, de most kicsit szembe jött a valóság, és nagyon pofán csapott. Mostanában […]

Made in Hungary – TMP Triton erősítő és Kolibri hangdoboz

Made in Hungary – TMP Triton erősítő és Kolibri hangdoboz

Gerillamarketing lenne? A semmiből egyszer csak feltűnik egy hangdobozépítő egy internetes fórumon, aki azt mondja, hogy évtizedes tapasztalatai vannak ezen a téren, mért és fülelt sok száz dobozt, tervezett is vagy egy tucatot a kanadai Totem Acousticnak, de aztán úgy hozta a sors, hogy annak a karriernek vége szakadt, ám most Debrecenben belevágna ismét. Rövidesen összeállt egy erősítőtervező emberrel, akinek a készterméke már megmozgatta az underground hifisták pénztárcáját, és ők ketten jó áron valami nagyon jót fognak kínálni. Hát legyen, volt már ilyen a világtörténelemben. Aztán néhány vállalkozó kedvű fórumozó lemegy megfülelni a debreceni bemutatójukat, és tetszett nekik. Hm. És láss csodát, a fórumon felvetődik a lehetősége, hogy megutaztatnák az erősítőt és az aprócska kisdobozt. Pontosabban az érdeklődők adják kézről kézre a portékát, mindössze annyit kérnek a gyártók, hogy írják meg a tapasztalataikat. Mondtam én, hogy gerillamarketing az egész, de ebből már én sem maradhatok ki, hát beálltam a sor végére.

Meglepően kicsi, meglepően kecses a Kolibri

Hifiláncot ilyen könnyen még sosem szállítottam haza. Nevezzük nevén, a TMP Triton erősítő sem egy gigász, de a Kolibri hangfal egy cuki apróság a maga 6 literes belső térfogatával. Egy kézzel meg lehet fogni a tetejét és így ráhelyezni az állványra. A feleségem már tudja, hogy ha nagy nyögések közepette cipelek be valamit a garázsból, és épp nem a heti nagybevásárlás szatyra, akkor valami új hifi jött látogatóba. Ezúttal erősen csodálkozott, hogy nem így történt. Ennyi az egész? – kérdezte kicsit gyankodva, és örömmel nyugtázta az igenlő választ.

Már minden szépen ki volt csomagolva és a megfelelő helyre berakva, amikor elgondolkodtam, hogy na de ebből milyen írás lesz? Van nálam két majdnem késztermék, amik még a gyártóik szerint is változni fognak. Meséljek a kültakarójukról? Minek, ha az csak ezekre a prototípusukra lesz jellemző. A hangjukra? Na de ki tudja, mi minden történik még amíg szériatermék, legalább kisszériás is lesz belőlük? Röviden itt le is zárhatnám, hogy jók voltak, ügyesek voltak, tessék meghallgatni majd őket élőben, én is újrázok velük, ha lesz végleges változat. És pont.

Az a baj, hogy ennél viszont jobbak voltak, többet érdemelnek. Bár a Kolibrit halgattam meg később, most mégis előreveszem a történetben, mert egyszerűbb a helyzete. Alá raktam két ötven kilós falábazatot, elhúztam minden faltól több mint egy méterre, bedugtam a hangszórókábelt az egy szem csatlakozójába, elindítottam az első kezem ügyébe eső CD-t – történetesen a Verve Remixed 1-et -, és mire vége lett és Dorfmeister utolsó basszusfutamai is kimúltak Willie Bobo zenéje alól, nagyjából tudtam mindent erről a dobozról. Aztán persze hallgattam sok más zenével is, de az első benyomások csak megmaradtak. Igazán mély hang például egyszer sem jött ki a Kolibriből, csoda is lett volna, ha ilyen történik a méreteiből adódóan, de de rettentő ügyesen csinált úgy, mintha ilyet is tudna. Alighanem szupertweeteri képességeket vetett be, vagyis a fülem a felharmonikusokból gondolta úgy, hogy ott vannak a mély hangok, csak a testem tudta, hogy itt bizony csalás van. A hangkép még így sem volt könnyűsúlyú, magas felé billenő. Mondhatnám, hogy patikamérlegen adagolták ki a mélyek-magasak egyensúlyát, a térhatást adó fázisviszonyokat, de akkor a kedves olvasó azt gondolhatná, hogy itt valami klinikai sterilitású megszólalásról van szó, pedig dehogy. A Kolibri gyors és könnyed, mint egy Ariel Atom, de méretéhez képest meglepően sok erő és dög is van benne, ha kell. Viszont kisdoboz. Falhoz nagyon közel veszít az egységességéből a hang, megjelennek a rárakodások, beszűkül a térhatás, vagyis igazán ott szól jól, ahol állódoboz. Az nem kérdés, hogy a tervezett 130-140 000 forintos árával igen jó vétel, de én minden előnye ellenére köszönöm, de maradnék valami másnál.

A plexiablak mögött orosz triódák és minőségi kondenzátorok dolgoznak az előerősítő részben

A TMP Triton erősítővel a találkozás szó szerint sokkoló volt. Tudtam, hogy T alakú lesz, a két oldalán vannak a csatalakozók, egymástól jó messze, ami ugyan néhány összekötő kábelnek elérhetetlen távolság, de cserébe bizonyos torzítások csökkenhetnek. A sokkolóan ronda feliratok pedig egy nem forgalmazásra szánt deszkamodelltől megbocsáthatóak, míg a jobb csatorna búgásáért alighanem a fél országot bejáró túra viszontagságai a felelősek. De mindez hagyján: miért gondolkozom első megszólalása óta azon, hogy ezt valahogy meg kellene szereznem és besoroznom a hifijószágaim közé?

Fura alak, különleges hang

Talán mert ha a Kolibri egy Ariel Atom, akkor a TMP Triton egy Lockheed SR 71. Ennyire gyors erősítőt talán még nem is hallottam. Minden könnyed és légies, a tér pontos és tágas. Minden zenész reggel dupla adag kávét ivott és Red Bullt hozzá, emiatt mintha egy kicsit magasra hangolták volna a hangszereiket, de őrült lendülettel játszanak, és a tempó alig fér a kottába. Igazi vigyorgós élmény. A Kolibrivel remek párost alkotott, de amikor a Heed Enigma került mögé, akkor kiderült, hogy a mélyek valahogy lemaradtak, elveszett a testük. Ez részben a tervezői filozófia része, valamilyen kompromisszumot még egy ilyen rafinált hibrid, elöl csövekkel, a teljesítményerősítő részben pedig FET-ekkel dolgozó erősítőnél is meg kell hozni. Itt ez volt a kompromisszum, bár kérdés, hogy amikor hozzám került vándorútja végén, tudásának hány százalékát tudta nyújtani az erősítő prototípus. Mindezeken túl a TMP Tritonnal töltött nem egész egy hét rettentő szórakoztató volt, és már tűkön ülök, hogy végre kipróbálhassam a végleges változatot.

Na jó, gerillamarketingnek ennyi elég is volt, aki többre kíváncsi, az nézze meg a cég szobáját a 2017-es AV Trend & Hifi Show-n, az első emelt 105-ben.

 

 


%d blogger ezt szereti: