Egy hifis kalandjai a tárgyak világában

Legutóbbi bejegyzések

A külsős – Goldring 2300 hangszedő

A külsős – Goldring 2300 hangszedő

Öregszem. Régen nem fordult volna elő olyan, hogy egy kölcsönbe-tesztre kapott hifi több napot is beszereletlenül töltsön nálam. Sokszor már hazafelé autózva elkezdtem kiszedni a dobozából, ha már akkor lett volna  Youtube, akkor én lehettem volna az első vlogger, aki az unboxingot és a road […]

Fekete és fehér

Fekete és fehér

Kickstart my heart

Kickstart my heart

 

Van egy jó ötleted, csak pénz kéne hozzá? Csinálj róla egy pofás videót, rövid leírást, rakd fel a Kickstarterre és dőlni fog a pénz. Nem hiszed, hogy ilyen egyszerű lenne? Na jó, írd bele, hogy lemezjátszó, a végeredmény minőségével pedig egyáltalán ne foglalkozz, csak a kinézetével, és tényleg dőlni fog a pénz. Hihetetlen? Bebizonyítom.

Itt a MAG-LEV a világ első levitáló lemezjátszója. Legalábbis a szlogen ezt mondja, hiszen ott a La Platine Verdier. Már a honlapból is látszik, hogy nem éppen új dolog, vagy negyed évszázados ez a mágnesekkel lebegtetett tányérú lemezjátszó, ami ráadásul még igen jól is szól. Légcsapágyasokból meg Dunát lehetne rekeszteni, ott az őrülten összetett Walker Audio, az álomszép Bergmann, vagy épp az, amit Vass Andrási Gyuri bácsi épített hobbiból Miskolcon. Rendben, a MAG-LEV magasabban lebeg, tehát elbűvölőbben néz ki, de egy valamire biztos nem koncentráltak, az összes többi, eddig felhozott lemezjátszóval szemben. Arra, hogy jól szóljon. Vettek egy akármilyen Pro-Ject hangkart, meg a kínálat legaljáról egy Ortofon OM-5 hangszedőt. A terv pedig beütött, épp most lépték át az 500 000 dolláros határt.

 

Na jó, erre lehet mondani, hogy ügyes ipari formatervezők látványos projektje, amit felkapott a média, na de mit mondjunk erről a rettenetről furcsa szerkezetről, amit a Gearbox próbál közösségi finanszírozással sikerre vinni Automatic néven?

Az alapokat a Rega adja. A kar, a motor és a meghajtott tányér is tőlük származik. A hangszedő majd egy Audio Technica lesz. Eddig mondjuk rendben van. Na de az a tányér, ami kisebb, mint a lemez maga? Az apró átlátszó házban büszkén világító elektroncső, hogy oda lehessen írni, csöves RIAA korrektor van benne. Meg Bluetooth és Wifi hogy drót nélkül tudjon kapcsolódni. Jó, mondjuk a megint nagyon menő hordozható Crosleyhoz képest űber hifi cucc, na de hogy pont a Gearbox csinálja! Az a lemezgyártó manufaktúra, ami talán a jelenkor legjobb hangú kiadványait készíti. Akik Peter Qvortrup elismerését is elnyerték, akiknek a stúdiójában komplett Audio Note láncon hallgatják vissza felvételeket. Ehhez képest mit látunk a fenti videón? Jómunkásember nagy nehezen leszedi az AN TT lemezjátszót meg az MC trafót két űber Studer csöves stúdiómagnó közül, felrakja ezt a villogó plexicsodát, aztán jön zenész meg producer haver és lelksen bólogatnak, hogy milyen jó kis cucc ez.  Ráadásul van még tovább is.

 

Itt szegény, asztallá leminősített Audio Note M6 érzi magát kellemetlenül, a Tomei végfok pedig szimplán együttérez vele, miközben ahhoz asszisztálnak, hogy a Gearbox Automatic épp okostelefonra streameli az Lp-t. Közben pedig ugyan annyi hanglemezt vettek tavaly Nagy-Britanniában, mint 25 évvel ezelőtt. Ki érti ezt?

Az autóváros lemezjátszója – elmélkedés a Shinola Runwellről

Az autóváros lemezjátszója – elmélkedés a Shinola Runwellről

Van ez lemezjátszó, amibe most nagyon sok helyen belefutottam az interneten. A Shinola Runwell. Egy hifis blogban most annak kéne következnie, hogy szól, vagy hogy műszakilag milyen csűrcsavarok vannak benne. Erről viszont nem fogok írni. Egyfelől sose hallottam és őszintén szólva nem is fogom magam […]

Kőleves – StandArt Jubilee

Kőleves – StandArt Jubilee

  Annyira egyszerűen indult. Egyszer volt, hol nem volt, volt a StandArt nevű, ügyes, okos mindenevő állódoboz. Szerették a hifisták, szerette a sajtó. Mérve is jó volt, hallgatva is jó volt, nem is került nagyon sokba. Aztán változtak az idők, ma már a hangszórókat gyártó […]

Növekmény 2 – Heed 2.3 D/A kártya

Növekmény 2 – Heed 2.3 D/A kártya

Megvolt a nagyjából két hetes bejáratás és ismerkedés az új Heed D/A kártyával, szóval a lélegzetelállító fotóim után a hangjáról is kéne szólnom. Rövid leszek. Jobb. Érezhetően, jól hallhatóan, minden körülmények között. Mintha a postaironnal való rajzolás után átváltottunk volna egy rendesen kihegyezett  ceruzára. A vonalak ugyan arra futnak, de az egyik elmosódó a másik tiszta és jól követhető. Kevesebb a véletlen paca, nem gyűrődik fel a rajzlap széle, nincsenek rajta alattomos grafitfoltok. Letisztultabb, kontrasztosabb, definiáltabb  – mondta Zsolt az új kártyáról és tökéletesen igaza van. A-B tesztet nem csináltam, túl macerás lett volna, zeneszám meghallgat, DA kikapcsol, teteje leszed, régi kártya kihúz, új berak, bekapcsol, zene újra meghallgat, jajnemár…. Inkább csak úgy hallgatóztam, feismergettem, aha ez nem ilyen volt, az nem így szólt, milyen ügyes most a rendszer, de volt egy pont amikor egész egyértelműen kiderült a 2.3 fölénye. Van egy remek film, a Babies, ami négy újszülött első évéről szól, és amit időnként családostól újra nézünk a MacMini-Heed DA láncon. Eddig a himba Ponijao és a mongol Bajar szüleinek, környezetének a sertepertélése nem volt több, mint háttérzaj, de az új kártyával beszéddé vélt. Hirtelen angol tudásom is jobbá vált, mert Hattie szülei valahogy sokkal artikuláltabban képezték a szavakat. Persze az ilyen jobb, precízebb, kontúrosabb hangnál gyakran jön a kérdés, hogy nem lett-e fárasztó? Nem. Nálam és nekem nem.

Na és most nézzük a technikai részleteket. Az új kártyán nagyjából ugyan az van, mint a régin. A chipkészlet maradt, így tökéletes példa arra, hogy mennyire nincs értelme magában egy D/A IC hangjáról beszélni, hiszen a körítés legalább ennyire fontos. A kapcsolás sem változott igazán. A nyomtatott áramkör viszont nagyon. A régi jó nagy kondik és a hozzájuk vezető jó nagy jelutak megszűntek. Minden úgy van fenn a NYÁK-on, hogy rövid jelutakkal kapcsolódjon. A kondik pedig mind Nichihon gyártmányúak, Zsolt szerint ez náluk nagyon bevált. Aztán volt néhány finomhangolás a szűrőknél, órajelnél. Autóknál ráncfelvarrásnak hívják ezeket a nem alapvető, de látványos javításokat, így teljesen érthető, hogy a kártya sem ugrott fő verziószámot, csak a pont mögötti érték nőtt.

Heed D/A Card 2.3

 

Púder Show képekben

Púder Show képekben

Megvolt. Jó volt. Ide írom, hogy pontosan mi szólt, mert tuti hogy meg lesz kérdezve: lemez — Audio Technica AT 33 PTG/II — Isokinetik Silver Melody SM 750 hangkar (vagyis egy átkábelezett, másik ellensúllyal ellátott Jelco SA 750) — Soulines Kubrick lemezjátszó — Isokinetik karkábel — […]

Ötfontos hangszedő

Ötfontos hangszedő

De tényleg:

Növekmény – Heed 2.3 D/A kártya

Növekmény – Heed 2.3 D/A kártya

Megérkezett. A lényeg a képen, igen, ez az új HEED D/A kártya a V2.3. Zsolt annyit mondott róla, hogy nem mond róla semmit. Én meg, miután betettem az előd helyére és öt perce hallgattam, azt írtam neki, hogy tud valamit ez a kártya.

Dobozolás

Dobozolás

Roksan forrasztópáka. Gondolom dobozolás volt, mint Tótéknál. 😉  

Nekivetkőzve – Nakamichi Dragon képgaléria

Nekivetkőzve – Nakamichi Dragon képgaléria

Találkoztam egy kedves Nakamichi Dragonnal, a nagybetűs MAGNÓVAL, ami a kedvemért még egy kicsit a ruhájától is megvált. Erről többet nem is szeretnék mondani, jöjjenek a fotók:

Hídból lemezjátszó

Hídból lemezjátszó

De tényleg:


%d blogger ezt szereti: