Angol bass music, európai hagyományos jazz és akusztikus dub – nyári zeneajánló

Az angol bass music régi motorosa Om Unit néven alkotó Jim Coles, aki a bristoli hangzás egyik letéteményese, nem rég új lemezt jelentetett meg. Coles korábban – két lemez és néhány remix erejéig – tett egy tanulmány kitérőt az acid dub felé, a lemezeknek ez is a címe: acid dub studies. Ezek után tért vissza a rá jellemző stíluselegyre, amiben keveredik a uk bass music minden ága: dubstep, uk garage, drum and bass és sima bass muic is. Om Unit azok közé a producerek közé tartozik, akik soha nem csináltak rossz zenét, sőt a kidóját is (Cosmic Bridge) nagyon szerettem,...

Éjjeli jazz, zene a pusztításhoz, drone-ok Amy Winehouse emlékére – Lemezajánló

Kevin Richard Martin a modern dub atyaistene, akik The Bug néven ad ki súlyos és basszus nehéz dub, dubstep és egyéb elektronikus zenei lemezeket, saját nevén leginkább sötét és jazzes beütésű drone-okban utazik. Ezekhez az EP-khez és lemezekhez csinált egy kiadót is, igaz, csak a bandcampen létezik, de akkor is. Az első anyagok elég kezdetlegesek voltak, de úgy tűnik, hogy ráérzett a dologra, mert az Amy Whinehouse-ról szóló, az énekesnő viharos karrierje, ellentmondásos személyisége és dicstelen halála ihlette Black az eddigi legjobb dolog, amit megjelentetett. Winehouse-ról egyébként készült több dokumentumfilm is, sőt mostanság fogják bemutatni az életrajzi nagyjátékfilmet is. Martin pont a...

Lehet egy dobozzal több? Külső tápos TMP Ant elektronikák

Kedves olvasóm, neked volt már hifis ráérzésed, hogy most valami olyat hallasz, ami indokolatlanul nagyszerű? Nekem volt pár. A Heed Obelisk megértése, a Soulines Kubrick, a Dual a 72 audio karral a Sotm SMS-ben kicserélt kondi - és a TMP Ant erősítő. Amikor először találkoztam vele, körülbelül a harmadik hangnál mondtam, hogy hűazannya. Nem is az volt a nagyon különleges, ahogy zenélt, bár az a produkció sem volt lebecsülendő, ár-érték arányban a mai napig abszurd módon jó, hanem az ahogy mutatta, hogy még mit lehet kihozni belőle. Voltak is rá ötleteim, hogy mit és hol kéne faragni, és voltam olyan...

Több mint dj – Palotai Zsolt emlékére

Mivel egy évvel később kerültem iskolába, mint a többiek – ezt most nem részletezem, hogy miért –, már tizenkilenc is elmúltam, mire felvettek az ELTE-re. Ez amúgy nagy szám volt, mert egy halovány és elég gyenge színvonalú középiskolából érkeztem – én még ugye az a korosztály vagyok, aki az első szemeszterben még tandíjat fizetett a felsőoktatásért: volt ilyen is –, szóval miután túltettem magam a jól megérdemelt örömön és azon, hogy a csoportársaim jó része a társadalom felsőbb, azon belül is az értelmiségi réteg elkényeztetett gyermekei közül kerülnek ki, ami egy kőbányai műszaki szakközépből elég bénának tűnt elsőre, kicsit szétnéztem,...

Egyben, vagy darabban?

Juhász Gábor írta ezt a Jazz.hu lemezajánló rovatába, amit én itt erősen ajánlok is John Scofield Uncle John’s Band lemezéről: "Van egy nagyon érdekes jelenség. A régivágású jazz lemezfelvételi módszerek újra divatosak. Egy vagy két nap alatt felvenni a zenét, és lehetőleg minél kevesebbet javítani rajta. Ez volt a divat a negyvenes-ötvenes évek Impulse vagy Blue Note lemezein. A német ECM kiadó a hetvenes, nyolcvanas években hasonló módszerrel vette fel maradandó lemezeit. Keith Jarrett, Jan Garbarek, John Abercrombie vagy épp Pat Metheny korai lemezei éppen így készültek. Spontánok voltak, lélegeztek. John Scofield csak az elmúlt években csatlakozott Manfred Eicher kiadójához....