Második nekifutás – Budapest Audio Expo 2025

Tavaly csak nagyon kicsit láttam belőle, idén szerencsére sokkal többet, de tuti, hogy nem az egészet. Örvendetesen sokan voltak, ami azt jelentette, hogy szombaton nem fértem be minden szobába, és nem is jutottam el mindenhova. Hiába a remek illatú, szép, pont kellő méretű kiállítása katalógus, meg a stratégiai pontokra kiragasztott útbaigazító matricák, tehát a gondos szervezés, a több mint zegzugos épületnek köszönhetően tuti, hogy kimaradtak dolgok.

És az is ki fog maradni, hogy most hosszasan leírjam, hogy melyik szobában mi volt, és mi szólt jól, meg mi nem. Ezt nagyjából az összes hifis fórumon el lehet majd olvasni, jönnek majd az archetipikus hozzászólások, onnan kezdve, hogy van nekem otthon egy retro hifitornyom/házimozi cuccom, na az mindent leszól, mint ami a kiállításon volttól odáig, hogy a-nál x, y és z mindent vitt, soha ilyen jó hangot még, de b-nél x, y és z a hifi mélypontja, soha ilyen rosszat. Szóval a szokásosak.

Ami viszont egész biztos, hogy megtörtént, az az, hogy a kiállítók belakták a helyet. A tavalyi sokk után, hogy a kicsi szobák kicsik és azokban nem lehet rendesen demózni, idén gyökeresen megfordult a dolog. A szobák nem nőttek meg, de tökéletesen megtalálta benne a helyét a Heed kislánc, és igen, mennyire jó volt igazi, Heed szobát látni egy kiállításon ennyi év után, amit szemmel látható örömmel vitt Zsolt és Attila, ahogy én láttam. A l’auditeur a Takumi lemezjátszóval és a kis Marten dobozzal igazán belakta a szobát, a 72 audiónál pedig a nagy Popori sztatikusok egyáltalán nem voltak túl nagyok. Ez pedig három, nagyon eltérő filozófia, nagyon eltérő technikák és mégis mindhárom jól működött. Én nem találtam olyan szobát, ahonnan rögtön kimenekültem volna, csak olyat, ami nem volt érdekes nekem. mintha a látogatós is sokkal tovább maradtak volna egy-egy helyen, mint az szokásos volt. Ez pedig nagy dicséret, ami a szervezőknek és a kiállítóknak egyaránt kijár. Várom a következőt.