Daruma úr visszatér

Kicsit laposabb, kicsit szélesebb, de a lényeg nem változott – a két fémpogácsa között golyózó golyó ismét ismét bevetésre kész! Megszületett az itthon oly népszerű Daruma készülékalátétek  második generációja, a Daruma San.

Jó kis bigyó az előd, nekem is van belőle pár készlet. Amikor megvettem, nélkülözhetetlennek tűnt az a levegősség, tempó jókedv, amit a zenébe csempészett, aztán ahogy változott a láncom kikerült, de mostanában megint ott vannak a Heed-ak alatt -igaz üveglappal kiegészítve. Így már nem fordulnak el rajta szép lassan a készülékek, nem idegtépő izgalom a bemenetválasztás, hogy most fordul az Si vagy sem pár fokot a golyókon, hogy kezdhessem a beállítást előröl.

Az utód a képek alapján barátságosabbnak tűnik. Nem kell egy rettentő kicsi kis mélyedésben tartani a golyót, az némileg szabadabban elmozdulhat a talapzatban. A felső csésze tetején pedig valamiféle filc van, ami jobb tapadást biztosít. Azért ezen a videón látszik, hogy kicsit remeg az a japán kéz, amikor leteszi ezeket a helyére, de utána tényleg ügyesen beáll a helyére minden, amint az a szemre igen nehéz hűtőborda szörnyemény rákerül. A leírás szerint a Daruma San rozsdamentes acélból készült és egyes részei eltérő keménységűre edzettek.

Az adatokból pedig más is kiderül. Régen ugye volt a Daruma3-II ami a könnyebb eszközöket hordhatta a hátán, meg egy nagyon ritka és sokkal drágább és nagyobb változat, ami a nehezeket is elbírta erős hangminőség romlás nélkül. Egy Daruma San készlet most 30 kilóig terhelhető, ami több mint elég a legtöbb esetben.  Na és hol lehet kapni? Hát Japánban már biztosan, a gyártó, a Final webshopjában lehet rendelni, 59 800 jenért, és további 300-at kel fizetni a díszcsomagolásért.

Akit pedig nem hoz lázba Daruma San, annak is ajánlom, hogy nézze meg a Final Audio Design honlapját. Nem a kinézet a fontos, inkább a történelem szekció. Van egy tipikusan aprócska kis japán hobbicég. ami 1974-ben azzal indul, hogy mozgótekercses hangszedőt, meg hozzá trafót gyárt. Akkoriban is rengetegen csináltak hasonlót, nem is nagyon tűnt fel senkinek a létük Japánon kívül. Aztán elkezdtek erősítőket is építeni, meg a nem nagyon elszánt hifistákon kívül mindenki által eszementnek tűnő tölcséres hangszórókat építeni.  Na ez sem hozta meg a nemzetközi elismertséget, de az eredeti Darumára már felfigyeltek, mint ahogy a Music sorozat akkumulátoros erősítőire is. Ilyen volt a Merlinben is, a BHES-en is bemutatásra került a millió csöves tápegységekkel egyetemben. Persze ezek csak apróságok a 800 kilós rozsdamentes acélból megformázott OPUS204 tölcséres hangfalrendszerhez meg a Parthenon lemezjátszóhoz képest, de ez még mindig csak hifi világ perifériáján való jelenléthez elég.

Viszont a 90-es években a Final elkészíti az első fülhallgatóját, még műanyagból. Ma pedig ezek utódjaiból él, és világszerte ismert céggé vált. 2007-ben jött a csatlakozógyártó gigász, a Molex, akinek kellett a Final név, meg az a tudás, amit a cég a fémmegmunkálás és a tölcséres hangdobozok építése terén megszerzett. Manapság a Final a füllhalgató gyártók BMW-je, a Mini és a Rolls Royce márkákat is beleértve, és egy nezetközileg ismert és elismert cég. Van már fejhallgatójuk is, ami úgy néz ki, mintha valami futurista-fetisiszta scifibe tervezték volna, és egy nagyobb összeget, mondjuk öt forintot szívesen felteszek rá, hogy már készül valami egészen formabontó erősítő terve is a laborban.