Hétfőn adásszünet volt, kedden valami sorozat, de szerdán jött az amerikai krimi. Nekem, a szocialista tábor legvidámabb barakkjában született gyereknek ez felért egy világútlevéllel. Csodás világ volt, ami ugyan hasonlított a mindennapi életünkre, de mégis minden más volt. Nem Lada kanyarodott a házkapu elé a kátyús utcában, hanem egy hintósan ringó országúti cirkáló kerekei alatt csikordult meg a fehér kavics a focipálya méretű kocsifelhajtón. A telefonon rögtön tárcsáztak és nem emelték előtte a fülükhöz, hosszan várva a vonalra, bár gyanakodtam, hogy ez csak olyan filmes trükk. Amíg én motorhang alapján mondtam meg, hogy Wartburg jön vagy Skoda, az ottani szemtanúk...