A múlt illata

Nem is tudom mikor csapta meg először az orromat az ósdi műszerek illata. Az elektronokkal bőségesen átitatott por, ami még őrzi az elmúlt évtizedek minden áramkörzáródását. A csattanásukat nem szégyenlő kapcsolók, amik büszkén várják, hogy újra csattogtassák őket. A műszerek nullán álló skálái, amik arról álmodnak, hogy újra kilendüljenek. Csodálatos gombok, tekerők, skálák már a készülékházon is – és odabenn egy elmúlt kor legjava. Elektroncsövek a hőskorszakból, amikor egy 5867 volt a csúcstechnika. Amikor még IC-k és felületszerelt alkatrészek helyett szorgos, jórészt női kezek vezette kábelekötegeken ment a jel gondosan, kézzel beforrasztott alkatrészlábtól alkatrészlábig. Ámulatba ejtő finommechanikák, trükkös megoldások. És stílus, stílus és stílus – már ha a vasfüggöny másik oldaláról van a vas. Az innensők is impozánsak, de nekem mindig esetlegesek. De egy Hewlett Packard, egy Brüel&Kjaer, Rohde & Schwarz nagyvasnál mindig látszik, hogy ott volt egy designer is – ha másnál nem, a betűtípusok a tipográfia, a színek kiválasztásánál.

Szóval nagyon szeretem ezeket a régi műszereket. Mindig is próbáltam a hangulatukat, azt, amit nekem mesélnek fényképen megörökíteni. Most így sikerült.