Négy számot bírtunk ki. Jó, igazából három és felet, mert az utolsónál már nagyon fészkelődtünk, de annyira nem hallottuk egymás szavát, hogy nem tudtunk közmegegyezésre jutni, hogy akkor most már menjünk. Pedig akartunk maradni. Annyira jónak tűnt a program, a Fülesbagoly tehetségkutatóba való belehallgatás. Jönnek fiatal és lelkes zenészek és lelkesen és fiatalosan zenélnek, a szünetekben meg lehet kávézni, meg hangszert próbálni. Kávé volt, azt is megéltük, hogy az egyész család épp egy-egy elektromos dobszerkó mögött ücsörgött, és örömmel püfölte a kívülről hallgatva csak tompán puffanó, de a fejesben igazi Gretsch szerkóként megszólaló hangszereket. De a lényeg, az együtteshallgatás, hát...