R2R – Soekris dac 1421
Vannak dolgok, aminek az ember drukkol, hogy jó legyen. Ez a zöld dobozos masina, a Soekris dac 1421 pont ilyen. Miért? Talán mert olyan zöld a doboza? Erre a színre mondják, hogy kacsatojászöld, ilyen volt a második világháborúban az angol vadászrepülők alja. ( Vagy valami hasonló. Csodálatosan végeérhetetlen polémiák tudnak kibontakozni erről, és minden színről és festékről a hadtörténeti-modellezős fórumokon.)
És mert egy fokkal van a csináld magad cucc szintje felett. Kicsit esetleges, sehol egy divatos OLED kijelző vagy ellenállhatatlanul kattanó kattantó, de minden működik és érthető. Míves iparos munka, látszik, hogy nem egy hosszú összeszerelő szalag végéről kerül a vevőkhöz. Ja igen, és a ledjei kicsit olyanok, mint az én gyerekkorom első hifi elektronikájáé, a Dansk receiveré.
A cuki zöld házban levő elektronika pedig azért kerül hozzám, mert szeretném megtudni, mi az, amit a R2R – D/A konverterek hangjában az R2R-ségnek tudhatunk be. Mert volt nálam néhány, mint a Holo Spring Kitsune Edition meg Audio GD, a Musician Pegasus, volt szerencsém hallani az AN UK D/A-ját, az MSB zseniális kombóját, nap mint nap szól nálam egy TDA 1543-as IC-t használó konverter, ami állítólag szintén rokon technikailag. És hát minél többet ismerkedtem velük, annál nehezebben tudtam megmondani, mi a közös. Hogy úgy áramlanak, hogy nem darabosak? Analógosan digitálisak? Másképp bontanak fel?
Ekkor jött a Soekris felajánlás. A tulajdonosa állította, hogy ez nem olyan mint a többi, de nagyon jó, ha harapni kell, harap, ha lágyan ringatni, lágyan ringat. Legyen. Persze az is motivált, hogy pont elférne az asztalomon így egyben, és akkor lenne egy atom D/A meg egy jó kis fejhallgató erősítőm egy dobozban, egyszerűen kezelhetően.
Hát azért a fejes része nem olyan jó – hűtött le egy kicsit a tulaj. Meg kell neki idő, amíg eléri a jó hangját. Ezért az ismerkedést a tévére dugva, optikai kábellel kezdtem. Netflix, Youtube, hát OK. Semmi különös. Aztán jött ez a videó, a kedvenc ausztrál esztergazsonglőrömtől, és háromszor is kinéztem közben az ablakon, hogy eleredt az eső? Esett, csak nem itt, hanem ott, a videóban, de az atmoszféra az nagyon is érzékbecsapósan megjelent. Ezt pozitív jelnek vettem, és felcuccoltam az egészet a dolgozóasztalomra, hogy akkor most megnézzük, mit tud a fejhallgató kimenetről.
Próbáltam olcsó dinamikussal, nem olcsó dinamikussal, zárttal és nyitottal, elég jó planárral – és működik. Semmit nem ront el, de kábé ennyi. Nincsenek igazi karakterjegyei, de sajna nem is akarja, hogy állandóan zenét hallgassunk vele. Végül is elvisz A-ból B-be, de nem egy élményautó, nem luxuslimuzin. Ez így egy szolgáltatás nekem, nem több, pont annyi, mint a mindent is tudó olcsó hangkártyákon a fejes kimenet.
Kicsit csalódottan vittem vissza a Soekrist a nagy hifi láncba, főzeneigazgatónak a streamerem után, USB csatlakozással, a lánc végén a rendes hangszórókkal. Szoktam a King Gizzard and the Lizard Wizard egészen, hm, hát hangulatos koncertfelvételével kezdeni a hallgatózást. Ha ettől nem jön a pánikroham, hogy rögtön kapcsoljuk ki, akkor rendben van a cucc. És nem kaptam. Már-már transzparensen szólalt meg a két dobos a rettentő sok mindmásképp torzított gitár mögött. Már majdnem érthető volt a szöveg. De még ennél is fontosabb, hogy megint megjelent a hangulat a szobában.
Meg emlékképek. A Soekris hangjában felfedezni véltem valamit a 47 Lab kérlelhetetlenségéből, a szikár, csak az szól ami a felvételen van megmutatásból, csak jóindulatúbb, megengedőbb módon. Mindezt úgy, hogy nagyon nem sikerült megfognom a Soekrisnek, mint D/A-nak a saját hangját. Mindig úgy szólt, mint a felvétel – vagy legalábbis ezt hitette el velem. Egyfelől tudtam, hogy hallottam én már ezt meg azt ebben a számban, de közben nem éreztem, hogy ez rosszabb lenne, mint a más cuccon hallgatás, csak egy más interpretáció. De volt, amire éppen a Soekris segített rácsodálkozni az épp hallgatott zenében. Mindez kiegészül azzal, hogy nem éreztem, itt most a D/A hibázna, kevés vagy éppen sok lenne. Egy délutánt kifejezetten DSD fájlban elérhető zenéimmel töltöttem, és tudtam, átéltem, hogy most több a levegő, több a nagyvonalúság. Aztán jött pár óra Reiner Frigyes – és a zseni szigorúsága beköltözött a szobába. A Soekris digitális-analóg átalakító része nem szolgáltatás – igazi zeneszerszám.
Tényleg más, mint a többi általam ismert R2R alapú konverter. Nem teljesen, valahol ott a tudatom mélyében megvan, mi köti össze őket, de kimondani, megfogalmazni még nem tudom. Talán majd a következőnél?
