Félelem és reszketés

Négy számot bírtunk ki. Jó, igazából három és felet, mert az utolsónál már nagyon fészkelődtünk, de annyira nem hallottuk egymás szavát, hogy nem tudtunk közmegegyezésre jutni, hogy akkor most már menjünk.

Pedig akartunk maradni. Annyira jónak tűnt a program, a Fülesbagoly tehetségkutatóba való belehallgatás. Jönnek fiatal és lelkes zenészek és lelkesen és fiatalosan zenélnek, a szünetekben meg lehet kávézni, meg hangszert próbálni. Kávé volt, azt is megéltük, hogy az egyész család épp egy-egy elektromos dobszerkó mögött ücsörgött, és örömmel püfölte a kívülről hallgatva csak tompán puffanó, de a fejesben igazi Gretsch szerkóként megszólaló hangszereket.

De a lényeg, az együtteshallgatás, hát az nem jött össze. Miért? Mert a hangzás élvezhetetlen, sőt elviselhetetlen volt. Jó, én elkényeztetett audióscsávó vagyok, de a családom nagyobb és józanabbik fele nincs megverve ezzel a hobbival, ők elvannak 3000 forintos fejhallgatóval, meg a tévé beépített hangszóróival is, ha arról van szó, de ezt nem tudták elviselni.

A hangosítást-keverést végző csapat ugyanis ismét hozta azt a formát, amit már oly sok magyar koncerten megtapasztaltunk. Legyen dob meg basszus, jóóóóó hangosan, a többi nem számít. Pedig a beállásnál még voltak biztató jelek. Külön egész jól szólt a hegedű, a fuvola sem volt rossz, az énekes szövegét ugyan nem lehetett érteni, de a dallamvezetés még megvolt. Miután ez összeállt, és a zenészek is elmondták, hogy ők mit szeretnének a kontrollban hallani, jött a közönségnek keverés. Ebben a gitár egyáltalán nem szólt, az ének valami távoli cincogás lett, a fuvola és hegedű szólót csak látni lehetett. Ami maradt, az az igazi mélyeitől megfosztott, de jó nagyot ütő basszusgitár és lábdob, meg felette egy hangkatyvasz, ami talán épp nem torzított, viszont tökéletesen kivehetetlen és élvezhetetlen volt.

Legalábbis nekünk. Az ott ülő zsűri viszont zsűrizett, az arra járó kezdő zenekarok és profi zenészek, hangosítási emberek, zenészek, filmrögzítők és eseménymegírók egy szót sem szóltak. Nem tűnt fel nekik? Megszokták? Netán így volt jó?

Na igen, a közönség is zúgolódhatott volna miatta, de az alatt a négy zeneszám plusz beállás alatt csak mi voltunk a közönség, de okultunk. Jövőre már nem leszünk közönség.