Egy hifirajongó kalandjai a tárgyak között

Háttérzenegép – Naim Uniti

Háttérzenegép – Naim Uniti

Lehet, hogy az egészről a gyerek tehet?Persze fogalma sincs még róla, hogy mit művel, de most egész éjjel miatta pakoltam. Jönnek hozzá a kis barátai látogatni, így gyerekállóvá kellett tenni a nagyszobát. A Klonedo, az M7, a Shigaraki CD, na és mindenek előtt a Radius ment a dobozába, és el a rejtekhelyre. Ezúttal azonban nem csak egy napra, hanem hosszú időre. Mert az rendben van, hogy ma csak vendégek jöttek, a mi porontyunk pedig még csak úgy tudja igazán kiterjeszteni a nagyjából egy hentergőszőnyegnyi hatótávolságát, ha ölbe vesszük. Még. Na de egy-két hét múlva? Mi van csábítóbb, mint egy fényes csillogó valami, amivel apa rendszeresen vacakol, teker valamit, na és azok a világító elektroncsövek! Mind nagyon csábító, és mind nagyon törékeny meg veszélyes. Szóval most minden hifi beköltözött a titkos helyre, amit persze tíz perc alatt felfedezett az egyik még igencsak fiatalkorú vendég, és egy röpke bepillantás után így kiáltott: – Mama! Egy ufókeltetőt találtam!

Egydobozos csúcshifi?

Szóval minden elrakva biztonságban, egy dolgot kivéve – egy Naim Unitit. Ez egy nagyon modern termék, a klasszikus angol hifi és a modern számítástechnika találkozása egy dögnehéz fém dobozban. Szemből nagyon Naim, két szélein kicsit kidülledő, lapos, és ami világít rajta, az zöld. Van rajta fiókszerűen kézzel nyitható CD mechanika, ami régi hagyomány a cégnél, és Wifi antenna és Ethernet csatlakozó, ami meg a modern kor biztos jele.

Az Ethernet csatlakozó a modern kor jele

A Naim Uniti egy mjúzikcenter. Nagyon fura ezt leírni, pedig igaz. A hetvenes években voltak népszerűek ezek a dolgok, egy asztallap méretű szerkezet lemezjátszóval-rádióval-magnóval valami szép lábazaton. CD az nem igen volt bennük, még fel sem találták. Ki vett ilyet? Akinek fontos volt a stílus, aki trendi akart lenni, bár ezt a szót fel sem találták még akkor. Akinek egy hifitorony, különálló szerkezetekkel már túl sok lett volna, de valami komolyabbat akart mint egy ócska táskarádió, meg valami kristályhangszedős lemezvájógép. A mjúzikcenter pedig dögös, egy pillanat alatt be lehet rajta indítani azt a tuti csajozós zenét és utána gyorsan elomolni kettesben a báránybőrön a hangszórók előtt…

XXI századi mjúzikcenter. Báránybőr még nincs

Szóval az Uniti a modern kor music centere. Van benne minden. CD játszó, rádióvevő, még tudja a DAB-ot is, de itthon tök feleslegesen, viszont kismillió webrádiót tud fogadni. Van aztán rajta egy csomó vonalbement, hiszen kapott beépített erősítőt, akár mint előfok is tud boldogulni. Lemezjátszó, na az nincs benne, viszont egy külső phono egység fogadására fel van készítve. Na és boldogul mint hálózati zenelejátszó. Bekapcsolás, kábelen vagy Wifin körbenéz, hogy van-e a környéken használható hálózat, és ha igen, akkor megkeresi, hogy merre vannak lejátszható zenék. Az én NAS-omat is fél perc alatt megtalálta, hála az azon futó iTunes szervernek. Ja igen, és az elején van USB bemenet, pendrive-ról vagy hordozható merevlemezről is tud zenélni ez a Naim. Van hozzá egy pöpec kis távirányító, mindent lehet vele kezelni, és van rajta jó nagy mute, vagyis maradj csendben gomb. Ha a gyerek aludni akar, csak egy kattintás, persze nem az apró emberen, az sokkal bonyolultabb, de az Unitin a zene elhallgat, és már mehet is a pelussimogatás, a gyengéd becézgetés. Nem kell odavetődni az erősítőhöz, letekerni a hangerőt, majd visszaugrani a gyerek mellé. Rettentő praktikus, ahogy az Uniti egész koncepciója is az.

Ráadásul a Naim csinálta. Ez a márka kimaradt nekem. Valahogy mindig túl drágának tűnt, pedig nem is annyira. Valahogy túl egymárkaöntudatosak a használóik, nehogy már csak ők tudják a tutit, Naimot veszel és meg van oldva a hifi egy életre, na jó időnként feljebb lépsz, vagy tápot cserélsz nagyobbra és kész. Másrészről nagyon bejött a konzekvens minimáldesign, a ruha amibe a dolgaikat bújtatják. Meg az, hogy nem találják fel évente az Ohm törvényét. Meg Julian Vereker, az alapító is igazi figura volt a hifi életben. Meg az, hogy a Linn-el való szétbútorozás után is ott a kínálatukban az Aro, meg az Armageddon amit nehéz nem egy nagy fricskának tekinteni a skótokkal szemben.

Esténként lenne alkalma megmutatni a nagyságát

Na és hallottam egyszer jól szólni. A Penna bemutatóteremben vártam valamire, talán az XS szólt valami kis CD játszóval. Magyar jazz antológia volt, az első két szám semmi különös, de a harmadik. Nem változott semmi, a Shakti kövek nem táltosodtak meg hirtelen, a Hallographok nem fordultak el a legtökéletesebb irányba, csak valahogy a Naim és én akkor és ott hirtelen összehangolódtunk. Eltűnt a rendszer, és maradt az ott zenélés. Nagyon meglepő, nagyon kellemes dolog volt.

A rádiók a netre költöznek

Most meg itt a nagyszobában Szabó Gábor. Valahogy rákattantam, mindenféle Flac-okat szereztem innen-onnan, és most őt játssza az Uniti. A Zu-n könnyű dolga van, ennél jobb gitárzene játszó hangfalat csak kívánni lehet. Másfelől a Naimnak pokoli nehéz dolga van. A hangerő állása 2-es, a gyerek fenn alszik, zajongani már nem lehet, ezért csak nagyon halkan kéne megmutatnia tudását a Naimnek.

Mint egy szekrény nyílik a CD ajtaja. Az Unitinek ez a része még be sincs járatva

Aminek egyáltalán nem is kéne kiadni magából jó hangot, mert nagyon el van kábelezve. Kaptam hozzá egy impozáns gyári tápkábelt a Power Line-t, az kellemes hozzá, bár a saját barkácsolás Kondo KSL réz hangszóró madzagból fabrikált tápom sem rosszabb inkább másabb, na de a hangszóróvezeték! Horribile dictu, azok AN Sp-k! Igen, a soha semmiben, csak teljes AN láncban jól szóló japán ezüst drótok! Gondoltam nem teszek ilyet, de muszáj volt. Van itthon jóféle Mogami réz is, csak éppen nincsenek feldugózva, az Uniti viszont csak banándugót fogad. Naim Naca-t nem tudtam kunyerálni, így maradt az AN. Azt csak félve merem leírni, hogy hibátlan házasságnak tűnik, amivel most sokaknál biztos elásom magam, hiszen ez még nagyobb eretnekség, mint a Rega RB 250-et, és a 300-ast döglött, lapos és élettelen hangúnak tartani.

Az Uniti legjobb része az internetes rádió. Itthon talál vagy 117 adót, közte olyan humorforrást, ahol éppen egy Hofi lemez megy délután ötkor. Tényleg lemez, jól hallani, hogy onnan vették fel, mert nemcsak serceg, de időnként ugrik is. Jó nagy karc lehetett az eredetin, de nem bánom, mert arra emlékszem, hogy a nagyszüleimnél is ezt hallgattam ezerszer lefekvés előtt az ócska Teslán, vagy a Koncz Zsuzsát. Nem vacakolok többet az FM antennával, amúgy is pocsékok itt a vételi viszonyok, Â a Kossuth meg a Bartók azért jön így is, a többire meg ott a net. Komolyan, ezt elnézve, hogy hallgathatok portugál fado-adót, meg gambiai vízállásjelentést, a hazai hatóságok, a Magyar Rádió és az Antenna Hungária szerencsétlen bénázása a DAB+ körül csak nevetnivaló dolog. Az FM vevő sem rossz, csak valami komolyabb antenna kéne a tetőre, amit kifelejtett az előző tulaj, vagy megsejtette a jövőt, vagy nem akarta bonyolítani az életét a tetőfedésnél.

Jó barátságban a Zu-val

A CD rész nem kicsit lepett meg. Elsőre azt gondoltam róla, hogy olyan mint egy remek keserű csoki, csak éppen rajta maradt egy jó adag alufólia, így nem igazán jön át az ízélmény száz százalékosan. Aztán menet közben kezdett múlni ez a fura íze, tónusa, távolságtartása. Komolyan, mintha a már sok érdeklődőt megjárt Unitinek ez a CD-játszó része még nem lenne bejáratva. Ezt azért nem hiszem, bár a Pennások szerint egyáltalán nem lehetetlen, bár már komoly olvasottságot elért teszt is született róla. Igaz, az nem kérdés, hogy az izgalmasság a hálózati képességekben rejlik.

Wifi antenna kunkorodik a hátulján

Ehhez képest viszont nagyon nincs barátságban a képernyők előtt élő nemzedékkel. Az Unitire sikerült felrakni egy akkora kijelzőt, amit egy jobban fejlett okostelefon is kikérne magának. Csak zöld betűk, szigorúan pöttyökből, semmi albummegjelenítés színesben, semmi modernség, trendiség, amit még nem is bánnék, na de hogy állandóan másfél méterre kelljen megközelíteni Naim nagyságos uraságot, hogy elolvassam éppen mit is matatok rajta a mindent tudó távirányítóval? Jó, hogy ez nem látványhifi, hanem high-end, ahol az ember feltesz egy lemezt, habitusának megfelelő állásba hozza a szemhéját és az elejétől a végéig meghallgatja. Ja, CD-nél lehet, de a NAS-on fenn van több száz lemez. Komolyan vegyek távcsövet hozzá? Akkor, amikor már ezelőtt hat-nyolc évvel is mindent tudó színes kijelzők voltak komolyabb házimozikhoz, amikor a Logitech már borítóböngészős, szövegolvasós távirányítót ad a hetvenezres médialejátszójához?

Eltéveszthetetlenül Naim

Máson nem is bosszantottam fel magam az Unitizés közben, de azért nem voltam nyugodt. Most ott simul egy kutya közönséges Ikeás TV állvány szélén, és szerintem kajánul mosolyog a tipródásomon. Arra a zenehallgatásra, amire most lehetőségem van, majdnem tökéletes. Egész nap eljátssza a hangulatnak megfelelő háttérzenét az internetes rádiókról, a NAS-ról, kihangosítja a TV-t, a DVD játszót. Azokban a ritka pillanatokban, amikor pedig főszerepbe kerül, jól szól. Ahhoz elég jól, hogy örömmel hallgassam fél órára, egy órára, talán kettőre. Attól viszont nagyon messze van, hogy olyan élményt nyújtson, mint a 47 Labs és a csövesek, amik a hátam mögött elcsomagolva várják, hogy ismét munkába állhassanak. És ha nagyon akarnám, vehetnék phono fokozatot is hozzá, hogy lemezjátszózhassak. Az nem drága. Meg egy jobb végfokot. Az már nagyon drága. Az Uniti önmagában, a tudásáért, a sokoldalúságáért, a szórakoztató képességéért, a Naimságáért nem sok. Nekem most, meg még sokaknak, nagyon is sok. viszont valami ilyesmi kéne nekem. Vegyek egy MacMinit, dugjam a TV-re, legyen az a zeneszerver, és szóljon egész nap az AI 300 a háttérben? Abba mégiscsak kisebb megrázkódtatás a csőcsere, a 47 Labs CD meg elfér lazán az állványban. Vagy legyen komplett Shigaraki lánc? De annak meg nem távirányítható az erősítője. Mit adjak el? Mit tartsak meg? Mit vegyek? Nagyon nehéz ezekkel a gyerekekkel.

Kell ennél több?


5 thoughts on “Háttérzenegép – Naim Uniti”


%d blogger ezt szereti: