Kortárs zene, de tényleg
„Elkezdődik egy kromatikus skála, és utána hatvan skálát kell eljátszani úgy, hogy kimarad egyre több hang. Aztán megyünk vissza, ugyanabban a sorrendben, de közben preparálnak az asszisztensek, méghozzá három szinten. Hangmagassági szinten, vagyis fémeszközöket tesznek a zongora húrjai közé, általában facsavarokat, amelyek a zongora hangját dúsítják és megváltoztatják a hangmagasságot. Ezután következik a papírozás és tiplizés, amikor a zenei hang változik a magasság szempontjából értékelhetetlen hanggá, fehér zajjá, végül következik a szivacs, amely elnémít mindent, még a billentyű moraját is. A néző azt látja, hogy a zongorista ugyanazzal a lendülettel játszik, de már nem hallani semmit.”