Kortárs zene, de tényleg

„Elkezdődik egy kromatikus skála, és utána hatvan skálát kell eljátszani úgy, hogy kimarad egyre több hang. Aztán megyünk vissza, ugyanabban a sorrendben, de közben preparálnak az asszisztensek, méghozzá három szinten. Hangmagassági szinten, vagyis fémeszközöket tesznek a zongora húrjai közé, általában facsavarokat, amelyek a zongora hangját dúsítják és megváltoztatják a hangmagasságot. Ezután következik a papírozás és tiplizés, amikor a zenei hang változik a magasság szempontjából értékelhetetlen hanggá, fehér zajjá, végül következik a szivacs, amely elnémít mindent, még a billentyű moraját is. A néző azt látja, hogy a zongorista ugyanazzal a lendülettel játszik, de már nem hallani semmit.”

HátShow, avagy hifikiállítás a másik székből

Szóval a ledobált hifilánc megszólal. És meglepetést okoz. Hiába ugyan az a szoba, mint mondjuk egy évvel korábban, mégis más. Az új tapéta teszi, vagy hogy teljesen átrendezték sokkal nehezebb bútorokkal a felette levő szintet, vagy éppen a bárszekrény lecserélt készlete, ki tudja. Mindenesetre szól valahogy. Már itt el lehet bukni a jó hangot a teljes kiállításra. Már itt érdemes kitalálni, hogy melyik doboz fog igazán illeni ide, milyen kábelekkel, mi szóljon, komolyzene inkább vagy langymeleg pop.
Aztán jöhet a finomhangolás.

Lemenni Heedba I.

Most meg itt ülök Zsoltnál, és azt mondom neki, hogy kápráztasson el. Erre nagyon szelíden csúnyán néz rám és azt mondja: tudok hozni nagyszerű teát mézzel. És kimegy, és hoz, és nagyszerű, és el vagyok kápráztatva.
Közben pedig Heedazunk.

Háttérzenegép – Naim Uniti

Szóval minden elrakva biztonságban, egy dolgot kivéve – egy Naim Unitit. Ez egy nagyon modern termék, a klasszikus angol hifi és a modern számítástechnika találkozása egy dögnehéz fém dobozban. Szemből nagyon Naim, két szélein kicsit kidülledő, lapos, és ami világít rajta, az zöld. Van rajta fiókszerűen kézzel nyitható CD mechanika, ami régi hagyomány a cégnél, és Wifi antenna és Ethernet csatlakozó, ami meg a modern kor biztos jele.

A mágikus Hetes

Az ember egy amerikaitól sokat tanulhat. Például azt, hogy kell röpke két óra alatt egy ország csodálatát elfelejtetni valakivel. Ezt Herb Reichert tette meg velem, a Sound Practices egykori, ma inkább a Stereophile-ból ismert, jónevű erősítő-tervező, író, ilyen okosan-alternatívan kinéző művészfazon, az ember, aki Staten Island-i volt tűzoltóállomáson lakott, és ott rendezte be abban az időben az Audio Note kereskedését is. Herb valahogy idekveredett a Budapest High End Showra, és valahogy nekem kellett őt városnézetni. Persze örültem, hogy egy ilyen neves vendéget hurcolászhatok István 190-es Mercijével, és büszkén mutogattam a megszokott turistalátványosságokat. Éppen  a Hősök terét autóztuk körbe, és annyit...

Háromra – a Voyd lemezjátszó

Az lesz a tiéd, ott a tetején – mutatott P.Q. egy nagy rakás Audio Note dolog tetejére, és majd ki bújtam a bőrömből az izgalomtól. Hogyisne, hiszen az egykori Merlin Audióba szállításra váró készülékhalmazban az én Voydom is útra készülődött! Egy igazi hamisítatlan Voyd+. Eredetileg kétmotoros Valdit akartam, de aztán azt mondták, hogy azért a hárommotoros Voyd komolyabb, majd egy színen vacilláló és egy rendelést visszamondó úr jóvoltából a jobb csapágyas + változat lehetett az enyém, amúgy nagyon jó, másfelől nézve hallatlanul magas áron. Egy használt közepes kocsi ára egy dologért, ami percenként 33 1/3 vagy 45 perc fordulattal forgatja...