Egy hifis kalandjai a tárgyak világában

Csak ésszerűen – Laconic Night Blues NB-3A V2 fejhallgató erősítő

Csak ésszerűen – Laconic Night Blues NB-3A V2 fejhallgató erősítő

Megvan az a történet, hogy az amerikaiak hosszú munkával, egymillió dollárból kifejlesztik azt a tollat, amivel a súlytalanság körülményei között is lehet írni? Van benne hájtek volframkarbid hegy, meg nitrogéngázzal töltött tintapatron. (Csak zárójelben jegyzem meg, apám még iskolás koromban szerzett egy ilyet valahonnan a vasfüggöny túloldaláról. Csodatechnika ide meg oda, állandóan folyt belőle a tinta, gondolom pont a nitrogéngázas töltés miatt.) Na és az oroszok, bocsánat a szovjetek mit használtak? Ceruzát.

Laconic Night Blues NB-3A V2
Laconic Night Blues NB-3A V2

És a MiG 29-eseken használt sisakcélzó? A vadászpilóta elég elfoglalt személy egy légiharcban, elég neki az a kismillió kapcsoló, ami a botkormányon van meg a gázkaron, nincs neki kedve még egy külön kis joystickel megmutatni egy képernyőn, hogy hova is célozzon az ő rakétája. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha csak arra nézne, amerre szeretné, hogy a fegyver megkeresse az ellenséget, gondolták a mérnökök és csináltak is ilyen rendszert. Na igen, de ehhez le kell követni a pilóta fejének a mozgását gyorsan és pontosan. Mindenféle trükkös elektromágneses meg optikai érzékelőkkel oldják meg ezt a dolgot az amerikaiak, a franciák, az angolok sok-sok zsák pénzért. Na és a szovjetek? Állítólag egy  tévé távirányítóját belezték ki, és annak az infra adóját szerelték a sisakra….

Csattintós bekapcsológomb
Csattintós bekapcsológomb

Na ilyen történet ez a Laconic fejhallgató erősítő is. Verítékes munkával szedtem szét, mert azért nagyon össze van rakva és erre mit látok belül? Semmi különöset. Sehol egy egzotikus tantál ellenállás, valami különlegesebb papír-olaj kondi, de még egy fikarcnyi spéci madzagocska sem. Pont mint a másik Laconic füleserősítőben, a kisebb Lunch Boxban. Akkor hova dugták benne a mágiát? A trafókba. Máshová nem lehetett. És mint annyiszor megtapasztaltam egy jó kimenőtrafónál kevés jobb dolog van a hifi világában, csak hát ezek nagyok, nehezek és drágák. Na jó, ha csak fejhallgatók kell vele hajtani akkor nem annyira nagy, nehéz és drága, de csak akkor, ha egy normál asztali erősítő felől nézzük, szigorúan a fejhallgató erősítők világában maradva erre is érvényesek a megállapítások.

Készült 1971 augusztusában
Készült 1971 augusztusában

Na meg a csövek. A tulajdonos, donpe elmondása szerint azok az orosz srácok, akik a Laconicokat gyártják, úgy beszélnek a csövekről, mint borszakértők a nemes nedűkről. Hm, emlékszel annak a ’80-as Petrusnak a testességére? Aha, na és a ’66-os Chateau Laffite Rothchild tanninjai? Ebben a Laconicban is negyven éve gyártott, azóta raktárban pihent és most életre kelt elektroncsövek erősítenek – bámulatosan. Én sose voltam nagy barátja a cirill betűs szovjet-orosz csöveknek, de hogy tudnak jót gyártani, arra a legjobb példa nekem a Sovtek 2A3-volt. Meg itt ezek a válogatott régiségek a kitudja hányadik ötéves tervből, abból az időből, amikor a szocializmus már majdnem utolérte a kapitalizmust, sőt egy ugrásnyira volt, hogy meg is előzze. Ha csak ezeken a csöveken múlott volna, akkor sikerül is. Amíg nálam volt a Night Blues annak örültem, hogy Pripoj Pripojovicsnak sikerült kikunyerálnia Anna Kladovcsikovától a raktárkulcsot és most hogy elfogyasztotta az ott talált tiszta szeszt, akkora de akkora vákuumot tudott csinálni abban a 6P6C -ben…

Ez is szovjet termék
Ez is szovjet termék

Az hamar kiderült, hogy szórakoztató elektronika fogalmát tuti, hogy a Night Bluesra találták ki. Viccesen néz ki, cukin világít a sötétben, és játszi könnyedséggel pumpál medencényi zeneiséget bármilyen fejhallgatóba.Tök mindegy volt, hogy a kicsi vagy a nagy Audio Technikát dugtam bele, a kölcsön Beyert vagy az Audeze-t. Valamit bearktam a CD játszóba, füles fel és már mehetett is a mosolygás, mert jó volt. Talán van nála precízebb, meg szélessávúbb, meg analitikusabb meg ilyenebb-olyanabb, de a Night Blues egyszerűen jó. Ráadásul megerőszakolhatatlanul jó. Próbáltam én meghifizni drága kábellel, csodatáppal, nagyonálvánnyal, de nem hagyta magát. A hangja ugyan változott egy kicsit, de sokkal kevesebbet, mint gondoltam volna. Lehet, hogy ezek a varázslatok nem jutottak át az olcsó alkatrészeken, és nem hagyták, hogy megzavarja a csövek és trafók alkotta okos kombinációt. Mert ez a Laconic erősítő kétségtelenül okos emberek okos készüléke okos zenehallgatóknak.

 



2 thoughts on “Csak ésszerűen – Laconic Night Blues NB-3A V2 fejhallgató erősítő”


%d blogger ezt szereti: