Egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy idén is kijutok az egyetlen hazai komolyabb rendezvényre, amely eme marginális - és egyre marginálisabb - hobbiról szól két teljes napon át, és ami az idők során azt a kódnevet vette fel, hogy hifisó. A vasárnap délelőtt amúgy is a gyereké, de most sikerült rávennem, hogy jöjjön velem, ami nagy szám, főként, ha tekintetbe vesszük, hogy a közös játékról mondott le.  Tíz óra körül neki is indultunk, de rögtön elment a kedvem az egésztől, a négyeshatoson pár megálló után mindenki rádöbben, hogy pontosan hol tart ez az ország és milyen körülmények között élnek az emberek...