Tamponálás I. – T-Amp
Néha nagyon kéne dolgozni, de nem megy. Csak bambulok ki a fejemből, és fel alá kóborlok a neten. Kütyük meg hifi, ez a két irány ilyenkor nálam. Egy ilyen alkalommal kattintottam ide. Elolvastam, és szó se’ róla, gyorsan kihúzott az apátiából a dolog. Mondjuk a 6moons-nál is hajlamosak arra, hogy havonta újra felfedezzék a lyukat a sajtban, de ez a szerkentyű tetszett. Ha fele annyira jó ez az erősítő, mint írják, már megéri. Gyorsan rendeltem is magamnak egyet az E-bay-ről. Megjött pár nap alatt, kézbevettem a csomagot – namondom, a posta megint alkotott, kilopták belőle a motyót. Tépem szét a kartont – hát nem, ez tényleg ennyire súlytalan. Kiveszem, nézegetem a tenyeremen ezt az ezüstszín izét, ezt az amcsi kertiparti-hangosításra kiagyalt, elemmel is működő izécskét, és egyszerűen nem hiszem el. Gyorsan kerítettem hozzá egy tápot, valami külső merevlemezt, a számítógéphez kapcsoltam azzal a kis kunkori dróttal, amit adtak hozzá, és úgy tekeredett, mint testőr füle mögött a fülbehangszóró zsinórja.
Valahogy beletuszkoltam valami perverzen vékony egyeres drótot a béna csatlakozóira, a másik végére meg jött a Sonata-m. Félve tekertem meg a gombot az előlapon. Piros LED ég, T-Amp megszólal. Te jó ég, ez tényleg zenél! Vagy három napon át dugdostam és drótoztam, cserélgettem és füleltem. És akkor is jó volt. Végig jó volt. Amikor meg nem, akkor meg megbocsáthatóakat bénázott.
Gondoltam, megosztom ezt az élményt azzal az emberrel, aki képes volt újra megtanulni a középiskolai matekot csak azért, hogy szétfaragja imádott kocsija ajtaját, és abba dupla reflexcsöves hangdobozt építsen, hogy igazán jól szóljon odabenn a cucca. Szóval egy igen elszánt, de zenerajongó embert, Karottát. Megírtam neki a dolgot, kettő perc múlva felhívott, öt perc múlva pedig meg is rendelte a kis erősítőt. Karotta is ugyanúgy elcsodálkozott rajta, aztán tovább fokozta a dolgot majd begányolta az egyik autójába. Úgy tudom, ma is ezen át hallgat zenét otthon, ha éppen tud egyáltalán zenét hallgatni otthon. És erősen ajánlom elolvasni Karotta blogbejegyzéseinek a kommentárjait, azok sem tanulság nélkül valók.
Aztán még megfertőztem vagy féltucat embert ezzel a kis izével. Az ország legnagyobb autóhifiguruját, aki még pákát sem volt rest ragadni, hogy IGAZI erősítőt csináljon a T-Ampból. Csinált is, de az én eredeti, szuperolcsó változatom került kölcsönbe kiváltani egy betegeskedő hifilegendát, egy ARC végfokot. Igen viccesen nézett ki a Mana állvány polcán. Elé kötve egy rendes középkategóriás kocsi árányi hifi berendezés, mögé kötve egy másik – gondoltam, itt leégés lesz, de nem. A kis izé bizony zenélt. Mindenféle ARC meg Audio Note között azért sok minden kiderült. Például az, hogy egy igazán jó aktív előfoknál talán nincs is fontosabb és jobb dolog egy hifiláncban. És hogy a T-Amp mint végerősítő szuperál a legjobban. Meg az, hogy az általam felforrasztott használható hangfalcsatlakozók állandóan letörnek – hát igen, nem vagyok a pákák ördöge, az már sokszor kiderült.
A mindenféle költözéseim során aztán kikerült a kis csodaszerkentyű a láncomból, kölcsön lett adva hosszasan, de amikor az interneten láttam, hogy van utódja, beszereztem egy Super T-Amp-ot. Ez gyakorlatilag ugyanaz, mint az előd, csak normális aluházban, használható csatlakozókkal. Tavaly nyáron elkunyerálta tőlem az autóhifim beépítője. Nézegette, forgatta: – Na, és akkor ebben hol az erősítő? – kérdezte, majd hazavitte, és másnap közölte, ezt én ugyan vissza nem kapom, megveszi tőlem, ha el akarom adni, ha nem. Azóta Pécsett is kitört a T-Amp-mánia.
Pontosabban a Tripath-őrület. Merthogy a T-Amp szíve-lelke-erőműve egy IC. A Tripath gyártmánya volt egykoron. Sajnos a cég egy ideje már nem létezik, de a tudását, terveit, szabadalmait megvette a Cirrus Logic. Igazából nem high-end felhasználásra szánták, hanem tévékbe, mini hifitornyokba, hordozható motyókba. Úgynevezett D-osztályú erősítő. Digitálisnak is szokták hívni, de nem az. Nagyon újnak sem lehet mondani, hiszen már elektroncsövekkel is építettek ilyen kapcsolású elektronikát az ötvenes években. A legnagyobb előnye, hogy nagyon nagy a hatásfoka. És akit mélyebben érdekel ez a D-osztály, az kattintson ide a matematikai háttérért. A T-Ampban zenélő Tripath IC teljesítménye nem kriminálisan nagy torzítással még tíz watt sincs.
Ennek ellenére igen kellemesen szól, de dinamikája, ereje csak akkor van igazán, ha jó előfok kerül elé. Viszont önmagában is mágikusan tudja összefűzni a hangokat. A zene úgy hat, mintha az ember állandóan krémest enne a Budai cukrászdában. Azok a csodás vaníliás ízek! Az a telt sárga szín! Az a csodásan lágy krém! Azok a roppanó sütitetők! Szóval cukrászdába járni jó, édességet enni jó, de nem árt tudni, van világ az édességiparon túl is.
