Páncélos barát – Avantgarde Acoustic Model 5 erősítő

Matthias Ruffal az Avantgarde Acoustic tervezőjével épp a szállodai szőnyegen kuporogtunk és valamelyik Kondo végfokba dugdostuk a csöveket, mert István, szokása szerint az utolsó pillanatban átvariálta a Merlin kiállítását a Budapest High-End Shown. Eljött a pillanat, amikor már minden a helyére került, és az ember elkezd megemelkedni a földről, és tudja, hogy rövidesen vagy harminc kiló fogja húzni a karjait és a hátát, amíg egy ilyen csöves fenevaddal egyensúlyozik mindenféle furmányos alátét felett, miközben egy másik ember, a kezét féltve a súlytól épp azokat rendezi. Már három centire jártam a talajtól, de éreztem én még erre ne vagyok kész. Visszahuppantam és feltettem a mentő kérdést. Matthias, elmesélnéd az erősítőd, a Model 5-öt – de majdnem elkéstem. A német mérnökember ugyanis már térdelt, ott egy cseppet megtorpant, majd valami olyasmit mondott, hogy tegyük a helyére ezt a Kondo cuccot, mert ezeknek a triódás izéknek kell vagy egy nap, mire igazán jól kezdenek szólni, szóval így is oltári késésben vagyunk, de utána mesél. Így hát tápászkodtunk, emeltünk, nyögtünk, bekapcsoltunk, hangerőt adtunk, Matthias megjegyezte, hogy ez a motyó így jég hidegen is nagyon jól szól, aztán elmesélte a Model 5-öt két mondatban: Nagyon megtetszett a 47 Lab ötlete, hogy csak 9 alkatrész az egész. Én is akartam valami hasonlót, csak nem IC-t használtam, hanem diszkrét elemekből építettem fel.

Erre én egy nagyot bólintottam és tudtam, hogy ezt az erősítőt nekem muszáj lesz kipróbálni. És tessék, most itt van nálam. Ráadásul egy nagyon korai, mondhatni előszériás darab, bent látni némi eltérést a kivitelezésben a netszerte megtalálható fotóktól. Viszont ha Matthias tényleg ügyesen dolgozott, akkor ez az erősítő egy főnyeremény nekem, mert ez egy praktikus 47 Lab! Például elég sok bemenete van. Kimura szan ebből ugyanis valamiért csak hármat szokott elhelyezni az alkotásain, ami ugye eggyel kevesebb, mint amire nekem minimálisan szükségem lenne. Aztán a Model 5-ön van motoros hangerőállítás. Este jelzőfényként üzemelhet a pofás kijelzője. És hát szép. A párom szerint mondjuk csúnya, de ő hifi készüléket esztétikája miatt még sose dicsért, és tudom, hogy vannak emberek, akik szépérzékét egy Párducra harckocsira felvitt zimmeritezés megkapó látványa is tökéletesen kielégíti, de a Model 5 annyira ügyesen funkcionális, rafináltan sikkes, összetéveszthetetlenül egyedi, hogy a hifista egyszerűen akarja.

Éltem én már 47 Lab Shigarakival, és azt gondoltam, az olvasmányaim is azt ígérték, hogy ugyan ezt kapom az Avantgarde erősítőjétől is. Rettentő karakán igazmondást, a valóságnak néha undok, néha rettentő szeletét, magát az életet egy kicsit kisebbre, nagyszobaméretűre gyúrva. Meg lendületet, energiát, jókedvet, életerőt.  Csak ugye nem két kis kart kell csattintgatnom a bemeneten, meg lesz hangerőt szabályzó távirányító is a kezemben.

Most pedig itt ülök a kanapén, szemben az AA erősítő és közepesen kétségbe vagyok esve. Hát ez nem egy 47 Labs. Az nem kétséges, hogy Matthias ismeri és értékeli is Kimura szan dolgainak a hangját, de a Model 5 egyszerre ad többet és kevesebbet. Nem dörgöli az orrunk alá, ha egy igazán botrányos felvételt hallgatunk, ahol a zenei történés már-már vesztésre áll a hangmérnöki munkálkodással szemben, de nem is olyan lélegzetelállítóan valósághű. A kanapén néha összehúztam a szemöldököm, hogy ugyan hogy csalta ide ezt a csak csövesekre jellemző atmoszférát, aztán még jobban összehúztam, hogy ugyan miért rontja el a varázst az a fura döngés a mély tartományban. Boldogan hallgattam vele zenét halkan, de egészen halkan már nem sikerült. Boldogan hallgattam majdnem elég szobahangerőn, de igazi szobahangerőn már nem. Egyszerre örültem és bánkódtam.

Ráadásul nem volt még nálam erősítő, ami ennyire megmozgatott volna. Szólt nálam jól, nagyon jól, egész jól, de sose éreztem, hogy igazán kifutná magát. Pedig megpróbáltam mindent, drótoztam, alátéteztem, CD játszót, D/A-kat cserélgettem meg hangdobozokat, de mindig ott motoszkált a gondolat, hogy ez még nem az igazi. Aztán vettem egy mély levegőt, telefonáltam párat és bekéredzkedtem az Avantgarde erősítővel egy Avantgarde tölcséres hangkeltő mellé.

Háááát igen. Van szinergia. Mathias erősítője tökéletesen működik Mathias hangszórójával. Kételyek meg basszuskiemelés, dinamikai bizonytalanságok tonális makrancoskodások elsöpörve, ezek így együtt kerek egészet alkotnak. Két óra boldogság volt ott zenét hallgatni.

Itthon aztán már könnyű szívvel ment a Model 5 visszacsomagolása és visszajuttatása a gazdájának. Nem, ez nem az én erősítőm. Az lenne, ha a bukszám kiadná egy Avantgarde tölcséres árát, feláldoznék érte jó pár köbmétert a szoba légteréből, boldogan szemeznék nap-mint-nap a rám irányuló tölcsérekkel, de ez nincs így. Egy régi vágy kipipálva, egy illúzió lerombolva. A Model 5 nem egy praktikus 47 Labs. Talán a Model 3…..