“Az emberek, ébren vagy álmukból, egyszerre csak felugrottak, heves fájdalmat érezve, mintha a méh csípte volna meg őket. Volt eset, hogy láttak a közelben pókot, volt, hogy nem, mindenesetre tudták, hogy ez a Tarantella. Kifutottak házukból az utcára, a piacra, nagy izgalommal táncolni kezdtek. Hamarosan mások is csatlakoztak hozzájuk, akik mint ők, épp most lettek megharapva, vagy az előző években, mivel ez a betegség soha nem múlt el végleg. A méreg ottmaradt a testben és újraéledt a nyári melegben. Csak a zene és a tánc volt hatékony gyógymód…” *** Ez az egyik legkorábbról fennmaradt beszámoló, 1200 –as évekből, Dél-Itáliából. Egy...

Van ez a jó kis írás arról, hogy evett meg Miles Davis egy nagy tányér gulyáskrémes kenyeret Szentendrén, miközben ef. Zámbó István képeket vett. És tessék csak jó alaposan megnézni mögötte azt a festményt, a Sugárzó Koporsóvégű Önfényszopó Halottat. Ott a csodás műelemzés is a cikkben, és ha már abbahagytuk a röhögést, nézzük csak meg, mi van a kép tetején. Egy piros lábas, benne elszáradt fű. Igen, pont úgy, mit az ef. Zámbó Happy Dead Band klasszikus lemezének a borítóján. A motívum körbeért. https://youtu.be/BFirx7fzfAQ   Infantilis eklektika. Ennek jegyében készül azt hiszem ef. Zámbónál minden, kép, zene, szöveg. És hogy mennyire...

A hifisták igazán rémisztőek tudnak lenni. Az a fajta, amelyik becsukott szemmel, láthatóan valamire rettentően koncentrálva hallgat zenét. Ennek súlyosbított formája az, amikor hifi kiállításon teszi, és közben jól hallhatóan gyűrögeti a kezében a nejlonzacskóját. Aztán valami végtelenül elcsépelt zeneszám milliószor hallott frenetikus részénél felpillant és megjegyzi - Ez igen! Ugyanez a reakciója arra is, ha egy szubbasszus sugárzó jól meglengeti a szobában a levegőt, és érzéki könnyeket csal a szemébe egy finoman csilingelő magashangszóró trillázása is. Attól tartok, ezek az emberek nem hallják a zenét. Csak részleteket belőle. Egyszerre nem tudják befogadni, hol erre, hol arra koncentrálnak: - Óh,...