Bitek vagy sem – avagy mi megy abban a drótban I.

Kaptam egy levelet Oláh Attilától, a Heed Audió digitális gurujától, hogy mit is gondol erről az USB kábeles mizériáról. Szóval most a más tollával ékeskedés esete forog fenn, de talán még érdekesebb is olvasni mint az én légbőlkapott fejtegetéseim: Tanulságos az a logoutos topic... Igazából a "nem lehet, mert tudom, hogy az úgy van, ahogy, ezért minek mérni" - hozzáállás általában nem szokta előre vinni az emberiséget. Igen. Mármint lehet mérni különbséget a kábelek között. Teljesen nyilvánvaló, hogy az USB szabvány ajánlásait kábé lehetetlen betartani, de valószínűleg nem is törik magukat a gyártók, hogy beletervezzék a tűrésbe a madzagot. Legdurvább...

Prémium bullshit – avagy megkapom a magamét Oliverdától

Csak néztem butám, mitől lett megint ennyire népszerű az USB kábel tesztelős bejegyzésem, aztán kiderült, hogy bizony jól meg lett nekem mondva a Logout blogon. A szokásos - nem hiszem, csak majd akkor ha kimérik nekem - de én hallom még az olcsó rendszeremen is, próbáld ki te is - nem próbálom, mert digitális ahol bitek mennek, azok meg tuti egyformák, tehát a tankönyv is megírta, hogy nem lehet difi - párbeszéd folyik a bejegyzés után a fórumozók között, érdemes beleolvasni, tanulságos. Szegény ValhallA mester hiába törte magát, a biteknek nem számíthat, hogy min utaznak? De tényleg bitek utaznak a...

A biteknek sem mindegy- LaCie, Locus Polestar, ValhallA, Oyaide USB kábelek

Ott kezdődött a dolog, hogy egy laza mozdulattal átgurítottam az irodai széket az ötméteres USB-kábelen, amitől a szkenner, ami éppen a másik végén volt, hirtelen megtorpant, majd méla semmittevésbe révedt. Aha, kontakthiba - ismertem fel a baj okát egy pillanat alatt, és a drót célzatos tekergetésével sikerült az utolsó három családi fotót is a digitális örökkévalóságba transzportálni, de ekkor már tudtam, hogy kell egy másik drót, amivel majd a Canalotot tudom hallgatni a MacMiniről. Na de milyet vegyek? Tényleg, van ezeknek a kábeleknek saját hangjuk? Mi sem egyszerűbb, mint ezt kideríteni. Az idők folyamán mindenféle számítástechnikai kütyükhöz kaptam már USB-kábelt,...

Nadon ügyes – Gyuri bácsi féle Nad lemezjátszó tuning

Tegnap Miskolcon jártam, Vass-Andrási Gyuri bácsinál, és szokás szerint valami kis csodát láttam az egyik szekrénye tetején. Nem, ezúttal nem egy újabb légcsapágyas lemezjátszót, hanem valami sokkal prózaibb szerkezetet. Egyrészt nagyon ismerős volt. Használtam én is ilyen Nad 5120-as lemezjátszót, amit Hifi Magazinosan tuningoltam, leszedett külső burkolattal, lapos meg csőkarral, de ahogy lett egy kis pénzem, örömmel váltam meg tőle. Na a csupaszság ezen a gépen is megvolt, de Gyuri bácsi azért erősen feljavította az eredeti változatot. A doboz itt is a kukába került, a függesztett váz egy falapra épül. A bal felső sarokban van az aprócska tápegység, az új...

Az üzlet az üzlet

Egyik nap megkérdeztem, hogy az ördögbe adsz el ennyi Xerxest?

Egyszerű -válaszolta- felhívok mindenkit, akiről tudom hogy Linn Sondekje van, és azt mondom nekik, ezt a cuccot hallaniuk kell. Ők meg eljönnek és megveszik!
Na és mi történik a Linnjeikkel?

Átveszem tőlük.

Na és mit csinálsz azzal a rengeteg Linnel? Gyűjtöd őket?

Nem, dehogy. Felhívom a Rega tulajokat és elmesélem, hogy remek használt Sondekjeim vannak a számukra…

Rezesbanda – Zu kábelek

A sors időnként igencsak genya, például akkor, amikor az ember megrögzött ideáinak, mondhatni dogmáinak csúnya cáfolatát dörgöli az orra alá. Én például meglehetősen biztos voltam abban, hogy a Kondo féle KSL réz drótnál ebben a műfajban és nekem nem nagyon akad jobb. Közepesen heves kisérleteket is tettem arra, hogy szerezzek belőle, mert amióta otthon a csövezés helyett a tranzisztorizálás az irány, kéne. Ugye az Uniti is furcsálotta az AN ezüstömet, a 47 Labs Shigaraki ugyan barátkozott vele, de nem volt az igazi. Szóval kellett otthonra rézdrót, és nem csak az, ami a falba be van húzva. KSL nem akadt akkoriban...

Kortárs zene, de tényleg

„Elkezdődik egy kromatikus skála, és utána hatvan skálát kell eljátszani úgy, hogy kimarad egyre több hang. Aztán megyünk vissza, ugyanabban a sorrendben, de közben preparálnak az asszisztensek, méghozzá három szinten. Hangmagassági szinten, vagyis fémeszközöket tesznek a zongora húrjai közé, általában facsavarokat, amelyek a zongora hangját dúsítják és megváltoztatják a hangmagasságot. Ezután következik a papírozás és tiplizés, amikor a zenei hang változik a magasság szempontjából értékelhetetlen hanggá, fehér zajjá, végül következik a szivacs, amely elnémít mindent, még a billentyű moraját is. A néző azt látja, hogy a zongorista ugyanazzal a lendülettel játszik, de már nem hallani semmit.”

HátShow, avagy hifikiállítás a másik székből

Szóval a ledobált hifilánc megszólal. És meglepetést okoz. Hiába ugyan az a szoba, mint mondjuk egy évvel korábban, mégis más. Az új tapéta teszi, vagy hogy teljesen átrendezték sokkal nehezebb bútorokkal a felette levő szintet, vagy éppen a bárszekrény lecserélt készlete, ki tudja. Mindenesetre szól valahogy. Már itt el lehet bukni a jó hangot a teljes kiállításra. Már itt érdemes kitalálni, hogy melyik doboz fog igazán illeni ide, milyen kábelekkel, mi szóljon, komolyzene inkább vagy langymeleg pop.
Aztán jöhet a finomhangolás.

Lemenni Heedba I.

Most meg itt ülök Zsoltnál, és azt mondom neki, hogy kápráztasson el. Erre nagyon szelíden csúnyán néz rám és azt mondja: tudok hozni nagyszerű teát mézzel. És kimegy, és hoz, és nagyszerű, és el vagyok kápráztatva.
Közben pedig Heedazunk.

Háttérzenegép – Naim Uniti

Szóval minden elrakva biztonságban, egy dolgot kivéve – egy Naim Unitit. Ez egy nagyon modern termék, a klasszikus angol hifi és a modern számítástechnika találkozása egy dögnehéz fém dobozban. Szemből nagyon Naim, két szélein kicsit kidülledő, lapos, és ami világít rajta, az zöld. Van rajta fiókszerűen kézzel nyitható CD mechanika, ami régi hagyomány a cégnél, és Wifi antenna és Ethernet csatlakozó, ami meg a modern kor biztos jele.